A gyakori nyári esők után idén végre a korábban gombasivatagnak minősített Kevély hegy oldalában is találtunk sok jó gombát. Gyuri elég ügyesen kikutatta hol is van a közelben vargánya leleőhely. Aztán a hétvégén jól leszüreteltük egy nagy adag vargányát és trombitagombát. Sütöttük, szárítottuk és négy felé ajándékoztuk.
Vargányaszüret
Július utolsó hétvégéjét a Zemplénben töltöttük. Gyuri, Koppány és Attila a Kazinczy teljesítménytúra különböző távjain indult, mi meg a gyerekekekl addig feltúráztunk a Füzéri várba. Nem is tudom, de kb. 12 éve járhattunk a Zemplénbe, akkor is, most is az volt a benyomásom, hogy különleges vidék, ahova vissza kell még jönni. A Füzéri várra alig ismertem rá, sok részét renoválták, hozzáépítettek. Boró azt kérdezte miért arra a nagy sziklára építették a várat én pedig mondtam, hogy azért, hogy az ellenség ne tudja bevenni a várat. Hát, valóban nem könnyű feljutni a meredek sziklafalakra épült gyönyörű fekvésű várba, de Boró azért felgyalogolt (talán ez volt a legnagyobb végiggyalogolt túrája). Ha jól gondolom a renováláshoz is csillékben húzzák fel az építőanyagot. Füzéren megnéztük a pici (alig negyven fős gyülekezetet kiszolgáló) református templom kék fakazettás nappal, holddal csillagokkal és növényi motívumokkal díszített belsejét. Nagyon szeretem ezeket a stílusú templomokat. Reméljük most nem 12 év múlva jövünk majd.
Zempléni hétvége képei
Május végén újabb jelzésfestéses hétvégén voltunk a Mátrában. Péntek este indultunk fel a hegyre extrém sok cuccal. Gyuri vitte a nagyzsákot: étel, ital, ruhák, hálózsák, sátor, polifom, nagy ágvágó a háton, Boró a nyakában és a jelzésfestéshez szükséges festékek, ecsetek pedig egy vödörben a kezében. Én Misit vittem meg egy kis zsákot. Így ballalgtunk fel a Mészpest hátára ahol aztán sötétedéskor sátrat vertünk. Ez volt az első családi sátorozásunk. Kicsit izgultam, milyen lesz ez majd a gyerekeknek. Hát! Misi kitörö örömmel fogadta a sátorverést, kacagta iszonyatosan a sátorrudakat. Sötétedés után jött a legnagyobb érdekesség a fejlámpák bent a sátorban! Aztán nagy mesélések közben -az erdei vadakról meg a baglyokról- elaludtunk. Másnap reggel találkoztunk a festőbrigád többi tagjával. Rita bátran nekivágott egyedül a hegynek, ügyes telefonos egyeztetések után sikerült megtalálnunk egymást a hegyoldalban. Megérkeztek Sanyiék is már festékes ecsettel a kezükben, mert a nagy tölgyfa alatt hagytuk nekik a festékszettet, így el is kezdték már a munkát. Kellett is, mert nem kis munka várt ránk, fentés, írtás…. Késő este lett mire az összes cuccal Hidegkútra értünk. Ott vártak már minket Ernőék, akik hihetetlen jó paprikáskrumplit varázsoltak nekünk vacsorára. Másnap a Muzsla felé vettük az irányt. Festés, irtás. Útközben elkezdett esni az eső. Ernőék kitartóan festettek tovább, így sok-sok év után a Muzslán is friss jó lejzések vannak. Sanyiék pedig vágták a bozótot, miközben Koppány is elindult Szurdokpüspökiből bozótirtani így a csúcs után nem sokkal összetalálkozott a két útkarbantartó csapat. Bejártuk és festettük még a János vára környékét is. Én még sosem jártam ezen a hegycsúcson, nagyon meredek és gyönyörű. Megint este lett mire visszaértünk Hidegkútra. Most Sanyiék vártak már ránk (mi gyerekekkel lassabban értünk vissza) bedagasztott kenyértésztával, amit este a kemencében meg is sütöttek, aztán meg jól meg is ettük a friss kenyeret.
Festékesvödör cipelés és jelzésfesttés képekben.
Jelzésfestés a Mátra115 útvonalán a Sóbánya-patak völgyén.
Jelzésfestés képek
Bozótirtás és jelzésfestés a Mátra115 útvonalán Galagonyás-bérc és Hidegkút közt.
Képek
Bejárás, bozótirtás a Mátra115 útvonalán.
Március 15. Hidegkúton
Két misztikus hegycsúcs, Ágasvár és Óvár. Két csúcs és két várrom egymás mellett.
Óvár bronzkori eredetű. A középkorban is használták, sőt hozzáépítettek. A legnagyobb vár volt Magyarországon a középkorban. Semmilyen írásos említés nem maradt fenn róla, nem tudni hogyan puszult el, kik lakták, mit csináltak ott. Régészeti feltárás nem volt még a várban.
Az egykori sáncok nyomai ma is látszanak a távolból.
A sáncokon belül síkká gyalult hegyoldalban források fakadnak, mocsarasítanak.
A két csúcs közti nyeregben húzódik meg az Ágasvári-turistaház, igazi túrázóknak való hely, autóval nem megközelíthető erdei szállás. Itt szálltunk meg, ettük Jani (házigazda) finom főztjeit, megkóstoltuk az Ágasvári csokit, különleges minőség, finomság.
Jó volt.
Újabb Mátra 115 szakaszt jártunk be, a Kisnánáról Kékesig terjedő szakaszt. Az út végig jól követhető volt, a jelzések tökéletesek. Közben fákat fényképeztem szorgalmasan.
Sok fa és erdő a Mátrában
Virág képei Kisnána-Kékes útvonalon
2009. június 6-7-én újra megrendezzük a Mátra 115 teljesítménytúrát, jobb lesz, mint valaha.
Bagolyirtáson megtartottuk induló közgyűlésünket és bulinkat, majd bejártuk egy kis szakaszt, a Mátraszentimrétől Mátrakeresztesig tartó részt.
Őszi képek a Mátra 115 bejárásról.
Virág képei
Gombászás a Világos-hegy oldalában.
Gombászás a Világos-hegy oldalában képek
Abasár, Sárhegy, Via Dolorosa, vadászparkkal elzárt hegyek.
A Via Dolorosa egy újabb kiváló mátrai teljesítménytúra, tökéletes ellátással, végtelenül empatikus és túrázóbarát rendezőkkel. Asszem mindenki számára példaértékű volt a rendezés.
Na de a hétvége másról is szólt, nem csak erről a jó túráról. A hétvége főszereplői a motorosok, kvadosok, erdőirtások, és külön kiemelném a vadászparkokat. Azt hiszem ez a négyes jellemzi a Mátra szép jövőjét (illetve a ralliverseny, ami nagy sajnálatomra ezen a hétvégén épp nem volt).
Szóval van az erdő, ami ugye a miénk (vagy bonyolultan és kissé homályosan megfogalmazva állami tulajdon). És mi végtelenül sok pénzért, de annál is lelkesebben fenntartunk egy adminisztratív munkát végző szervezetet, ami elvégez helyettünk egy csomó munkát (ez ugye az állam). És milyen jó, hogy az adminisztrátorok pontosan tudják, hogy a Mátra még ki nem irtott erdeit vadászparkokká kell alakítani, ahová mi, az erdő gazdái nem mehetünk be többé. Nyilvánvaló, hogy ez egyrészt a mi érdekünkben történik, sőt mi kértük, hogy így legyen. És ezen a hétvégén külön örömmel töltött el, hogy miután a Via Dolorosán sokan nagyon durván eltévedtünk egy ilyen vadászpark miatti jelzésátalakítás miatt (sokan feladták a túrát itt), másnap a Rónya-kőhöz tervezett kirándulásunk is meghiúsult egy másik vadászpark miatt.
Abasár, Sárhegy képek, részletes Via Dolorosa beszámoló a futó bolondoknak, amit alább beidézek:
Read the rest of this entry »
Igazából előszentiván volt a hétvégén a Mátrában a Hidegkúti Turistaházban.
Szentivánéj Hidegkúton.
(2007 november)
Olyan kevés kell egy ilyen hétvégéhez, hogy nem is igaz:
- Egy-két telefon Tibornak az időpont egyeztetéshez, körtelefon, kör-email a szülőknek.
- Otthon begyúrt mézeskalácstészta, tésztaformák, tepsik, sodrófák.
- Sok liszt
- Sok krumpli
- Bor és fűszerek a forraltborhoz, cukor
- Nagy hátizsákok
- Elszánt szülők
- Sok-sok gyerek
- Jókedv
Tehát ennyi. Garantáltan sikeres recept, érdemes kipróbálni.
Nem tervezem, hogy ilyenekkel untatlak benneteket, de a hétvégi ugorjunk át a szomszéd faluba, hátha ott hűvösebb van kirándulásunk számomra érdekes meglepetéseket hozott Csobánkával kapcsolatban. Szóval álljon itt egy kis történelem:
Csobánka lakossága a török időszakban csaknem teljesen elpusztult. Benépesülése az 1690-es nagy török ellentámadást követően indult meg a délvidékről. Csernojevics Arzén szerb pátriarcha vezetésével nagyszámú rác (szerb) népesség érkezett a török csapatok elől, ők lettek Csobánka második alapítói. A szerbek először pásztorkodással, később gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkoztak.
A többi nemzetiség – így a sváb, a szlovák, a cigány – az 1700-as években telepedik le a faluban. A szlovákok a század második harmadában települnek ide. A cigányság 1760 után talál otthonra a faluban, eleik a kovácsmesterséget űzték. Az ortodox templom 1746-ban, a római katolikus templom 1842-ben épült. (Forrás: Wikipédia – Csobánka)
Ami ennél is érdekesebb, hogy a faluban jelenleg is él ez a sokszínűség és az ott lakók az árnyékban sörözgetve arról vitatkoznak, hogy mit is jelent pl. parasztnak vagy cigánynak lenni. Azt pedig természetesnek tartják, hogy az itt élő idősebb generáció több nyelvet is beszél pl. sváb, szerb, szlovák, cigány.
Egész hétvégés Mátra, mitöbb Hidegkúti-turistaház és környéke. Az ország legszebb erdője címre is esélyes Muzsla, ami talán megmenekül a kiirtástól, mert megvédi a sas. Tökéletes tavaszi túraidő, majdnem 0 turista rajtunk kívül, sokadszorra bebizonyosodott, hogy az emberek nem tudják, hogy van ez a Mátra nevű hegység, ami a legjobb túracélpont itthon. Virágok hóvirágtól keltikékig, na és egy héricsmező. Ez a hétvége mérlege és akkor jöjjenek a részletek.
A házakkal, palotákkal és fákon lógó műanyag palackokkal telezsúfolt Budai-hegységet ilyenkor tavasz elején egy röpke délutánra is érdemes meglátogatni a fővárosban tengődőknek. A tavaszi virágpompa egyik csúcsa, a keltikékkel teli illatos virágmezők előrejelzésem szerint ezen a héten várhatók. Menjetek és nézzétek meg, itt a tavasz!
Hétvégén a Mátrában a hidegkúti turistaházban jártunk, paprikáskrumplit főztunk, néztük hogyan eszi meg a teliholdat a morkoláb, fát gyűjtöttünk tüzelőnek, meg tervezgettük milyen lenne a Nyári Mátra teljesítménytúrát szervezni.
A nálunk megszokott menetrendet követve; számunkra előzetesen teljesen lehetetlen időpontban, helyen és időjárási körülmények között végre körvonalazódott egy rég várva várt találkozó.
Szombaton tisztázódott, hogy pontosan a Mátra Hidegkúti turistaházában találkozunk Gyuriékkal valamikor az esti órákban. Korai ebédelés után alvópozicióba helyeztük a kiskorúakat az autóban, majd elindultunk a zuhogó esőben. Túristatérkép nélkül, várhatóan az este határán egy tejesen ismeretlen terepen többnapos eső után és közben, bazi nagy hátizsákokkal elég kalandosnak ígérkezett. Read the rest of this entry »
Idén is Lajosházán voltunk ellenőrzőpontok. Bár úgy néz ki, hogy elmarad a tél a Téli Mátrára azért erőt vett magán az időjárás és egy kis hódara eséssel és nagy széllel próbált téli hangulatot teremteni.
Talán a hóhiány miatt is dőltek rekordok, már a résztvevők számát illetőnen is (több, mint 2000 résztvevő volt) és a sok futó meg túrázó hihetetlen jó arányban és idő alatt teljesítette a távot.
Kedves olvasó, a 2007-es Téli Mátra nem csak egy kihagyhatatlan teljesítménytúra, de író-olvasó találkozó is egyben, a Kormányblog teljes legénysége, azaz a mindenkori kormány a helyszínen lesz, ellenőrzőpont, bontó, induló színekben.
Ha minden olvasó eljön, igérem rendes havat is szervezek a túrára, hogy igazi téli túra lehessen!
Egy újabb tájékozodási sport, amit ki kell próbálni! A Pisztrángkör szervezésében most szombaton, azaz szept. 30.-án kerül megrendezésre az I. Nemzetközi Tájevező Verseny a Szigetközben. Részletek a program kiírásban olvashatók. Sajnos a múltheti Falubike versenyről lecsúsztunk.
A tervezett bakonyi biciklitúrából a MÁV és az Elvira menetrend furmányossága folytán balatonfelvidéki túra lett. Kellemes dombvidék, várrom környéki szőlődombok. A Zádor vár alatt a semmi kis dombok közül pedig olyan bővizű forrás ered, hogy fürödni lehetne benne. A szőlődombok alatt pedig barátságos falvak pl. Öcs, Barnak. Kelet-magyarországi révén számomra nagyon rendezettnek tűnnek ezek a települések. Szép fabódés üvegezett buszmegállók, játszóterek. Valaki mondja már meg nekem, hogy min múlik az, hogy az egyik faluban szétverik a buszmegállót és a vasúti megállónak még a vas oszlopait is elviszik, a másik helyen pedig tiszták és épek az üvegek? Nem hiszem, hogy csak azon mennyire szegények vagy gazdagok az ott lakók.
Nevezetes események után és előtt rég nem látott népes kormánykülönítmény éjszakázott a Markazi várromnál. Felfelé menet a sötétbe jól eltévedtünk, mert egy bolondos vizslát követtünk az egésznapos borospince látogatást is tartalmazó program után. Aztán végül viharos szélben érkeztünk meg a romokhoz. Reggel aztán a hűvös napsütésben ünnepeltünk mindenféle évfordulókat, aztán rohanás le a hegyről. Ilyen szűkös időkben csak ennyire futotta.
Meglepő, de Magyarországon is lehet biciklizni, igaz nekünk az túl egyszerű. Az út sík, a bicaj csak gurul, mindenki magyarul beszél, ezért értjük a nyelvet. Semmi kihívás…
Így próbatételnek maradt a a tiszai szúnyog és a Szerelmi pincesor Tokajban (Benkő-picészet, ahova többé nem megyünk). Végül azért hoztunk csodálatos furmintokat, meg egy mégkülönlegesebb késői szüretelésű hárslevelűt a Hudacsko pincészetből, meg kóstoltunk is, hogy jó szájízzel térjünk haza.
Számomra is meglepő, de most nyár elején jártam először a Bakonyban. Sajnos most sem túrázni, így csak kevés kép készült.
Újra egy péntek délután, újra bicajjal a Keletibe, Margit-híd, körút, hol buszsáv, hol nem, tűkölő agresszív autósok, de mi vagyunk a keményebbek, leszoríccsuk mindet, bár nem lehet látni a füsttől, aztán a hetes sávjában egy utolsó hajsza, a taxisok mintha udvariasabban előznének, mint négy éve (értsd: nem sozrítanak le a halálba, adnak 20 centit).
A keletibe nincs sor! Gyorsan megvesszük a jegyeket Vámosgyörkre. A Craccoviára szállunk, egy csomó angol van a vonaton, Krakkóba mennek.
Jön három bicajos sorstárs, a vasutasok aszongyák nekik. hogy nem szállhatnak fel. Rábeszélem őket, és már fenn is van az öt bringa egymás mellett, állítva egykerékre (aztán jön egy jegyellenőr és barátunk lesz, még azt is elmeséli, hogy neki milyen bicaja van!). Meg még indulás előtt veszek egy sört és akkor már gurulhatnak a vasszagú vagonok.
Vámosgyörkről kemény tempóban tekerünk szürkület előzőben. Akkor szembe jön egy gyilkos ezerrel, előz egy másikat, és teljesen leszorít az útról, egy centit se hagy. Túlélem, sőt nem is bukok, de durrdefektem van, két helyen kiszakad a belső.
Innen vállon viszem a bicajt.
Szombati kellemes munkahelyi workshop után hullafáradtan tekertem a Keletibe. Fel a Margit-hídra, az világos ugye, hogy nem a járdán, de buszsávni, vagy nem buszsávni, ez itt a kérdés. Végül szabálytalanul a buszsávba nyomtam veszettül, igyekeztem olyan tempóba, hogy busz ne érjen utól.
A hatvani személyen van bicikliszállító kocsi, hatan vagyunk, rögtön a múltheti kerül szóba, ki se kell mondani, hogy CM, mindenki tudja, miről van szó. A többiek elővárosiznak, én megyek végállomásig az iszonyú lepukkant és megrongált bicikliszállítóban.
Irány Csány, aztán Atkár. A 3-as, meg 32-es út kényelmes, alig néhány autó a fővároshoz szokott bringás számára, és csak két km ezeken a város széléig, itt ráfordulok végre a döcögős csányi útra. Ez már a kánaán. Virágzó repce illata, fácánok, meg én, semmi más. Na jó, Csányig megelőz egy busz, a szele húz egy kicsit. Csány isten, világvége, jó végiggurulni, kendős nénik beszélgetnek az utcán, kicsit olyan, mint 10 éve az én falum, vagy nem olyan, mittudomén, de nosztalgikus.
Hajtok tovább a síkon, majd tanyák, egy halom, talán valahai kunhalom belvízzel bekerítve. Egyetlen dombocskára tekerek egy erősebbet és előttem Atkár, balfelé a Sárhegy, meg a Mátra az estében.
Másnap Nikivel együtt nekivágunk a világoszöld Mátrának, délelőtti napsütésbe. A Gyöngyös-Mátrafüred bicikliút megszűnőben, néhol már teljesen eltűnt a burkolat, a város szélén Kopiékkal találkozunk, futás után nyújtanak, meg korareggel már letekertek egy 90-es kört országútival olyan legjobb helyeket érintve, mint Mátraballa, meg Mátraalmás, készülnek a Vasemberre.
Az idei húsvét kellő számú jó sátor, bicikli, no meg kellően jó egészségi állapot nélkül köszöntött ránk.
A túrázáshoz szükséges 1 db jó sátrunk azért nem volt (és még mindig nincs), mert a novemberben reklamációval beadott sátorügyünket -bár remélhetőleg szerencsés vége felé közeleg, de- még nem sikerült lezárni.
A túrázáshoz 2 fő számára szükséges 2 db biciklink pedig azért nem volt (most már van 
), mert az enyémet ellopták 
(
Így egy kedves meghívásnak tettünk eleget és az Őrségbe töltöttük a húsvéti hétvégét. Az Őrség ilyenkor tavasszal gyönyörű, amit ráadásul jó társaságban élvezhettünk Csörgőszeren.
A programunk röviden a következő volt. Szombaton bejártuk a május 13-án megrendezendő Őrség 50 teljesítménytúra kb. 50 km-es távját. Ez nagyon jó torok és mandulagyulladás elmulasztó túra volt. Másnap ezért zuhogó esőben bicikliztünk rettenetes állapotban lévő bérelt bicikliken Szlovéniában. Hétfőn pedig egy rövidke bozótirtásban segítkeztünk a teljesítménytúra útvonalán.
