Horvátország

Krka
Ezen a szabadságszegény nyáron épphogy sikerült egy hetes túrát összehozni.
Az úticélunk Horvátország volt. Megnéztünk mindent, ami útbaesett: hegyeket, városokat, szigeteket. A horvát árak nem csekélyek, még csomagmegőrzésre is sajnáltuk a napi 3600 Ft/csomag körüli összeget. Így mint valami különös bogár, hátizsákkal jártunk-keltünk a szerény nyári melegben, és hallgathattuk kevésbé elszánt autós hofitársaink vicces megjegyzéseit. A horvátok különben kedvesek voltak.

Képek

A rajtunk kívül arra nem járó gyalogos túristáknak szóló pár sopánkodó információ:

A tömegközlekedés viszonylag szerény, menetrendi infók (vozni red) csak a nagyobb városokban elérhetok, a buszmegállók nincsenek jelölve (tudni kell hol vannak), a paklenicai túrista utak alulról súrolják a román megfeleloik karbantartottságát (viszont fizetni kell használatukért), a horvát nyelv nem igazán értheto az északi szláv nyelvekben szerzett enyhe jártasság alapján (foleg a latin dallamú és gyors dalmáciában beszélt változatában még a számnevek megértése is komoly gond volt), ja és mindenért fizetni kell (pl. a Krka parkban majdnem vízesésenként külön kell fizetni, meghökkento összegeket).

És most jöjjenek a jók:

A horvátok baromi kedvesek és nyugisak, nem érdekelte oket túlzottan, hogy hol alszunk (nyilvánvaló volt az egyébként tilos vadkemping a mi dimenziónk). A túristaövezetekben tudnak angolul, általában még a wc-s személyzet is tud pár szót, az éttermekben pedig csehül, szlovákul is boldogulnak szerényen (a sok cseh túrista miatt).
A kaják és az italok nagyon jó minoséguek, igaz drágák, az asztali boraik hasonló minoséguek a még megfizetheto magyar borokhoz (és nem is drágábbak azoktól).
Szinte bárhol leülhet az ember egy kávézóba (a legkisebb faluban is van, a városokban meg minden 3 négyzetméter utcából ketto kávézó), az árak között nincs égbeszöko különbség, sehol nem csapnak be és rögtön a rendelés után hozzák a blokkot (fizetni csak a végén kell, addig a hamutartó alatt gyülekeznek, hogy a vendég mindig tudja hol tart), borravalót meg nem kell adni. A pincérek magyar szemmel felfoghatatlanul korrektek és kedvesek. Egy ásványvíz mellett bármelyik kávézóban eltölthetünk órákat (a helybéliek is egész nap ezt csinálják, amíg meleg van :-) ), kávéból is csak nagyon jót ittam. A sör szerelmesei sem csalódhatnak, igaz én csak másfél sört ittam, de az nagyon jó volt.
A tengerparton a meleg is jól viselheto, ha az ember nincs napon, mert állandóan fúj a szél a tenger felol, és a tengeri szél pár fokkal mindig 30 fok alatt van. (A hegyekben – pl. Paklenica – meg gyorsan hulik az ido.)
Érdemes kihajózni a szigetekre (sok szigeten autóút sincs, mindenki taligával szálltja a dolgait, pl. avval mennek vásárolni), és ott vadkempingezni az olivabogyó-, vagy fügefák alatt.

És hogy a lényeg ki ne maradjon, rengeteg látnivaló van, íme a képeink.

Leave a Comment