Kormányblog

Pádisról

Pádis egy kis gyöngyszem. Közel van, érintetlen, tiszta és annyira zöld, hogy legszívesebben beleharaptam volna a sokszor térdig erő fűbe. A hétvégét leszámítva alig vannak túrázók, pedig a túraútvonalak jól kiépítettek, térképek és online anyagok is bőséggel rendelkezésre állnak. Mi két napot túráztunk, két napot bicajoztunk, kevés volt. Pádis egy 1200 m középmagasságú karsztfennsik, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, gleccserek, karrok, marmiták (bármit is jelentsen ez pontosan) alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra. A terület legnevezetesebb természeti objektumai: Csodavár, Galbina-szoros és tisztás, Elveszett Világ, Ponor – Tisztás, Szamos-bazár: Aragyásza-barlang és Meleg-Szamosi szoros, Boga-völgyi szoros, jégbarlangok, Pádis-barlang, Bászrai-katlan.

Képek: http://picasaweb.google.com/zsolt.tulassay/200806Padis

Tovább is van »

Biztos nem árt vinni ilyen helyre valami GPS készüléket, legalább nyugodtabb az ember,
hogy tudja mikor milyen GPS koordinátákon ténfereg egy hatalmas fenyves közepén, miközben a friss medveszarokat kerülgeti. Erről jut eszembe, hogy sokan nagyon elhiszik, hogy a medvék a telet alvással töltik. Hát ebből legfeljebb annyi igaz, hogy az ,,erdei öreg” télen keveset mozog, és jobbára fekszik a zugában. November elején visonylag aktívak néhány napos ürülékbe botlani se nehéz, gondolom medvébe csak azért nehezebb, mert nem kedveli a társaságunkat és igyekszik elkerülni.
Mi GPS nélkül töltöttünk bolyongással néhány napot. Időnként jelzésekkel is találkoztunk, amik gyakran nem arra mentek, amerre a térkép jelölte, aztán hirtelen eltűntek, vagy végképp olyan irányt vettek, ami a számunkra elfogadhatatlan volt.
Amit bejártunk, az fele se volt a tervezettnek.

A Kelemen Havasok és Vatra Dornei képekben.

Tovább is van »

Hiking paths and signs

It wasn’t easy without GPS, but we are in alive. We could take only the half distance, which we planed.

Catastrophes

Very-very interesting details (unfortunately only in Hungarian).

Pictures: Caliman and Vatra Dornei(Bukovina).

A historic
map.
Download Mountain Raru map!

Tömegközlekedés

Kezdünk ráérezni, hogy milyen kellemes a román tömegközlekedés (csak el ne szóljam magam, mert mingyá kivesznek egy újabb vonatot). Felül az ember a nyugatiban a Koronára, és ha kicsit is elszánt, másnap reggelre már túristalábbizsergető hegyek közt, felfedezésre váró falvak, régiók közepén találja magát. Mondjuk Bukovinában. A bukovinai recept: szálljunk át Kolozsváron a Iasiba menő gyorsra, és erről reggel tájban ízlés szerint Vatra Dorneitől Suceavaig tetszőleges megállóban leszállhatunk, mert gyakorlatilag mindenütt megáll, a ,,sebességpótlékkal” igénybevehető úgynevezett gyorsvonat. (A ,,sebességpótlék” fantasztikus találmány, az üzemeltetési szempontból jóval olcsóbb gyorsvonatért sokkal többet kell fizetni Romániában, így aki teheti, az a CFR számára drágább személlyel megy.) A fenti kolozsvári átszállás, a Temesvár – Iasi gyors reggel 6-ra éppen Cimpulung Moldovenescre érkezik, és innen a legjobb megközelíteni a Rarau (Ráró), illetve Giumalau (Dzsümalau ?) hegységeket. Eddig a tervekről, a Korona viszont gyakran késik a határátlépés nehézségei miatt, így jártunk most is. Fél óra késéssel, pont 00.58-ra értünk a pályaudvarra, nagy örömmel megláttuk a még bent álló iasii vonatot, és futás közben már számoltam a fejemben a vesztegetés díjtételét (a MÁV-nál rengeteget küzdöttünk, hogy menetjegyet vehessünk Bukovinába, már többször fölcsillant a remény, hogy talán Suceaváig tudunk venni, de végül mindenféle ígéretek ellenére nem adtak). Ám ebben a pillanatban a vonatot az orrunk előtt elindították, kb. 10 másodperc hiányzott, hogy sikerüljön az átszállás… Tovább is van »

Eloláhosodó magyarság

Mostanában minden bejegyzésemben szerepel a csángó szó, hát most se hagyom ki. Lükő Gábor azt írja, hogy a csángók régebbi csoportjai a Felső-Szamos völgyéből (is) vándorolhattak ki Moldovába. Na meg ír ott élő eloláhosodó magyarságról. Mi ugyan nem csángóőskeresőbe indultunk, hanem túrázni, de én mindenbe belekotnyeleskedek. Tehát az ,,eloláhosodó magyarságról”. Nekünk úgy tűnt, hogy az Óradna környéki katolikusok szinte kivétel nélkül lengyel és német nevűek, bányászni küldte őket oda Mária Teréz, vagy mit tudom én, és a sors érdekes vicce, hogy vallásuk miatt a magyarsághoz soroltatnak (mivel Erdélyben a római katolikusokat magyarként tartják számon, sőt lényegében egész Romániában). Pár család (főleg nemrég beköltözöttek) azért tudnak magyarul és állítólag Radnaborbereken valami magyarral kevert román nyelvet beszélnek, mi nem tudván románul, csak annyira figyeltünk föl a kocsmában, hogy magyar neveken szólítják egymást. Mindenesetre elég tréfás volt a mise, nagyobbrészt magyar szöveggel, az imák, énekek teljesen magyar szöveggel, miközben a hívők elenyészően kicsiny része beszél egyáltalán bármennyire is magyarul, aztán a legtréfásabb az idegen hangsúllyal, sokszor szinte érthetetlenül felolvasott március 15-i műsor, amiből sem a felolvasó gyerekek, sem a hívők nem értettek egyetlen szót se… Elég nagy szívás lehet így magyar kisebbséginek lenni Romániában…

Tovább is van »

Borsafüreden, az Ursus-panzióban szálltunk meg. Két túranapunk volt, mind a kettőn felsétáltunk a Radnai-havasok 2000 m körüli gyönyörű gerincére. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk (köszi), így eső nélkül, sőt szinte végig rövidujjúban mentünk fel még a legmagasabb Pietrosz csúcsra is. Harmadik nap az Iszó-völgyében tettünk autós túrát, Bogdan Vodán egy hamisítatlan vásárba keveredtünk és fatemplomokat nézegettünk. Az egyetlen magyarok által is lakott falu, Aknasugatag volt a kakukktojás Máramarosig, itt nem a fafaragás, hanem a magas kőházak domináltak. Máramarossziget nagyon kellemes város, szép főutcával, érdemes lenne itt tölteni egy estét.

Képek: Niki| InSay.

Our bicycle tour in Moldova, Transylvania: Csíkszereda (Miercurea Ciuc) – Csíkszentmárton – Rugát pass – Úz valley – Onesti – Gura-vaii – Dumbrava – Külsõrekecsin – Csík – Pokolpatak – Somoska – Klézse (Cleja) – Forrófalva (Faraoani) – Nagypatak (Valea Mare) – Bogdánfalva (Valea Seaca) – Bacau (Bákó) – Küsbikk (Magura) – Crihan – Rachitisu (Rekettyés) – Nasuiesti – Floresti (Szerbek) – Scorteni – Pustiana (Pusztina) – Parjol (Perzsoj) – Frumoasa (Frumósza) – Comanesti – Tatros (Trotus) valley – Gyimes (Faget, Lunca de Jos, etc.) – … – Covasna (Kovászna) – Comandau (Komandó).

More about it (magyarul).

Photo album Niki | Márkus

Kerékpártúra Moldvában, Erdélyben: Csíkszereda – Csíkszentmárton – Rugát-nyereg – Úz-völgye – Onesti – Gura-vaii – Dumbrava – Külső-Rekecsin – Csík – Pokolpatak – Somoska – Klézse – Forrófalva – Nagypatak – Bogdánfalva – Bákó – Küsbikk – Crihan – Rachitisu – Nasuiesti – Floresti (Szerbek) – Scorteni – Pusztina – Perzsoj – Frumósza – Comanesti – Tatros-völgye – Gyimes – … – Kovászna – Komandó.

Jóval bővebben.

Képek: Niki | Márkus

Újra Csík és Gyimesek. Kedvenc szálláshelyünkön szálltunk meg, Csíkrákoson Fodor Mihályéknál. Mihály szerzett nekünk négy kerékpárt így a Rákos feletti csíki falvakat is megnéztük. Reggelenként Mihály befogta a lovakat, és szekérrel rohantunk a mindig korai vonatokhoz Madéfalvára, hogy osztrák sógoromnak megmutathassuk Csíkszeredát, a Gyimeseket. Most is túlléptük az ,,ezeréves” határt, hogy megnézzük a gyimespalánkai vásárt, és a románcsügési nova-melegbort is megkóstolhassuk (ez utóbbiban most csalódnunk kellett).

Képek.

Négy napot barangoltunk a Gyimesekben, nem kevés élményt begyűjtve. A legjobb, hogy Gyimesbükkön felkerestük a 2001-ben megismert családot. A moldvából hozott nova szőlőből Gyimesben készült bor meglepően finom volt, Románcsügésen is ilyesmiből ittuk a jó forralt borokat, miután átkeltünk a Csenderek-útján, és egy gyepecei szán levitt a bárig. Ioan Bârsannal szerencsére nem találkoztunk (az erdélyi sajtó és a gyimesi suttogó közbeszéd tele van vele, és érinthetetlenségét biztosító politikai kapcsolataival, Tarhavas-patakán lakik, legutóbb Középlokon vert halálra egy dj-t, mert nem elégszer dedikálta neki a játszott számokat). A bükki kocsmában (ez épp Tarhavas-pataka tövében van) nem merik hangosan kiejteni a nevét. A Gyimesek után visszavonatoztunk Szeredára, a négy óra várakozás gyorsan telt a Tilos az Á-ban (amit ott még mindig nem számolt fel a helyi politikiai akarat), az ablakon át bámultuk a hatalmas pelyhekben záporozó havat, a gyümölcsízű román vörösborok mellől. Szeredáról a székely körvonattal átdöcögtünk Jódtelepig (Ratosnya – Rastolica), itt szálltunk meg egy Lészpedről ideházasodott moldvai csángó özvegyasszonynál. Kaptunk lészpedi varrottasokat is ajándékba. Jódtelep tudtommal a környék egyetlen magyar-többségű faluja, és szállást is lehet találni (román nyelvtudás nélkül). A Kelemen-havasok vonulatainak megközelítésére nem sok esélyünk volt az 1000 m felett már combig érő sűrű hóban. Egy gyenge térkép és túristautak vannak, de a jelzések egyáltalán nem karbantartottak, a behavazott fák között esélytelen volt megtalálni a néhány kopott jelzést.

Egyetlen lehetőségünk a völgyek erdészeti útjainak követése volt, ahol éjjel-nappal járnak a faszállító autók (Erdélyben az utóbbi években divatba jött a nálunk már hossszú ideje népszerű tarvágás). Na és nem feledkezhetek meg a völgyekben épülő duzzasztóművekről, melyekhez a vizet a távoli völgyekből a hegyek átfúrásával (!) alagúton keresztül is odavezetik.

Az album.

A szilvesztert Kalotaszegen töltöttük, Kalotaszentkirályon volt a szállásunk. Bánffyhunyadon egy nagyon hosszú kolbászt vásároltunk, és a Vigyázót is meghódítottuk. Keveset fényképeztünk, mert a futótúrákra nem cipeltük a gépet. Pedig pl. Magyarvalkón vagy Magyargyerőmonostoron lett volna mit fényképezni. Viszont készültek képek néhány vegyesboltban. Szorongó rendőrkutya nem volt velünk, mert nem hozta a gazdája.

Az album.

A vásár mellett néhány felszegi és alszegi faluba is ellátogattunk, mivel volt kocsi. A havasokban rejtőző mócok tényleg legendásak. Szállásunk Gyerővásárhelyen volt, ahol általában az ablakunk alatt elhaladó tehén és birkanyáj barátságos kolompolására ébredtünk reggelenként. A képek, amik most diára készültek. Jobbak?

Egyhetes szilveszteri túránkon a Hargitán, Csíki-havasokban, Gyimesekben és a
Békás-szoros környékén jártunk.

Göröcsfalvi barátunknak köszönhetően az alsó szomszédfaluban, Rákoson
kaptunk igen kellemes szállást, egy helybéli családnál.
A legendás hideg elmaradt, hó sem nagyon volt, sőt zuhogott az eső.
A Gyimesekben centis törékeny jégpáncélt öntött ránk a zuhogó ónoseső.
Miden reggel sötétben rohantunk a reggeli egyetlen vonathoz Csicsóba,
hogy eljuthassunk, ahova kell.
Végül azért a Csicsói-Hargitán havat is láttunk.

A képek

Letudjuk Torockót is végre, tervezgettük hosszú ideig sóvárogva, és 2002. Húsvétján végre eljött a pillanat. Északról közelítettünk, mert a Tordai-hasadékot is útba akartuk ejteni. Ezért a Coronával mentünk, ami éjfél utánra vitt Kolozsvárra. Az izgalmakat jelentősen növelte, hogy Kolozsváron ekkor jártunk először, jobb ötlet híjján elhatároztuk, hogy kigyaloglunk a városból, aztán majd stoppolunk vagy elbújunk egy erdőben és sátorozunk.

Fényképek.

Tovább is van »

Ezen a nyáron is Erdélyben töltöttük a hosszú szabadságot. Jártunk a Szárkő-hegységben, Godjánban, Retyezátban, Gyilkos-tó környékén és Gyimesekben. Szombaton reggel indultunk a Keletiből a 6.10-es Gyulára tartó sebesvonattal,az időpont ellenére tömeg volt a vonaton. Békéscsabáról személlyel mentünk Lőkösházára, a vonaton már jelen volt a román helyi kisebbség, és a nem helyi többség számos képviselője, úgyhogy már kicsit Románban érezhettük magunkat, nyelvileg mindenképp. Lőkösházán 1100-ért vettünk menettértit Aradra, az EuroCityt meg megúsztuk helyjegy nélkül, igaz félórát késett, amivel meg is szívtuk (volna) a további átszállásokat. A késés miatt Aradon elindultunk toronymagas hátizsákjainkkal stoppolni, öt percnél nem hiszem, hogy többet vártunk.

A fényképalbum

Tovább is van »

30 kiló körüli csomagokkal indultunk három hetes erdélyi utunkra. Késő este érkeztünk Nagyszebenbe (Sibiu), és itt vártuk az éjszaka induló Craiova-i személyt. Augusztushoz képest nagyon hideg hajnal volt, méges az olt-melléki (olteanu) utazóközönség mezítláb utazott a vonaton. Nem volt egyszerű a kivilágítatlan Turnu Rosu-i vasútállomáson leszállnunk, már csak az is kétséges volt, hogy valóban a megfelelő megállóban szállunk-e le.Sietősen ugráltunk hátunkon zsákjainkkal a vonat lépcsőjéről kb. méter mélyen lévő földre. Mire az ötödik ember ugrott, a vonat már elindult. Döbbenten néztük az induló szerelvényt, hol vannak a többiek kérdéssel a fejünkben (a túra elején kilencen vontunk).

Niki képei| Más képek
Tovább is van »

A kéthetes kirándulást egy tanárunk szervezte, ekkor voltunk először Erdélyben. Székely és szász falvakban jártunk, voltunk a Vargyas-szurdokban, és a Hargita-hegységben. A sör 70 lei volt a székelyudvarhelyi strand közelében. Viszont be kell vallanom, a képek jelentős részéről nem tudnám megmondani, hogy hol készült.

Székelyföldi képek