Koppány: Dachsteini mészkőnézőben

Ramsautól őrült szerpentinen elérkeztünk a déli falon vezető kabinos lift parkolójához. Nem kellett bíztatni, hogy kiterítsem matracomat, és hálózsákomat, hogy kemény két órát aludjak. Reggel felhős az idő, a csúcson is ronda sötét gomolyag ül. Mégis elindulunk, hátha a beszálláshoz érve még változik az idő.A zárva lévő Südwandhütte mögött levisz az ösvény, hogy onnan még nagyobb szinttel kelljen a fal alá gyalogolni. A jelzéseket és nyomokat követve felértünk a beszálláshoz. Tanakodunk, mert az idő nem javul.

Mészkőnézőben

Keresztesi Koppány

Veszprémben gyülekezünk, Polgár Attila birodalmában. Tikkasztó hőségben az udvaron álló készülő műfalat szemléljük, de az nem akar magától épülni. Nem is ezért jöttünk. Miután összegyűlt a díszes társaság (Dely Peti, Vizi Gábor későbbiekben Dzsí, Szendi Richárd, és jómagam) este fél kilenc körül már el is indultunk úticélunk, a Dachstein déli fala felé.

2003.06.07.

Ramsautól őrült szerpentinen elérkeztünk a déli falon vezető kabinos lift parkolójához. Nem kellett bíztatni, hogy kiterítsem matracomat, és hálózsákomat, hogy kemény két órát aludjak. Reggel felhős az idő, a csúcson is ronda sötét gomolyag ül. Mégis elindulunk, hátha a beszálláshoz érve még változik az idő. A zárva lévő Südwandhütte mögött levisz az ösvény, hogy onnan még nagyobb szinttel kelljen a fal alá gyalogolni. A jelzéseket és nyomokat követve felértünk a beszálláshoz. Tanakodunk, mert az idő nem javul. Javaslatomra nem a kiszemelt Pichleweg nevű sziklautat, hanem a Der Johann Klettersteiget választjuk, ahol végig drótkötelek és vasrudak vannak a sziklához rögzítve. Itt kisebb a szívás esélye, egy eső esetén. A nálunk lévő kötélgyűrűkből, olyasfajta ,,ne ess bele klettersteig-szettet” kreálunk, és nekivetjük magunkat a beszállást képző áthajlásnak. Élvezetes és izmos az elindulás, de a továbbiakban sem kell csalódnunk. Sima tábla, kitett párkány, hatalmas méretek? Igazán élvezetes, bár ez messze van a valódi sziklamászástól. A döntésünk helyességét igazolta, hogy eleredt az eső, szerencsére csak egy kis időre. Jól haladunk, bár Dzsí kötélgyűrűje túl hosszú lett, ami mászás közben zavaró, így sokszor a ,,Faszom, klettersteig!” felkiáltásokkal követ minket. Három óra alatt abszolváljuk az utat. Kiérve leheveredünk, kajálunk. Valahogy nincs kedvem a csúcsra felmenni, ilyen időben, de hamarosan hat rám a tömeghipnózis, és elindulunk. Könnyű mászással érünk fel a 3004 m-es Hoche Dachstein csúcsára. A felhők hol ellibbennek, hol nem. Valamicske kilátás azért van. Lenézve nem látom a sípályákat, ahol sok-sok évvel ezelőtt síeltem. Egy lefutó gerinc takarja el. Visszafelé, a kabinos lifthez menvén meggyőződhettem, hogy még megvannak a pályák. A lefelé liftezés drága (15 euro/fő), de annál szebb. Leérve kitisztul az ég, és előttünk magasodik az egész déli fal. Ezt az élményt egy finom gőzgombóccal is megdobjuk. Összeül a kupaktanács, és döntünk. Menjünk visszább a Hochschwabra, hátha szerencsénk lesz az idővel. Kocsiba pakolás, beszállás, kanyarodás, előzés, tankolás? (halld Bëlga) és már a Bodenbauer (fordításunk szerint Fődparaszt) nevű házhoz vezető utacskán tépünk felfelé. Szállás nincs, térkép van. Gyönyörű, hívogató mészkőcsúcsok merednek ránk. Visszamegyünk egy parkolóig, és ott hajtjuk állomra fejünket.

2003.06.08.

A kinézett út a Wetzsteinkogel, Wetzsteinplatte nevű VI- -os útja. A térkép alapján úgy négy kilométert kell jelzett úton fölmenni, és? és onnan valamerre balra föl. Egy kis rétről megpillantjuk a Wetzsteinkogel hatalmas, összetéveszthetetlen tömbjét, és a letérő kis ösvényt követve kapaszkodunk föl a mellékvölgybe. Két cseh gyerek is erre jön. Népszerű hely lehet, mert jól követhető az ösvény. A beszálláshoz még egy kis párkányrendszeren kell felszerpentinezni. Az impozáns reibungtábla alatt felöltjük a sziklamászó ,,jelmezt” és elosztjuk a párokat. Én Ricsivel mászom. Elkezdem az első kötélhosszat. Végig gyönyörű vízmosta csatornákban kellett mászni, melynek a meredeksége változó. Szokatlan volt számomra a szellős biztosítás (40 méteren 3 akasztás), bár a terep itt nem nehezebb IV+ -nál. A csehek elénk vágnak, ők egy másik úton másznak, de a vége megegyezik a miénkkel. Így egy üregben lévő standon találkozunk, és váltunk néhány szót. Itt egy kis könyv, melybe beleírtunk, megelőlegezve, hogy teljesítjük az utat. Innen egy áthajlást kell kikerülni, hogy fölé érve jobbra eloldalazzuk egy kis párkányon. A stand igen kitett. Alattunk látjuk, hogy még két parti is van a falban. Ricsi mássza ki a legnehezebb szakaszt, de egyszer belefog a karabinerbe. Igen, ez már VI-. Mindannyian hasonlóan küzdjük le ezt a szakaszt. Az egész út kb. 320 m-es, és 9 kötélhosszas. Igazán gyönyörű fal, leginkább Dédesre emlékeztet. A csúcson, ami valójában egy füves gerinc, leheveredünk, és a táj szépségében gyönyörködünk. Innen egy füves, törmelékes lejtő visz vissza a fal alá. Útközben egy hatalmas, két egymásnak feszülő tábla alkotta üreget csodálhatunk meg. Magassága úgy 100 méter, mélysége 50 putty. Talán egy beszakadt barlang, vagy mifene, de csodálatos. A jelenséget alkotó egyik réteg lejjebb mintaszerű gyűrődést mutat. A kakas csípje meg, ha itt lenne a másik gépem, még bele is férne a képbe az egész. Tovább haladunk a már ismert feljöveteli ösvényünkön. Lefelé hamar elérjük a kis rétet, majd az első pataknál mosakodás, ivás. Fődparasztéknál bedobunk egy megérdemelt sört, és eszünk valamit. Elhatározzuk, hogy holnap reggel a Graz melletti sziklákon még mászunk egy utat. Másznánk, ha beindulna a kocsi. Technikai analfabéták módjára állunk a felnyitott motorháztetőnél, és nézzük a sok izét. Néha egy-egy valamit megpiszkálunk, nagyokat hümmögve, mintha értenénk hozzá. Nem indul. Akkor telefonáljunk haza. Igen ám, de térerő csak úgy 2.5 km-el lejjebb van. Séta, telefon, instrukciók, séta vissza. Nem indul. Séta, telefon, ha reggelig semmi, kijön értünk Polgár Pisti Veszprémből, séta vissza. Reggelig semmi, séta, telefon, délre kiér Polgár Pisti, csavaroz, töröl, méricskél, indít, hümmög (de ő ért is hozzá). Még egy utolsó próba, ha nem indul, akkor hazahúz. Láss csodát, beindul. Így vidáman ülünk be, és érünk haza. Még jó, hogy léteznek ilyen megbízható barátok!

Leave a Comment