A tavasszal egyszer csak fogtuk magunkat és egy kvázi olcsó, vagy annak látszó repülőjeggyel elutaztunk Szicíliába. Számomra igazi család és gyerekbarát világ volt! Sokat utazgatunk a szigeten. Nicosia, Madonie hegység, Cefalu, Alcara Li Fusi és az Etna voltak a fő állomások.
Bővebebn és több kép hamarosan…

Cefalu

Cefalu képek

Diana tempolmában legelésző birkák.

Cefalu tengerpart.

Alcara Li Fusi

Alcara Li Fusi képek

Alcara Li Fusi igazi turistaparadicsom (legalábbis nekünk).

Régi gazdasági épületek a hegyen. Minden talpalatnyi területet hasznosítanak művelnek, legelteteik.

Nagyon közel van, nagyon magas (2864 m) és nincs elrondítva felvonókkal. Már régen kinéztük, és a nyári túráról hazafelé megbeszéltük, hogy még idén felmegyünk. Nem volt könnyű olyan hétvégét találni, amikor nem csak ködöt és esőt ígérnek. Végül csütörtökön indultunk a jó idő reményében, de így is tél lett szombat reggelre. Így aztán volt részünk mindenben: felfelé szép őszi erdők, csipkés gerincek, rohanó felhők, lefelé meg hóvihar, hóban-ködben botorkálás, útkeresés, majd canyoning a megáradt patakokban és vízesésekben. Képek a túráról

Read the rest of this entry »

Az új kenyér ünnepén ismét a Magas-Tátrában voltunk. Eredetileg Székre terveztünk utazni, de aztán mégiscsak a Tátrában kötöttünk ki. A júliusi tátrai utunkról jól ismert Rákóci IC-vel indultunk kora reggel. A kassai átszállást persze most sem lehetett elérni, az csak a MÁV honlapján a reklámban szerepel, a valóságban nem működik. Azért így is kettő óra után már a fogassal döcögtünk fel a Csorba-tóhoz, onnan pedig menekültünk a sok ember elől a hegyre, a Solisko menedékházba. Gyuri ismét a nagyzsákot és Borót vitte én pedig csak Misit a hátamon. Read the rest of this entry »

A gyakori nyári esők után idén végre a korábban gombasivatagnak minősített Kevély hegy oldalában is találtunk sok jó gombát. Gyuri elég ügyesen kikutatta hol is van a közelben vargánya leleőhely. Aztán a hétvégén jól leszüreteltük egy nagy adag vargányát és trombitagombát. Sütöttük, szárítottuk és négy felé ajándékoztuk.
Vargányaszüret

Július utolsó hétvégéjét a Zemplénben töltöttük. Gyuri, Koppány és Attila a Kazinczy teljesítménytúra különböző távjain indult, mi meg a gyerekekekl addig feltúráztunk a Füzéri várba. Nem is tudom, de kb. 12 éve járhattunk a Zemplénbe, akkor is, most is az volt a benyomásom, hogy különleges vidék, ahova vissza kell még jönni. A Füzéri várra alig ismertem rá, sok részét renoválták, hozzáépítettek. Boró azt kérdezte miért arra a nagy sziklára építették a várat én pedig mondtam, hogy azért, hogy az ellenség ne tudja bevenni a várat. Hát, valóban nem könnyű feljutni a meredek sziklafalakra épült gyönyörű fekvésű várba, de Boró azért felgyalogolt (talán ez volt a legnagyobb végiggyalogolt túrája). Ha jól gondolom a renováláshoz is csillékben húzzák fel az építőanyagot. Füzéren megnéztük a pici (alig negyven fős gyülekezetet kiszolgáló) református templom kék fakazettás nappal, holddal csillagokkal és növényi motívumokkal díszített belsejét. Nagyon szeretem ezeket a stílusú templomokat. Reméljük most nem 12 év múlva jövünk majd.
Zempléni hétvége képei

Az elmúlt két évben kimaradtak a magashegyi túrák, így idén nyáron már nagyon vártam a tátrai utazást. A Magas tátra északkeleti részére a Bélai Tátrába egy menedékházban (Chata Plesnivec) és egyik kedvenc helyünkre Zdiarban volt szállásunk. Első nap a Chata Plesnivechez gyalogoltunk fel egy Tatranska Kotlinán elfogyasztott kiadós birkagulyás és sztrapacska után, A gyopár menedékház nagyon jó hely a bélai sziklák oldalában, van a ház mellett egy bővizű forrás, a szobákban pedig jó széles ágyak, amin gyerekkel is jól lehet aludni.
Másnap zsákokkal túráztunk át Zdiarba a Fehér tó, Kopa nyereg és a Javorinai völgy felé. Gyuri vitte a nagyzsákot és Borót. Rengeteg virág volta Bélai Tátrában, nagyon barátságos hegy. A Kopa nyereg után egy jó kis nyári esőt is kaptunk a nyakungba. Boró a zuhogó esőben a legnagyobb nyugalommal magyarázta Misinek, hogy most megállunk és felvesszük az esőkabátokat, amiket aztán famedvéken szárítottunk. Zdiárban a szokásos szállásunkra mentünk, amit azóta kibővítettek. Az egyik este még be is fűtöttünk a kandalóba, mert olyan hűvös esősre fordult az idő.
Zdiar jó hely. Ezt ismét megállapítottuk, miközben ültünk egy étterem teraszán néztük a felhősödő hegyeket és a zöld mezőket söröztünk és hússal töltött krumplipalacsintát ettünk. Másnap a Monkova völgybe tettünk egy kisebb kirándulást, aztán pedig elég esősre fordult az idő, így a hazautazás napján elruccantunk Késmárkra várostnézni. Hazatérve másnap az előre megbeszélt baklavasütésnek álltunk neki.
Végre elkészült a fotóalbum!
Bélai Tátra, Magas-Tátra képek

Az ide nyár ritkának számító forró napjai közül az egyiken ellátogattunk a Garam-Ipoly-Duna háromszögbe. Fürödtünk, kagylót gyűjtöttünk, halra vadászó vizikígyót lestünk és jót ettünk a dunaparti Kék hal (Modrá ryba) étteremben, aminek a teraszáról lehet bámulni a Dunát és a Bazilikát.
Garam, Ipoly és Duna képek (kicsit még kevert sorrendben

Május végén újabb jelzésfestéses hétvégén voltunk a Mátrában. Péntek este indultunk fel a hegyre extrém sok cuccal. Gyuri vitte a nagyzsákot: étel, ital, ruhák, hálózsák, sátor, polifom, nagy ágvágó a háton, Boró a nyakában és a jelzésfestéshez szükséges festékek, ecsetek pedig egy vödörben a kezében. Én Misit vittem meg egy kis zsákot. Így ballalgtunk fel a Mészpest hátára ahol aztán sötétedéskor sátrat vertünk. Ez volt az első családi sátorozásunk. Kicsit izgultam, milyen lesz ez majd a gyerekeknek. Hát! Misi kitörö örömmel fogadta a sátorverést, kacagta iszonyatosan a sátorrudakat. Sötétedés után jött a legnagyobb érdekesség a fejlámpák bent a sátorban! Aztán nagy mesélések közben -az erdei vadakról meg a baglyokról- elaludtunk. Másnap reggel találkoztunk a festőbrigád többi tagjával. Rita bátran nekivágott egyedül a hegynek, ügyes telefonos egyeztetések után sikerült megtalálnunk egymást a hegyoldalban. Megérkeztek Sanyiék is már festékes ecsettel a kezükben, mert a nagy tölgyfa alatt hagytuk nekik a festékszettet, így el is kezdték már a munkát. Kellett is, mert nem kis munka várt ránk, fentés, írtás…. Késő este lett mire az összes cuccal Hidegkútra értünk. Ott vártak már minket Ernőék, akik hihetetlen jó paprikáskrumplit varázsoltak nekünk vacsorára. Másnap a Muzsla felé vettük az irányt. Festés, irtás. Útközben elkezdett esni az eső. Ernőék kitartóan festettek tovább, így sok-sok év után a Muzslán is friss jó lejzések vannak. Sanyiék pedig vágták a bozótot, miközben Koppány is elindult Szurdokpüspökiből bozótirtani így a csúcs után nem sokkal összetalálkozott a két útkarbantartó csapat. Bejártuk és festettük még a János vára környékét is. Én még sosem jártam ezen a hegycsúcson, nagyon meredek és gyönyörű. Megint este lett mire visszaértünk Hidegkútra. Most Sanyiék vártak már ránk (mi gyerekekkel lassabban értünk vissza) bedagasztott kenyértésztával, amit este a kemencében meg is sütöttek, aztán meg jól meg is ettük a friss kenyeret.
Festékesvödör cipelés és jelzésfesttés képekben.

Jelzésfestés a Mátra115 útvonalán a Sóbánya-patak völgyén.
Jelzésfestés képek

Bozótirtás és jelzésfestés a Mátra115 útvonalán Galagonyás-bérc és Hidegkút közt.
Képek

Bejárás, bozótirtás a Mátra115 útvonalán.
Március 15. Hidegkúton

52 kiló húst és szalonnát rendeltünk a pilisborosjenői hentestől. Sokáig szerettem volna termelőtől beszerezni, de nyert a legkisebb ellenállás, így szombat reggel csak leszaladtunk a húsért, bélért.
Joy igazi békési házipaprikával szolgált, Krisztián pedig piacról szerzett minőségi fokhagymát.
Nagy nehezen előkerült egy mérleg is, meg 21 kolbásztöltésre vállalkozó ember és egy kutya.
Estére elkészült a 100m kolbász (na jó, kevesebb), már csak a füstölés maradt. Nos bizonyos szempontból ez a legnehezebb feladat, de szerencsére Krisztián mester három napig menedzselte a füstölést, így ízét tekintve alapos füstadagot kapott a kolbász. Nagyon meggyőző az ízvilága, ilyenre vágytam! Na és Feka abárolt szalonnája is tökéletes lett!
Kolbásztöltés képekben

Két misztikus hegycsúcs, Ágasvár és Óvár. Két csúcs és két várrom egymás mellett.
Óvár bronzkori eredetű. A középkorban is használták, sőt hozzáépítettek. A legnagyobb vár volt Magyarországon a középkorban. Semmilyen írásos említés nem maradt fenn róla, nem tudni hogyan puszult el, kik lakták, mit csináltak ott. Régészeti feltárás nem volt még a várban.
Az egykori sáncok nyomai ma is látszanak a távolból.
A sáncokon belül síkká gyalult hegyoldalban források fakadnak, mocsarasítanak.

A két csúcs közti nyeregben húzódik meg az Ágasvári-turistaház, igazi túrázóknak való hely, autóval nem megközelíthető erdei szállás. Itt szálltunk meg, ettük Jani (házigazda) finom főztjeit, megkóstoltuk az Ágasvári csokit, különleges minőség, finomság.
Jó volt.

Ágasvár, Óvár havas képek

Újabb Mátra 115 szakaszt jártunk be, a Kisnánáról Kékesig terjedő szakaszt. Az út végig jól követhető volt, a jelzések tökéletesek. Közben fákat fényképeztem szorgalmasan.
Sok fa és erdő a Mátrában
Virág képei Kisnána-Kékes útvonalon

November 22., Iszinik (Kinizsi 100 visszafelé), megcáfolhatatlan mértékű tél.
Képek a Kevély-nyergi ellenőrzőpont életéből

2009. június 6-7-én újra megrendezzük a Mátra 115 teljesítménytúrát, jobb lesz, mint valaha.
Bagolyirtáson megtartottuk induló közgyűlésünket és bulinkat, majd bejártuk egy kis szakaszt, a Mátraszentimrétől Mátrakeresztesig tartó részt.
Őszi képek a Mátra 115 bejárásról.
Virág képei

Volovské vrchy, magyarul Ökör-hegységnek lehetne nevezni. Az érchegység része.
Poráč falu. Asszem kevés honfitársunk látogat el ide. Adottságok: 900 m körüli hegyek (de van 1100 fölötti csúcs is a falu közelében), méreteket tekintve egy erősen plusszos Mátra.
Erdők lényegesen jobb álapotban, mint a Mátrában, bár ez egy iparvidék, bányavidék.

Poráč ruszin falucska, egy görögkatolikus templomocskával. Fekvése álomszép, lényegében a hegy tetején van, 800 m körüli magasságban.
Egy élelmiszerboltját, és két kocsmáját próbáltuk, jó helyek. A boltban minden jó van, ami kellhet, a kocsmában pedig lehet csocsózni.

Érdemes Závadkát és Slovinkyt is meglátogatni. A Slovinky feletti Bielé Skály nagyon vagány hely, frankó kilátással a falura, a régebbi térképek nem jelölik, de van egy remek sárga jelzés a falu és Bielé Skály között.

Erdei bicajutak hemzsegnek. A nálunk lévő térkép ebből is és a gyalog utakból is keveset ismert, így nem árt friss kiadásokat beszerezni az út előtt.

Legalább két szállás is van a faluban.

Volovské vrchy őszi képek.

Már nagyon rég szerettem volna írni arról, hogy mennyire jó dolog, hogy a szódás a kisteherautójával minden héten házhoz hozza nekünk a szódát. Az elején műanyag palackokkal kezdtük, de aztán nagyon megtetszettek ezek a retro üveges szódák. Az üres palackokat és a pénzt kiakasztom a kapura és estére ott várnak a teli szódásüvegek. Úgy érzem ez valami régebbi világból megmaradt szolgáltatás. Kíváncsi lennék kik veszik még igénybe itt a környéken.

Szódakiállítás a teraszon

THE NORTH FACE ULTRA-TRAIL DU MONT-BLANC,
CCC
avagy a ‘babatáv’ hiteles története.

A ‘babatáv’, vagyis a CCC 98,3 km-t és 5505 m szintet tartogat a lelkes versenyzők számára. 2008. 08.29-30-án rendezték meg 3. alkalommal. A táv az olaszországi Courmayeur-ból indul és a svájci Champex érintésével jut el a franciaországi célig, Chamonix-ig. Innen az elnevezés: CCC.

Kicsit részletesebben és érzékletesebben ezen a térképen tudsz eligazodni az útvonalat illetően (nem csúcstechnológia, de megjárja):

Read the rest of this entry »

A Ferencvárosban jártunk. A Técsői Banda játszott a Ferenc téren. Mivel gyerekbarát hét órás kezdés volt, gondoltam ezt megnézzük. A kilencedik kerület, Ferenc tér mondjuk nem volt annyira szimpatikus. Elképzeltem egy lebetonozott teret, közepén szobor, esetleg szökőkút és virágok. A környéken meg sötét kutyaszaros utcák. No nem baj szabadtér, a técsőiek játszanak ez jó lesz azért kicsi gyerekkel is. Aztán jött a meglepetés! Mintha nem is Budapesten lennék. Sétálóutcák, forgalomkorlátozás, kávézók, éttermek és egy nagyszerű tér, gyerekbarát szőnyegekkel a színpad előtt, jó étek-ital. Mégis lehet élni Budapesten. Le voltam nyűgözve! És persze ehhez jött még a jó técsői muzsika.
Técsői Banda a Ferenc téren képek

Pádisról

Pádis egy kis gyöngyszem. Közel van, érintetlen, tiszta és annyira zöld, hogy legszívesebben beleharaptam volna a sokszor térdig erő fűbe. A hétvégét leszámítva alig vannak túrázók, pedig a túraútvonalak jól kiépítettek, térképek és online anyagok is bőséggel rendelkezésre állnak. Mi két napot túráztunk, két napot bicajoztunk, kevés volt. Pádis egy 1200 m középmagasságú karsztfennsik, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, gleccserek, karrok, marmiták (bármit is jelentsen ez pontosan) alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra. A terület legnevezetesebb természeti objektumai: Csodavár, Galbina-szoros és tisztás, Elveszett Világ, Ponor – Tisztás, Szamos-bazár: Aragyásza-barlang és Meleg-Szamosi szoros, Boga-völgyi szoros, jégbarlangok, Pádis-barlang, Bászrai-katlan.

Képek: http://picasaweb.google.com/zsolt.tulassay/200806Padis

Read the rest of this entry »

Az Alacsony Tátra volt réges-rég az első magashegyi élmény és most valahogy úgy alakult, hogy családostól is ide vezetett az első utunk. A Chopok alatti Kamenna Chata-ban és a Dumbier alatti Chata Stefanka-ban szálltunk meg, így csak ki kellett lépnünk a házból és már ott is volt a nagy hegy. A turistaházak szőnyegpadlója és a magashegyi gyep pedig remek mászó terepnek bizonyult egy kicsi felfedező gyerek számára is.
Alacsony Tátra képek
Read the rest of this entry »

Gombászás a Világos-hegy oldalában.
Gombászás a Világos-hegy oldalában képek

Igen, erre vágytam! Egy kert, amiben mindenféle finomság terem. Most például rengeteg paradicsom, némi padlizsán, répa, paprika, karalábé, zeller egy szép nagy fej kelkáposzta. A sült paradicsomos padlizsán megszórva a már szépen bebokrosodott bazsalikommal vagy kakukkfűvel. Hozzá szedek egy kis mentát teának. Gyönyörű így a nyár! Persze a kertet gondozni is kell, ezt bevallom nem én, hanem leginkább Gyuri csinálja.
Képek a kertünkből

Abasár, Sárhegy, Via Dolorosa, vadászparkkal elzárt hegyek.

A Via Dolorosa egy újabb kiváló mátrai teljesítménytúra, tökéletes ellátással, végtelenül empatikus és túrázóbarát rendezőkkel. Asszem mindenki számára példaértékű volt a rendezés.

Na de a hétvége másról is szólt, nem csak erről a jó túráról. A hétvége főszereplői a motorosok, kvadosok, erdőirtások, és külön kiemelném a vadászparkokat. Azt hiszem ez a négyes jellemzi a Mátra szép jövőjét (illetve a ralliverseny, ami nagy sajnálatomra ezen a hétvégén épp nem volt).
Szóval van az erdő, ami ugye a miénk (vagy bonyolultan és kissé homályosan megfogalmazva állami tulajdon). És mi végtelenül sok pénzért, de annál is lelkesebben fenntartunk egy adminisztratív munkát végző szervezetet, ami elvégez helyettünk egy csomó munkát (ez ugye az állam). És milyen jó, hogy az adminisztrátorok pontosan tudják, hogy a Mátra még ki nem irtott erdeit vadászparkokká kell alakítani, ahová mi, az erdő gazdái nem mehetünk be többé. Nyilvánvaló, hogy ez egyrészt a mi érdekünkben történik, sőt mi kértük, hogy így legyen. És ezen a hétvégén külön örömmel töltött el, hogy miután a Via Dolorosán sokan nagyon durván eltévedtünk egy ilyen vadászpark miatti jelzésátalakítás miatt (sokan feladták a túrát itt), másnap a Rónya-kőhöz tervezett kirándulásunk is meghiúsult egy másik vadászpark miatt.

Abasár, Sárhegy képek, részletes Via Dolorosa beszámoló a futó bolondoknak, amit alább beidézek:
Read the rest of this entry »

Mediterrán hangulat Tihanyban.
Tihanyi képek.

Igazából előszentiván volt a hétvégén a Mátrában a Hidegkúti Turistaházban.
Szentivánéj Hidegkúton.

Már ezerszer indultunk neki túrázni, már rutinosan, ha kellett tizenöt perc alatt összepakoltam egy hosszabb túrára is, most viszont össze-vissza szaladgáltam mit vigyek a féléves Borókának a tátrai túrára. Hát persze, hogy semmi különöset, csak azt mint magunknak kisebb méretben, meg pelenkát plusz takarót és a hordozókendőt. Három pici gyerek és tizenegy felnőtt majálisoztunk együtt Zdiarban. Leginkább a Spišská Magurában túráztunk szlovák és lengyel oldalon. Mikor a Magas Tátrával próbálkoztunk nem túl gyerekbarát jégeső fogadott minket, a lengyel oldalon viszont barátságos napsütés és folkfesztivál várt ránk. A nyitott határokat kihasználva oda-vissza túrázgattunk a lengyel és szlovák falvak között. A Tátrától északra fekvő Szepesi Magura zöld lejtőiről néztük a havas tátrai csúcsokat, volt habos sör, kofola meg harsogó zene a falurádióból. Minden, ami egy gyermek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen
Tátrai majális képekben.

Péterhegy, Budapest szélén Üröm felé. Még mindig van egy kis beépítetlen rész. Telis-tele virágokkal.
Az ezüsthegyi szőlőket is útbaejtettük. A legközelebbi bortermőhely budapesthez, de majd jól ledózerolják az M0 miatt.
Képek itten láthatók