Nagyon közel van, nagyon magas (2864 m) és nincs elrondítva felvonókkal. Már régen kinéztük, és a nyári túráról hazafelé megbeszéltük, hogy még idén felmegyünk. Nem volt könnyű olyan hétvégét találni, amikor nem csak ködöt és esőt ígérnek. Végül csütörtökön indultunk a jó idő reményében, de így is tél lett szombat reggelre. Így aztán volt részünk mindenben: felfelé szép őszi erdők, csipkés gerincek, rohanó felhők, lefelé meg hóvihar, hóban-ködben botorkálás, útkeresés, majd canyoning a megáradt patakokban és vízesésekben. Képek a túráról

Read the rest of this entry »

THE NORTH FACE ULTRA-TRAIL DU MONT-BLANC,
CCC
avagy a ‘babatáv’ hiteles története.

A ‘babatáv’, vagyis a CCC 98,3 km-t és 5505 m szintet tartogat a lelkes versenyzők számára. 2008. 08.29-30-án rendezték meg 3. alkalommal. A táv az olaszországi Courmayeur-ból indul és a svájci Champex érintésével jut el a franciaországi célig, Chamonix-ig. Innen az elnevezés: CCC.

Kicsit részletesebben és érzékletesebben ezen a térképen tudsz eligazodni az útvonalat illetően (nem csúcstechnológia, de megjárja):

Read the rest of this entry »

Farmer accomodation

Extremly much snow and high prices, wonderful villages and mountains near to Annaberg with expensive, but not bad wines and excellent beers. Next time we are going to go by bike.

Pictures.

Paraszt szállás

Paraszt szálláson szálltunk meg, láttunk komoly hóesést, másfél méteres havat, üdülőteleppé vált picinyke hegyi falvakat. Ittunk jó osztrák söröket és borzasztó drága gyenge osztrák borokat. Asszem legközelebb (mert lesz legközelebb) biciklivel megyünk, ha kisebb lesz a hó.Képek.

2003. június 7 – 9. Pünkösd alkalmával az olaszországi Dolomitokba utaztunk. Június 7-én nulla órakor a méltó nevű Hősök-teréről indultunk egy vadonatúj mercédeszbusszal, s reggel már a Falzarego-nyereg (Cortina közelében van) alatt ébredtünk, a buszból kiszállva egyből nekivágtunk a hegyeknek, a magunk részéről via ferráta nélkül.

Íme az eredmény

Ramsautól őrült szerpentinen elérkeztünk a déli falon vezető kabinos lift parkolójához. Nem kellett bíztatni, hogy kiterítsem matracomat, és hálózsákomat, hogy kemény két órát aludjak. Reggel felhős az idő, a csúcson is ronda sötét gomolyag ül. Mégis elindulunk, hátha a beszálláshoz érve még változik az idő.A zárva lévő Südwandhütte mögött levisz az ösvény, hogy onnan még nagyobb szinttel kelljen a fal alá gyalogolni. A jelzéseket és nyomokat követve felértünk a beszálláshoz. Tanakodunk, mert az idő nem javul.
Read the rest of this entry »

Ami késik, biztos, hogy jön egyszer csak hogy egy óriási közhellyel kezdjem. Három napos Glockner túránk előkészítését, szervezését végiggondolva azonban teljesen megállja helyét a fenti kijelentés. Két hét komoly levelezés, telefonálgatás ki jön?, mivel jön?, hanyad magával jön?, akkor mégis hova megyünk? stb állt mögötte. Voltak időszakok, amikor percről-percre változott a felállás, a résztvevőket, illetve a kijutási lehetőséget tekintve. Abban azonban biztos voltam valahol az optimista tudatom (?!) mélyén hogy kijutunk.

Read the rest of this entry »

Három magyar hegymászó emlékére

A legfelső parkolóház megaronda épülete előtt lecaplatunk a Pasterzee gleccserre. Ha valaki kételkedik a globális fölmelegedésben, annak ajánlom ezt a kis sétát. Táblák jelzik a gleccser volt szintjét. 1975-ben még úgy kb. 100 m-rel magasabban volt a gleccser (szintben)!

Hasadékokat nem nagyon kellett kerülgetni, könnyedén keresztülszeltük a jégárt. A moréna után kezdődött a móka. Cél a 3200 m-es bivakház. Jó érzés ezt 2300 m-en végiggondolni, látva az előttünk vergődő cseh csapatot. Hamarosan mi tapossuk a nyomokat, a csehek tettek egy kis kitérőt, olyasfajta önszopatás szerűen. Iszonyú hótaposás, süppedések, anyázások közepette a sziklaszirten álló bivakház nem akar közeledni.

Read the rest of this entry »