Archive for Útleírás

Croatia with backpacks

Krka

Croatia is not the paradise of backpackers, but there are some nice old towns, peacefull little islands and blue see with white mountains.

Photo album

Travelog (magyarul)

Comments

Nagy-Fátra

Tl'stá
Péntek délután indultunk az Urpinnal, a meleg és a szomjúság a július közepén megszokotthoz is igen tekintélyes volt. A vonatban ülő kormánytagok között csakhamar fölismertük az épp kinevezésre váró Dévényi Tibi bácsit. De mi nem kívántunk egyet se, nemhogy hármat, pedig a vastagon újságokba csomagolt jéghideg pilzenik már a hatvani állomás előtt elfogytak. Tibi bácsi azonban jó…

A képek

Read the rest of this entry »

Comments

Ipolytarnóc-Bagolyirtás

Az igazi A közepébe vágva, a lényeg az igazi volt. Csákányházán minden cigányember hajnaltól
fogva az igazit kereste, és persze volt aki kb. 10-es ikret talált. Elképesztő jó volt a termés.
A teljes sztori titkos levlistánkról kimásolva alább kattintva érhető el, itt meg a
képek.

…Előkerül a kocsmárosnő, mi Staroprament (vén forrás) kérünk mert az is van.
Aztán megszólít az egyik roma szlovákul, hamar áttérünk egy jobban beszélt
nyelvre. A vajdájuk Losoncon lakik, mindössze 7 kmre, aztán gyorsan vált,
nagyon magyarrá válik. Lediktálja a rappi magyar polgártársak panaszát,
amit feltétlenül el kell juttatnunk magyarba, hogy megjelenjen az
újságban (a petíció nálunk van). Nem értjük mit kéne reagálnunk,
de valószínűleg elmarad a várt hatás.
Aztán még egy két sör, boróka, mindenki öszintébbé válik, ekkor már jó.
Három cigányemberrel ülünk egy asztalnál, az egyik orvosi üvegkacsát
próbál értékesíteni, francia felírattal, ez fejezi ki a tárgy értékét, na
meg a sok munka, amivel előkerült az ásatások során…

Read the rest of this entry »

Comments (4)

Torockó és környéke

Stefan-bácsi és családja
Letudjuk Torockót is végre, tervezgettük hosszú ideig sóvárogva, és 2002. Húsvétján végre eljött a pillanat. Északról közelítettünk, mert a Tordai-hasadékot is útba akartuk ejteni. Ezért a Coronával mentünk, ami éjfél utánra vitt Kolozsvárra. Az izgalmakat jelentősen növelte, hogy Kolozsváron ekkor jártunk először, jobb ötlet híjján elhatároztuk, hogy kigyaloglunk a városból, aztán majd stoppolunk vagy elbújunk egy erdőben és sátorozunk.

Fényképek.

Read the rest of this entry »

Comments (4)

Déli-Kárpátok és Erdély

Bucura-tó
Ezen a nyáron is Erdélyben töltöttük a hosszú szabadságot. Jártunk a Szárkő-hegységben, Godjánban, Retyezátban, Gyilkos-tó környékén és Gyimesekben. Szombaton reggel indultunk a Keletiből a 6.10-es Gyulára tartó sebesvonattal,az időpont ellenére tömeg volt a vonaton. Békéscsabáról személlyel mentünk Lőkösházára, a vonaton már jelen volt a román helyi kisebbség, és a nem helyi többség számos képviselője, úgyhogy már kicsit Románban érezhettük magunkat, nyelvileg mindenképp. Lőkösházán 1100-ért vettünk menettértit Aradra, az EuroCityt meg megúsztuk helyjegy nélkül, igaz félórát késett, amivel meg is szívtuk (volna) a további átszállásokat. A késés miatt Aradon elindultunk toronymagas hátizsákjainkkal stoppolni, öt percnél nem hiszem, hogy többet vártunk.

A fényképalbum

Read the rest of this entry »

Comments (1)

Fogarasi-havasok, Királykő, Bucsecs, Csomád, Hargita

30 kiló körüli csomagokkal indultunk három hetes erdélyi utunkra. Késő este érkeztünk Nagyszebenbe (Sibiu), és itt vártuk az éjszaka induló Craiova-i személyt. Augusztushoz képest nagyon hideg hajnal volt, méges az olt-melléki (olteanu) utazóközönség mezítláb utazott a vonaton. Nem volt egyszerű a kivilágítatlan Turnu Rosu-i vasútállomáson leszállnunk, már csak az is kétséges volt, hogy valóban a megfelelő megállóban szállunk-e le.Sietősen ugráltunk hátunkon zsákjainkkal a vonat lépcsőjéről kb. méter mélyen lévő földre. Mire az ötödik ember ugrott, a vonat már elindult. Döbbenten néztük az induló szerelvényt, hol vannak a többiek kérdéssel a fejünkben (a túra elején kilencen vontunk).

Niki képei| Más képek
Read the rest of this entry »

Comments (2)

A Liptói-Havasoktól a Tátrákon keresztül a Nagy-Fátráig

Sivy

A nikon fényképezőgép sajnos cserbenhagyott bennünket, mint oly sokszor. Így csak a Liptói-Havasok elejéből maradt pár kép.

A túrát a Liptói-Havasok (Západné-Tatry) nyugati végéből kezdtük Hutyból. A Baníkov csúcs után leereszkedtünk valahol. A hegy lábánál a fenyves széli szántóknál találkoztunk találkoztunk egy megrettent nyuszival, aki elfelejtett időben elmenükelni és ott lapult halálrarémülten a túristaút mellett. A magistrala melletti éttermekben hiába próbáltunk enni, mert csak rendelésre adtak ennivalót. Egyik helyen részeg favágók ültek asztalunkhoz, akiktől sajnos megkérdeztem, hogy hol tudunk ennivalót vásárolni. A szlovák nyelvértésem gyengeségeit újdonsült favágó barátunk úgy próbálta javítani, hogy megfogta a fejemet, olyan erővel, hogy mozdulni se tudtam, és tiszta erőből üvöltötte a fülembe a szavakat, kb. 1 cm távolságról. A másik favágó erős győzködése szerencsére megszakította ezt a furcsa kommunikációt, és én is fellélegezhettem. Pár óráig fájt még a fülem utána, azért még most is egész jól hallok, így bő 6 évvel az események után.

Néhány kép

Read the rest of this entry »

Comments

Csereháti aprófalvak és Tornai-karszt

Rakacaszend

Baktakékről vágtunk neki a Cserehát dombjainak. Első falunk a Cserehát 50-en már megszeretett Abaújszolnok volt. Aztán az azóta oly népszerűvé lett Szanticskára mentünk, a faluban sátoroztunk a focipályán. Abaújlakon kenyeret próbáltunk venni, sikretelenül. Két nap múlva hozzák csak a kenyeret Felsővadászról, nem úgy van ez mint városon, hogy minden nap van kenyér – mondták. Szanticska után szemerkélő esőben mentünk fel egy nagyobbacska dombra (talán Magas-hegy a neve), csak pár méterrel alacsonyabb, mint a Cserehát legmagasabb pontja a zordon Kecske-pad. Aztán nem tudom pont merre mentünk (leginkább Abaújlak és Gadna eshetett utunkba), de az bizonyos, hogy Irotán kötöttünk ki. Irotán nagy lelkesedéssel javasolták, hogy aludjunk ott, az iskolát most alakították át túristaházzá és nemrégiben még egy színes TV-vel is felszerelték! Ekkor egy asszony egy vargányával tért be a kocsmába, ezt próbálta felesre cserélni, még táncolt is a gombával. Nekünk meg elfogyott a szőke színű Borsodi, és mennünk kellett tovább.

Képek: Cserehát és Tornai-karszt

Read the rest of this entry »

Comments

Tavaszinak tervezett téli túra az Alacsony-Tátrában

Árnyékunk a Diumbier oldalában

Donovaly-ból indultunk neki az Alacsony-Tátra gerincnek, ahol nem igazán tavasz, hanem -8 fok várt bennünket. Sebaj. Megittunk egy teát, és nekivágtunk az üdülőfalu feletti fenyveseknek, aztán a Kecka csúcsnak. Na innentől a nyílt gerincen már tényleg cudar hideg volt, erős havas-jeges széllel. Aztán a Kozy Chrbát. Már fejből írom ezeket a földrajzi neveket, szeretek túrát kezdeni ezekkel a kisebb hegyekkel, valamiért kötődöm hozzájuk. Hamar megérkeztünk a Hiadel nyeregbe (Hiadelske sedlo), májd gyorsan sátrat vertünk a déli Hiadel felőli oldal fenyőkkel sűrűn körbevett gödrös és szélvédett zugában. Jól tettük, mert éjszaka olyan dühödt szél fújt át a neyeregben, hogy nem tudtunk aludni robbanásszerű hangjától. Reggelre fél méter friss hó fogadott bennünket a sátorból kilépve, amit csak áldhattunk, mert olyan jól leszigetelte a sátrat, hogy a víz sem fagyott meg az éjjel.

Fényképek

Read the rest of this entry »

Comments

Fackovské sedlo-tól Dedinki-ig gyalog

Nyári kormányexpedíciónkon a Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra gerinceket hódítottuk meg, majd a Szlovák-Paradicsom szurdokainak végigjárásával vezettük le a fáradalmakat. A cipekedés elkerülése végett nem vittünk sátrat, mint a képen is látszik mindig találtunk megfelelő szálláshelyet. Néhány szerény minőségű képet sikerült elővakarni és késztettem emlékezetből egy túraleírást is.

Read the rest of this entry »

Comments

Kis-Fátra, Alacsony-Tátra

Chopok

A Fackovkse-sedlo-ból indultunk a Kis-Fátra gerincnek, első nap Strecnóig jutottunk. Este a falu szélén, a túristaút mellett – az akkor még üzemelő túrista fogadó-kocsma féleségben – kb. egy sör áráért egy nagy tányér igzai gulyást kaptunk. Kicsit több majorannával, kevesebb paprikával készült mint a hazai. Azóta én is majorannával főzöm a gulyást (pedig több mint 12 év eltelt, most hogy írom ezeket a sorokat), ilyen meghatározóak a fiatalkori benyomások, hahh, bizony. A gulyást igazi csapolt Radegasttal kísértük, ami kedvencem volt akkoriban, és még évekig az is maradt (az igazi jelző igen-igen fontos, főképp ma, hogy Magyarhonban is készítenek Radegast elnevezésű sörszerűséget, melynek egyes palackjai megbízható információk szerint fosszagú folyadékot rejtenek, míg más palackjai csak egyszerűen egy szar magyar sört). Na de visszatérve a lényegre, másnap reggel átkeltünk a Vágon, gyalogoshídon persze, majd suhantunk tovább a Fátra gerincen. A Suchy alatti túristaházban némi sörrel és teával pótoltuk az emelkedőn elvesztett folyadékot. Ekkor jöttem rá, hogy vacogva elfogyaszott két sör után nem túl szerencsés kilépni a jégverem túristaházból a dögforróságba, hogy aztán az ember a komponyaperzselő napon nekivágjon egy meredek emelkedőnek, borzasztónagyzsákkal. Gyengélkedésem ellenére a Velky Kriván utánig sikerült eljutnunk. A nyereg alatt bivakoltunk. Hajnalban áfonyaszedő néniket szállító motorok ébresztettek, így még a harmatot se vártuk meg a keléssel.

A képek jótulajdonsága, hogy majdnem mindegyiken látszik a mutatóujjam, tekintve, hogy az objektív előtti reteszt elhúzva vele, szinte mindig a reteszen hagytam. Később derült ki (előhívás után), hogy a domború lencse tulajdonságai miatt, a mutatóujjam is rákerült a képekre…

Read the rest of this entry »

Comments

« Previous Page « Previous Page Next entries »