Horvátország
Ezen a szabadságszegény nyáron épphogy sikerült egy hetes túrát összehozni.
Az úticélunk Horvátország volt. Megnéztünk mindent, ami útbaesett: hegyeket, városokat, szigeteket. A horvát árak nem csekélyek, még csomagmegőrzésre is sajnáltuk a napi 3600 Ft/csomag körüli összeget. Így mint valami különös bogár, hátizsákkal jártunk-keltünk a szerény nyári melegben, és hallgathattuk kevésbé elszánt autós hofitársaink vicces megjegyzéseit. A horvátok különben kedvesek voltak.
A rajtunk kívül arra nem járó gyalogos túristáknak szóló pár sopánkodó információ:
A tömegközlekedés viszonylag szerény, menetrendi infók (vozni red) csak a nagyobb városokban elérhetok, a buszmegállók nincsenek jelölve (tudni kell hol vannak), a paklenicai túrista utak alulról súrolják a román megfeleloik karbantartottságát (viszont fizetni kell használatukért), a horvát nyelv nem igazán értheto az északi szláv nyelvekben szerzett enyhe jártasság alapján (foleg a latin dallamú és gyors dalmáciában beszélt változatában még a számnevek megértése is komoly gond volt), ja és mindenért fizetni kell (pl. a Krka parkban majdnem vízesésenként külön kell fizetni, meghökkento összegeket).
És most jöjjenek a jók:
A horvátok baromi kedvesek és nyugisak, nem érdekelte oket túlzottan, hogy hol alszunk (nyilvánvaló volt az egyébként tilos vadkemping a mi dimenziónk). A túristaövezetekben tudnak angolul, általában még a wc-s személyzet is tud pár szót, az éttermekben pedig csehül, szlovákul is boldogulnak szerényen (a sok cseh túrista miatt).
A kaják és az italok nagyon jó minoséguek, igaz drágák, az asztali boraik hasonló minoséguek a még megfizetheto magyar borokhoz (és nem is drágábbak azoktól).
Szinte bárhol leülhet az ember egy kávézóba (a legkisebb faluban is van, a városokban meg minden 3 négyzetméter utcából ketto kávézó), az árak között nincs égbeszöko különbség, sehol nem csapnak be és rögtön a rendelés után hozzák a blokkot (fizetni csak a végén kell, addig a hamutartó alatt gyülekeznek, hogy a vendég mindig tudja hol tart), borravalót meg nem kell adni. A pincérek magyar szemmel felfoghatatlanul korrektek és kedvesek. Egy ásványvíz mellett bármelyik kávézóban eltölthetünk órákat (a helybéliek is egész nap ezt csinálják, amíg meleg van 
), kávéból is csak nagyon jót ittam. A sör szerelmesei sem csalódhatnak, igaz én csak másfél sört ittam, de az nagyon jó volt.
A tengerparton a meleg is jól viselheto, ha az ember nincs napon, mert állandóan fúj a szél a tenger felol, és a tengeri szél pár fokkal mindig 30 fok alatt van. (A hegyekben – pl. Paklenica – meg gyorsan hulik az ido.)
Érdemes kihajózni a szigetekre (sok szigeten autóút sincs, mindenki taligával szálltja a dolgait, pl. avval mennek vásárolni), és ott vadkempingezni az olivabogyó-, vagy fügefák alatt.
És hogy a lényeg ki ne maradjon, rengeteg látnivaló van, íme a képeink.
