Július utolsó hétvégéjét a Zemplénben töltöttük. Gyuri, Koppány és Attila a Kazinczy teljesítménytúra különböző távjain indult, mi meg a gyerekekekl addig feltúráztunk a Füzéri várba. Nem is tudom, de kb. 12 éve járhattunk a Zemplénbe, akkor is, most is az volt a benyomásom, hogy különleges vidék, ahova vissza kell még jönni. A Füzéri várra alig ismertem rá, sok részét renoválták, hozzáépítettek. Boró azt kérdezte miért arra a nagy sziklára építették a várat én pedig mondtam, hogy azért, hogy az ellenség ne tudja bevenni a várat. Hát, valóban nem könnyű feljutni a meredek sziklafalakra épült gyönyörű fekvésű várba, de Boró azért felgyalogolt (talán ez volt a legnagyobb végiggyalogolt túrája). Ha jól gondolom a renováláshoz is csillékben húzzák fel az építőanyagot. Füzéren megnéztük a pici (alig negyven fős gyülekezetet kiszolgáló) református templom kék fakazettás nappal, holddal csillagokkal és növényi motívumokkal díszített belsejét. Nagyon szeretem ezeket a stílusú templomokat. Reméljük most nem 12 év múlva jövünk majd. Zempléni hétvége képei
Május végén újabb jelzésfestéses hétvégén voltunk a Mátrában. Péntek este indultunk fel a hegyre extrém sok cuccal. Gyuri vitte a nagyzsákot: étel, ital, ruhák, hálózsák, sátor, polifom, nagy ágvágó a háton, Boró a nyakában és a jelzésfestéshez szükséges festékek, ecsetek pedig egy vödörben a kezében. Én Misit vittem meg egy kis zsákot. Így ballalgtunk fel a Mészpest hátára ahol aztán sötétedéskor sátrat vertünk. Ez volt az első családi sátorozásunk. Kicsit izgultam, milyen lesz ez majd a gyerekeknek. Hát! Misi kitörö örömmel fogadta a sátorverést, kacagta iszonyatosan a sátorrudakat. Sötétedés után jött a legnagyobb érdekesség a fejlámpák bent a sátorban! Aztán nagy mesélések közben -az erdei vadakról meg a baglyokról- elaludtunk. Másnap reggel találkoztunk a festőbrigád többi tagjával. Rita bátran nekivágott egyedül a hegynek, ügyes telefonos egyeztetések után sikerült megtalálnunk egymást a hegyoldalban. Megérkeztek Sanyiék is már festékes ecsettel a kezükben, mert a nagy tölgyfa alatt hagytuk nekik a festékszettet, így el is kezdték már a munkát. Kellett is, mert nem kis munka várt ránk, fentés, írtás…. Késő este lett mire az összes cuccal Hidegkútra értünk. Ott vártak már minket Ernőék, akik hihetetlen jó paprikáskrumplit varázsoltak nekünk vacsorára. Másnap a Muzsla felé vettük az irányt. Festés, irtás. Útközben elkezdett esni az eső. Ernőék kitartóan festettek tovább, így sok-sok év után a Muzslán is friss jó lejzések vannak. Sanyiék pedig vágták a bozótot, miközben Koppány is elindult Szurdokpüspökiből bozótirtani így a csúcs után nem sokkal összetalálkozott a két útkarbantartó csapat. Bejártuk és festettük még a János vára környékét is. Én még sosem jártam ezen a hegycsúcson, nagyon meredek és gyönyörű. Megint este lett mire visszaértünk Hidegkútra. Most Sanyiék vártak már ránk (mi gyerekekkel lassabban értünk vissza) bedagasztott kenyértésztával, amit este a kemencében meg is sütöttek, aztán meg jól meg is ettük a friss kenyeret. Festékesvödör cipelés és jelzésfesttés képekben.
THE NORTH FACE ULTRA-TRAIL DU MONT-BLANC,
CCC
avagy a ‘babatáv’ hiteles története.
A ‘babatáv’, vagyis a CCC 98,3 km-t és 5505 m szintet tartogat a lelkes versenyzők számára. 2008. 08.29-30-án rendezték meg 3. alkalommal. A táv az olaszországi Courmayeur-ból indul és a svájci Champex érintésével jut el a franciaországi célig, Chamonix-ig. Innen az elnevezés: CCC.
Kicsit részletesebben és érzékletesebben ezen a térképen tudsz eligazodni az útvonalat illetően (nem csúcstechnológia, de megjárja):
Abasár, Sárhegy, Via Dolorosa, vadászparkkal elzárt hegyek.
A Via Dolorosa egy újabb kiváló mátrai teljesítménytúra, tökéletes ellátással, végtelenül empatikus és túrázóbarát rendezőkkel. Asszem mindenki számára példaértékű volt a rendezés.
Na de a hétvége másról is szólt, nem csak erről a jó túráról. A hétvége főszereplői a motorosok, kvadosok, erdőirtások, és külön kiemelném a vadászparkokat. Azt hiszem ez a négyes jellemzi a Mátra szép jövőjét (illetve a ralliverseny, ami nagy sajnálatomra ezen a hétvégén épp nem volt).
Szóval van az erdő, ami ugye a miénk (vagy bonyolultan és kissé homályosan megfogalmazva állami tulajdon). És mi végtelenül sok pénzért, de annál is lelkesebben fenntartunk egy adminisztratív munkát végző szervezetet, ami elvégez helyettünk egy csomó munkát (ez ugye az állam). És milyen jó, hogy az adminisztrátorok pontosan tudják, hogy a Mátra még ki nem irtott erdeit vadászparkokká kell alakítani, ahová mi, az erdő gazdái nem mehetünk be többé. Nyilvánvaló, hogy ez egyrészt a mi érdekünkben történik, sőt mi kértük, hogy így legyen. És ezen a hétvégén külön örömmel töltött el, hogy miután a Via Dolorosán sokan nagyon durván eltévedtünk egy ilyen vadászpark miatti jelzésátalakítás miatt (sokan feladták a túrát itt), másnap a Rónya-kőhöz tervezett kirándulásunk is meghiúsult egy másik vadászpark miatt.
February 18, 2008 at 12:06
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
Március 8-án újabb kihagyhatatlan teljesítménytúra a Mátrában!
Asszem túlzás nélkül írhatom, hogy ez az egyik legjobb teljesítménytúra a Mátrában.
Kiemlekedően jó ellátással, jó útvonalon.
Szimpatikus rendezői hozzáállás, hogy arra kérik az indulókat, hozzanak magukkal poharat, és saját pohárból igyanak az ellenőrzőpontokon, ne keletkezzen sok ezer műanyagpohár-szemét a túra végére.
September 12, 2007 at 21:18
· Filed under Teljesítménytúra · Attila
A Balatoni tespedést ellensúlyozandó idultam el, de csak a rövidebb távon, mondván a jóból is megárt…
Nagykanizsán hagytam a gépjárművet és megpróbáltam eljutni Rádiházára a 70 km-es rajtba. Nem egy egyszerű történet, de végül sikerült.
Gyors nevezés után sietve el is indultam, hogy a lehető tegtöbbet tudjak menni világosban. Jó volt megint futni, nem volt túl meleg, a jelzések jól látszottak. Ilyen optimális körülményeket! Aztán 20 perc után elkezdett szűkülni az ösvény és majdnem el is tűnt. Ez elég valószínűtlennek tűnt, mivel a kék sáv jelzés azért elég jó szokott lenni. Na sebaj. Árkon, bokron, szedren, rózsán, kökényen át törtem előre. Végre átküzdöttem magam a rengetegen (még szerencse, hogy lejtett), amikoris egy túratársba akadtam, aki serényen bújta a térképet. Amikor rövid beszélgetésünk közben ahhoz a részhez érkeztünk, hogy én a Roki-n vagyok, elég értetlen képet vágott. Nem is értettem. Aztán amikor a térképén szépen megmutatta, hogy lassan fél órája az ellenkező irányba futok, akkor én vághattam furcsa arcot… Rockebauer Pál emléktúra képek Read the rest of this entry »
September 12, 2007 at 21:11
· Filed under Teljesítménytúra · Attila
A nyár közepén, a Magas-Tátrai túrát megelőzően remek alkalom kínálkozott egy kis cipőbetörő, nem túl hosszú túrázgatásra. Külön örültem ennek a túrának, mivel nem jelzett úton haladt és egyszeri rendezés volt, tehát olyan helyekre juthattam el, ahová magamtól talán nem mennék el soha. Képek a Csillagó 37 túráról. Read the rest of this entry »
February 17, 2007 at 18:01
· Filed under Teljesítménytúra · Attila
Mivel éjszakai teljesítménytúrán még nem jártam és több forrásból is arról értesültem, hogy nem szerencsés ezzel a túrával indítani az ilyenfajta megpróbáltatások sorát, kézenfekvő volt, hogy nekivágok. Aminek ellenkezőjéről ennyien meg akarnak győzni abban van kihívás. Találtam két hasonló tapasztalatokkal rendelkező partnert is, így teljes nyugalommal vártam a szombat esti indulást. A hátizsák nélküli túrázás nem jött össze, mivel a bizonytalan időjárás és a vízvételi helyek ismeretlensége miatt akadt motyó rendesen.
Gyors nevezés után 18:15-kor indultunk el Kemencéről a zöld jelzésen, egy népesebb csoporthoz csatlakozva. Read the rest of this entry »
Idén is Lajosházán voltunk ellenőrzőpontok. Bár úgy néz ki, hogy elmarad a tél a Téli Mátrára azért erőt vett magán az időjárás és egy kis hódara eséssel és nagy széllel próbált téli hangulatot teremteni.
Talán a hóhiány miatt is dőltek rekordok, már a résztvevők számát illetőnen is (több, mint 2000 résztvevő volt) és a sok futó meg túrázó hihetetlen jó arányban és idő alatt teljesítette a távot.
Kedves olvasó, a 2007-es Téli Mátra nem csak egy kihagyhatatlan teljesítménytúra, de író-olvasó találkozó is egyben, a Kormányblog teljes legénysége, azaz a mindenkori kormány a helyszínen lesz, ellenőrzőpont, bontó, induló színekben.
Ha minden olvasó eljön, igérem rendes havat is szervezek a túrára, hogy igazi téli túra lehessen!
October 15, 2006 at 21:49
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
A ,,szeretünk nagyon jó teljesítménytúrára járni” magánmozgalmunk keretében a Less Nándor Emléktúrára látogattunk el. A túra a Bükk déli részén tesz Cserépfaluból többféle kört, mi a nyugdíjas 60 km-es távot választottuk, a 100-as távot a rendszeresen kirándulók számára találáták ki.
Pénteken munka után felültünk valami Sátoraljaújhelyre tartó vonatra, olyan tömeg volt, hogy még a bicajszállító vagon is teli volt utasokkal, alig bírtuk Mezőkövesden levenni a bicajt. Mezőkösdről Bogácson át Cserépfaluig alig akart csillapodni a forgalom, pár éve még ilyen helyen óránként egy autó járt. Cserépfalun kiváló étterem – kocsma van, a nevére nem emlékszem, de olyan jó dolgok vannak ott, mint pl. töltött káposzta, pörkölt, gulyásleves, palacsinta, és kiváló egri bor is akadt (igaz sajnos nem cserépi).
A 60-as túra Cserépfalu- Cserépváralja- Kaptárkövek- Dobi-rét- Ódorvár- Pokol völgy- Három-kő – Tar-kő – Imó-kő – Ódorvár- Nyomóhegy- Cserépfalu útvonalon halad. Csodás útvonalvezetés, csak azt nem értettük, hogy a végén mért kell felmenni a falu melletti akácossal, szeméttel borított dombra (Nyomó-hegy), miután egész nap gyönyörű erdőkben élvezhettük a koraőszt.
Az útvonal nagy erénye, hogy végig erdei ösvényeken, utakon megy, aszfaltos szakasz szinte egyáltalán nincs. Eltévedni nem köinnyű, a tájékozódást rengeteg szalagozás segíti. Az ellátás bőséges, a hátizsákból nem fogyott semmi, két helyen is kedvünkre be zsíros-vajas-lekváros kenyerezhettünk, de voltak gyümölcslevek, több helyen kétféle különleges délamerikai édesség (cukornádlevélbe csomagolt aszalt gyümölcsszerűség, meg valami kókusszal, nádcukorral ízesített puszedli), csokik, víz, jó szó, meg minden ami csak kellhet. A célban babgulyás és tea várt, sőt még reggelre is kaptunk. Köszönjük a rendezőknek, és sok kitartást a további rendezésekhez!
Másnap Cserépváralja felé tekertünk vissza Mezőkövesdre. A elhasznált vitaminokat egy szőlődombi szőlőlakmározással pótoltuk (a tőkéről szedett és azonnal megevett szőlő közismert módon rendkívüli energiákkal tölti fel az embert).
A túrára nem vittünk gépet, így a képek előtte és utána készültek.
Újra egy péntek délután, újra bicajjal a Keletibe, Margit-híd, körút, hol buszsáv, hol nem, tűkölő agresszív autósok, de mi vagyunk a keményebbek, leszoríccsuk mindet, bár nem lehet látni a füsttől, aztán a hetes sávjában egy utolsó hajsza, a taxisok mintha udvariasabban előznének, mint négy éve (értsd: nem sozrítanak le a halálba, adnak 20 centit).
A keletibe nincs sor! Gyorsan megvesszük a jegyeket Vámosgyörkre. A Craccoviára szállunk, egy csomó angol van a vonaton, Krakkóba mennek.
Jön három bicajos sorstárs, a vasutasok aszongyák nekik. hogy nem szállhatnak fel. Rábeszélem őket, és már fenn is van az öt bringa egymás mellett, állítva egykerékre (aztán jön egy jegyellenőr és barátunk lesz, még azt is elmeséli, hogy neki milyen bicaja van!). Meg még indulás előtt veszek egy sört és akkor már gurulhatnak a vasszagú vagonok.
Vámosgyörkről kemény tempóban tekerünk szürkület előzőben. Akkor szembe jön egy gyilkos ezerrel, előz egy másikat, és teljesen leszorít az útról, egy centit se hagy. Túlélem, sőt nem is bukok, de durrdefektem van, két helyen kiszakad a belső.
Innen vállon viszem a bicajt.
March 20, 2006 at 21:02
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
Karácsondról indulunk a 6.17-essel. A zöld csuklós túlhamar jön és beér Gyöngyösre, még a 6.30-as füredi is beleférne.
Oly sok minden nyílt ebben a borzalmas és ocsmány buszmegállóban, ami tulajdonképpen jó nekünk, hogy azt most észre is vesszük, egy pékségfélébe húzódunk be a hideg elől, reggelizünk, a célnak nagyon megfelelő hely, a kiszolgálással sincs gond.
Aztán jönnek Janiék, Füreden a művházban nevezünk. Kocogva indulunk, hogy ne kelljen annyit gyalogolni, de már a Rákóczi-forrásnál belesétálunk, nem tom mi van, az egy hét antibioktikum megmérgezett végleg, vagy a munka, Jani mondja, hogy neki se megy, nem hiszem el, de felhagyunk a sportos tempóval. Muzsla-kilátó az első pont, rendes hó van, kicsit esik is. Read the rest of this entry »
March 7, 2006 at 23:12
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
Újabb jó kis teljesítménytúra lesz a Mátrában, és mivel a Mátrában nagyon jó teljesítménytúrák szoktak lenni, ez is biztosan az lesz.
Megyünk, ha egy mód van rá!
February 18, 2006 at 23:56
· Filed under Teljesítménytúra · galniki
Ezen a hétvégén Győrbe szakadt barátainkkal a Budai-hegyekben teljesítménytúráztunk. Szegény lepusztított, agyonurbanizált hegy a szebbik arcát mutatta ezen a hétvégén a téli havas napsütésben. Nagyon jó átmozgató túra volt! A túra végén pedig jól esett az Óbudai turistaházban ücsörögni és beszélgetni. Innen már gyalog mentünk haza arról beszélgetve, hogy milyen nagyon fontos dolog a mozgás
Szombat reggel fél 6, kivételes reggel, nem magamtól ébredek, még tudnék aludni.
Szendvicseket dobunk össze, aztán irány Mátrafüred, odakint -13,5 fok, ez alighanem egy enyhülő napot sejtet a hideg hét után.
A rajtban Tamástól megkapjuk a redundáns felszerelést, dupla bélyegző, dupla toll(az egyik aztán be is fagyott), dupla feliratozás.
Az előző este testvéreim egy pálesz mellett már felkészítettek, kőkemény sorbaállás lesz Lajosházán. Na az nálunk nem! – mondom, lélkeben nagyon készülünk, ilyen nem fordulhat elő.
Lassan megyünk, nem akarunk átvizesedni, Lajosháza előtt kevéssel ér utól bennünket két túrázó, aztán két futó, majd megpillantjuk az összefüggő tömeget, hát futni kezdünk, ha ezek itt utólérnek, nem fogunk a tervezett helyen pecsételni soha. Egy kedves bácsi a síbotjával lenyomja a padról a havat, felrakjuk a ,,pecsételőizolírt’’, oszt mán mehet is a nagyipari munka.
Fel se tűnik, hogy még mindig közel mínusz tíz van, olyan elkeseredett ütemben nyomjuk a pecséteket. Az alkarom már görcsöl (van is egy kis izomlázam emiatt), de nyomni kell tovább, nem adjuk fel, nekünk nincs frissítőpont. Sok közelebbi ismerős, és egykori túratárs jön, utóbbiak nem ismernek fel (ezt már pár tavalyi teljesítménytúrán is kiteszteltem).
A végefelé isteni házipálinkát is kapunk a 26-os távon (a helyi szleng szerint ,,gyerektáv’’) induló túrázóktól, akik bennünket nem, de más ellenőrzőponton lévőket ismernek, a pálinkakínálás pedig tranzitív az ismeretség mentén, mint itt is bebizonyosodik. Na ránk is fért, kicsit negyed tizenkettő van és kicsit helybenfutunk, hogy ne fagyjunk széjjel teljesen.
January 28, 2006 at 16:24
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
It was 42 km sport tracking at Mátra mountain. About 10 years ago I used to go sport tracking and we organized Mátra 115, extreme long tour at Mátra mountain. This year we help to organize Winter Mátra tour. We were the first checking point, and after that a part of our “cabinet group” closed the filed. About 1400 people wisited this tour.
You can finde more details about Winter Mátra tour here.
Here you can find the calendar of hungarian and some romanian, slovakian, austrian and one serbian sport tracking. Come, maybe we meet us!
January 21, 2006 at 21:50
· Filed under Teljesítménytúra · medvegyu
Újra egy nagyon jó rendezés, hasonlóan a bonyhádi szervezésű Tolna 50-hez. Ha szervezésben a Tolna 50 valamivel jobb, útvonalban biztosan ez a túra az erősebb. A bukovinai székelyekkel betelepített Kakasdról indultunk, aztán forralt bort kortyoltunk a Bükkös-erdő nevű dombtetőn. Grábóc érdekes falucska, érdekes házakkal, portákkal, szerb ortodox kolostorral. Jó hogy ezt is útbaejti a túra. Szálkán a Tolna 50-en is voltunk, de most forralt bort is kaptunk. Végül a híres szekszárdi szőlődombokon, pincesorokon mentünk keresztül legnagyobb örömünkre, a célban pedig zsíroskenyér hagymával, tea és forralt bor várt. A Bartina 30 is álmaink teljesítménytúrái közé tartozik.
A legrosszabb szóviccek vannak a nyelvemen ezekkel a megyenevekkel kapcsolatban, ezektől mindenkit megkímélek, viszont a Völgységben töltött hétvégénk annyira jól sikerült, hogy bizonyosan jövünk még ide, nem is egyszer. A teljes fizikai leépülésemet lassítandó, egy kis teljesítménytúrát is beiktattunk a programba, mi több ez a Tolna 50 túra adta a hétvége gerincét. Először is egyetlen telefont megeresztettünk a szervezők felé, erre autóval vártak a bonyhádi vasútállomáson és már vittek is az ingyenes szállásunkra, a Fáy András lakótelep valamelyik iskolájába, sőt még egy tökéletes étterembe is elkísért bennünket a főrendező. Ki hinné, Bonyhád picurka város, és a különben fáktól és parkoktól zöld lakótelepén sok kedves kocsma és a Herci vendéglő várja a helybélieket, de az arra tévedő turistákat is. A vendéglőben még este tíz után is nekiálltak babgulyást és vadpörköltet szerkeszteni. A profizmus mellett az volt feltűnő, hogy a legtöbb fogás ára pontosan fele volt, mint egy héttel ezelőtt Mátrakeresztesen (pl. a kb. dupla adag és hétszer finomabb dupla túróspalacsinta mindössze 250 Ft volt). És még élvezhető tolnai vörös folyóbort is mértek, ami a vadprökölthöz életmentő volt. A másnapi Tolna 50 túrán lelkes és kedves rendezőkkel (Völgység TE), pontőrökkel találkoztunk, és a jelzések felújítva várták az indulókat. Minden elágazásban, jelzésváltáskor nyilak gondoskodtak arról, hogy véletlenül se vétsük el az utat, az egyébként valószínűleg kis turistaforgalmat bonyolító völgységi dombok ösvényein. Szóval egész egyszerűen rendkívüli volt a rendezés minősége, én őszintén szólva észre sem vettem, hogy egész nap esett az eső, és hogy többen állítólag nem csak a combig érő sár miatt nem tudtak haladni, hanem időnként már a szúnyogok sűrűsége akadályozta az emberi test végtagjait a szabad mozgásban. Mindezek ellenére egy komolyabb agyagfürdős eséssel és jelentősebb szúnyogokozta vérveszteségek nélkül érkeztünk vissza Bonyhád szőlőhegyére, egy hamisítatlan borház szőlőlugasa alá, ahol helyi borokat kóstoltunk, iszonyú jóóó hangulat mellett. Aztán besétáltunk a célba, ahol ismét a kedves, mosolygós rendezőcsapat fogadott, sok-sok zsíroskenyérrel és sós hagymával. A célban azért találkoztam pár súlyos teljesítménytúrázóval is, akiket bő tíz éve nem láttam, de pontosan ugyanazokról a hülyeségekről beszélgettünk, mint annak idején legutoljára. Arra jöttem még rá, hogy ezalatt az idő alatt úgy megöregedtem, hogy inkognitóban ültem ott, senki nem ismert fel. A célból aztán ismét kedvesen kivittek az iskolába, ahol még egy éjszakát aludtunk. Mégegyszer köszönjük a rendezőknek a jó hétvégét!
Nem is tudom pontosan, de olyan jó 5 éve nem voltunk teljesítménytúrán.
Mégis bevállaltuk a tavaszi Káli-medence túrát, azt hiszem 60 km volt,
és az egész nap zuhogó eső biztatására kocogtunk is néhány szakaszon. A káli háziborok
különben igen szokatlanok, de kifejezetten szerethetőek, a ként viszont nem
sajnálják a borból errefelé. Palackozottan meg sajnos egy elég béna kővágóőrsi
bort sikerült beszereznünk, de lesz ez még máshogy is.
Este Révfülöpön megtaláltuk a helyi kocsmát, ahol kénytelen voltam megnézni
néhány addig ismeretlen népszerű tévéműsort (pl. Heti Hetes), az ártatlanságom
elvesztéséért csak a velős pirítós, és a káli házibor kárpótolt, szemben a parti
puccos helyek által kínált cefre-moslék keverékkel.
Másnap reggeli rövid gondolkodás után kisütött a Nap, mint a képeken is látszik.
A Téli Mátra teljesítménytúra Rózsaszállás ellenőrzőpontját láttuk el. Előző este Kékesen aludtunk, a síházban. Innen vittük le szánkón a zsíroskenyereket, és hozzá a sót, egyebeket az éhes résztvevőknek. Mint a képeken is látszik, nem volt ez teljesen egyszerű. A rózsaszállási ház ekkorra már igen szigorú legális gazdára (vagy bérlőt) talált, így szabad ég alatt töltöttük a napot, a sört is csak tűznél felmelegítve lehetett inni. Jávor Zoli öt zsíroskenyeret evett. A túra végén bontóként legyalogoltunk Mátrafüredre, a célba, innen pedig rohantunk a Blokkházba, a hihetetlen teliholdban lámpa se kellett. Mire megérkeztünk Rakk Gyuláék már befűtöttek. De lehet, hogy ez máskor volt. Az utolsó három kép valószínűleg másnap készült.
Július utolsó hétvégéjét a Zemplénben töltöttük. Gyuri, Koppány és Attila a Kazinczy teljesítménytúra különböző távjain indult, mi meg a gyerekekekl addig feltúráztunk a Füzéri várba. Nem is tudom, de kb. 12 éve járhattunk a Zemplénbe, akkor is, most is az volt a benyomásom, hogy különleges vidék, ahova vissza kell még jönni. A Füzéri várra alig ismertem rá, sok részét renoválták, hozzáépítettek. Boró azt kérdezte miért arra a nagy sziklára építették a várat én pedig mondtam, hogy azért, hogy az ellenség ne tudja bevenni a várat. Hát, valóban nem könnyű feljutni a meredek sziklafalakra épült gyönyörű fekvésű várba, de Boró azért felgyalogolt (talán ez volt a legnagyobb végiggyalogolt túrája). Ha jól gondolom a renováláshoz is csillékben húzzák fel az építőanyagot. Füzéren megnéztük a pici (alig negyven fős gyülekezetet kiszolgáló) református templom kék fakazettás nappal, holddal csillagokkal és növényi motívumokkal díszített belsejét. Nagyon szeretem ezeket a stílusú templomokat. Reméljük most nem 12 év múlva jövünk majd.
Kedves olvasó, a 2007-es 
