Ipolytarnóc-Bagolyirtás

Az igazi A közepébe vágva, a lényeg az igazi volt. Csákányházán minden cigányember hajnaltól
fogva az igazit kereste, és persze volt aki kb. 10-es ikret talált. Elképesztő jó volt a termés.
A teljes sztori titkos levlistánkról kimásolva alább kattintva érhető el, itt meg a
képek.

…Előkerül a kocsmárosnő, mi Staroprament (vén forrás) kérünk mert az is van.
Aztán megszólít az egyik roma szlovákul, hamar áttérünk egy jobban beszélt
nyelvre. A vajdájuk Losoncon lakik, mindössze 7 kmre, aztán gyorsan vált,
nagyon magyarrá válik. Lediktálja a rappi magyar polgártársak panaszát,
amit feltétlenül el kell juttatnunk magyarba, hogy megjelenjen az
újságban (a petíció nálunk van). Nem értjük mit kéne reagálnunk,
de valószínűleg elmarad a várt hatás.
Aztán még egy két sör, boróka, mindenki öszintébbé válik, ekkor már jó.
Három cigányemberrel ülünk egy asztalnál, az egyik orvosi üvegkacsát
próbál értékesíteni, francia felírattal, ez fejezi ki a tárgy értékét, na
meg a sok munka, amivel előkerült az ásatások során…

Ipolytarnóc – Rapp – Bagolyirtás túra

Titokminiszter:

Tegnap hosszas vonatozas utan eljutottam az Erzgebirgebe, es meghoditottam
az Auersberg csucsat. Ezernemsok meter, de meg kell mondjam, Kekesteto
sokkal hegyszerubb, ez olyan volt, mint valami domb. Viszont az ido kivalo
volt, egy felho nem sok, de annyit se lattunk a nap folyaman.

Hogy sikerult a szombati kormanyules?

Miniszterelnök:
Iszonyatosan jó volt, bár a kormány hamar elálmosodott szombat este.

Ipolytarnóc-Kalonda

Tanácsadómmal a 100 napos tervnek megfelelően már péntek délután
nekivágtunk az ipolytarnóci határátkelőnek.
Az első nehézség a határőr kemény vonásaival és elszánt szótlanságával
való küzdelem volt. Ránézésre akár épp most szállhatott volna ki a
afganisztáni hadműveletekből.
De túléltük kemény tekintetének szorítását és a kiváló párás naplementében értük
el Kalondát, amelynek kétnyelvű helységnévtáblája van,
de mindkettő egyaránt a Kalonda feliratot tartalmazza.
A kalondai kocsmában csapolták ki első teljesen buborékmentes Gemerünket.
Bágyadtan hallgattuk a falubeliek sajátságos társalgását, nyóc hodiny,
bazmeg, mi meg már lenyeltük a sörünket, nem várva meg a nyolc órát,
továbbindultunk.

Nosztalgiagőzös

A vasútállomásnál kézzel fabrikált táblák, Info Centrum, Múzeum.
Na ez mi lehet megálltunk, a bakternéni előállt, nyissa?, hát persze,
megnézzük.
Picike váróterem, de volt ott mindenféle érdekes apróság, amit összegyűjtöttek a
faluban.
1996-ban nosztalgiavonat járt errefelé Zólyom – Losonc -
Kalonda – Ipolytarnóc – Aszód -Bp. útvonalon, igazi gőzös, sőt békebeli
fotó is az infó mellé. Ez kéne nekünk, csak iktatnák menetrendbe, de sajnos esély sincs rá.
Elindultunk a még mindig életben
lévő naplementében a dohányföldek között.
Autók sehol, csak almát szednek az útszéli fákról, pedig még
nagyon kemény, hiába rágcsáljuk. A dohány rózsaszín virágának viszont
baromi lágy kellemes illata van.

Nevezetű népek voltunk Szlovákiában, egy ember panaszkodott nekünk…

Következő falu Rapp, kis lepusztult iparteleppel, a domboldali
kukoricatáblában már messziről büszkélkedik a kevély lakótelep.
Mi viszont céltudatosan haladunk befelé a falu szívébe, templom,
jobbkanyar, Popper cégér.
A lépcsőn kinn ülnek a helyi popperek, akik már hellóval köszönnek vissza,
a kocsmában danúbiuszrádió, és pár roma.
Előkerül a kocsmárosnő, mi Staroprament kérünk, mert az is van.
Aztán megszólít az egyik roma szlovákul, hamar áttérünk egy jobban beszélt
nyelvre. A vajdájuk Losoncon lakik, mindössze 7 km-re, aztán gyorsan vált,
nagyon magyarrá válik. Lediktálja a rappi magyar polgártársak panaszát,
amit feltétlenül el kell juttatnunk magyarba, hogy megjelenjen az
újságban (a petíció nálunk van, egyszer majd begépelem). Nem értjük mit kéne reagálnunk,
de valószínűleg elmarad a várt hatás.
Aztán még egy két sör, boróka, mindenki öszintébbé válik, ekkor már jó.
Három cigányemberrel ülünk egy asztalnál, az egyik orvosi üvegkacsát
próbál értékesíteni, francia felírattal, ez fejezi ki a tárgy értékét, na
meg a sok munka, amivel előkerült az ásatások során…
A harmadik barátunk vendégségbe is invitál, aludjunk nála, ő a
legszimpatikusabb, de nem fogadjuk el.
Indulnunk kell, elindulunk a dombok felé, egy rét szélén kiváló
sátorhelyet találunk.

Barátságos mérkőzés

Másnap Mucsin az első falu, sok szép régi házzal, egy helybéli néni nagyon
kiváncsi, Mit csinálnak? Miért? Minek jöttek? Honnan?, minden kérdés
szigorúan
sorrakerül, Mucin 29-be meg majd elküldjük a legrégebbi ház fotóját.
Nagyon szép völgyben van a falu, hála a nem régi esőknek zöld az összes
rét, kaszáló. Következő falu Pilis, már majdnem a dombtetején van. Nagyon
kellemes hely, a kocsma-bolt kombináció előtt szőlőlugas alatt fapadok,
itt reggelizünk, budis mindig gyógyvíz a tegnap este után, plusz helybéli
idősödő nagyvagány a másik asztalnál, ha beteszi az új belsőt, amit a
kezében szorongat, még mindig leteker 20 perc alatt
Losoncra, ami 18 km-re van. Különben hárman beszélgetnek, az egyikük csak
magyarul beszél, a másikuk csak szlovákul, a nagyvagány cigányember
viszont mindkét nyelvet bírja. Jövőhéten jönnek magyarba focizni, már kész
a stratégia, meg a csapat, több mint ötvenen lesznek, így két busz viszi
őket. Két percenként csere, így szarrá verik a ,,magyarokat”, mondja a
nagyvagány, az öreg szerint ezt nem lehet, de barátságosan lehet, egyeznek
meg végül. Mi is provokálva vagyunk, de én csak belekortyolok a
neszkaféba, a szlovák ember meg csak néz, nem tudja már követni a magyar
mondatokat.

Gombabiznisz

Továbbmegyünk az enyhe időben, még egy jó tölgyes is van, meg cseh
turisták hegyibicajjal, na zdar, ők persze mindenütt.
Galamba tanya, aztán Csákányháza, kedvenc kocsmatípusunk vasbetonból az
emeleten. A teljesen lenyitott ablaknál ülve beszívható a levegő, a sör
pedig kifogástalan Gemer, sok buborékkal.
Az ablakból nézzük a vérkeringést, a kocsmában csak gombáról van szó.
Egy hete kezdődött az esős idő, ma hajnalban kinőtt az első nagyobb adag
vargánya. A cigányok nagy szatyrokban hozzák be a szebbnél szebbeket.
Már mi is a buszra várunk, ami a határhoz visz, nem gyaloglunk 6 km-ert
az aszfalton, és persze még a csapolt Gemerből sem volt elég, amit 12-ért
mérnek.
A buszmegálló körül díszes régi házak, rajtunk kívül mindenki gombát visz.
1400, 1200 kiloja biztatják magukat, de a határon van aki már négyszáz
alatt adja.

A határ büfében még odaát metró újság, csökkent a sörfogyasztás
Magyarországon, de tollal megneveződnek az okok. Mert a * félék kijárnak a
fakocsmába (ahol épp ülünk). Szerintem nem ez az ok, de azért kortyolom a
Gemert, az asszony meg a barna Sárosit.
Közben tombol a gombabiznisz. A kocsmáros mér, az üzérek alkudják lefelé a
szegény emberek munkájának árát, gátlástalanul, azért van köztük egy
úriember is.

A pap már nem aszút iszik

Sok volt már a sör, mennünk kell, irány Salgóvár. Az erdőben hol hűvös,
hol meleg, a toronyban iszonyú jó a kilátás, hűvös szél fúj.
Aztán suhanás Salgótarjánba. Szerencsére elérjük a 4.50-es buszt.
A buszon kábult alvás. Kiszáradt szájjal ébredek Szuhán, már hat
előtt Almáson vagyunk. A kocsmában rostoslé, ásványvíz, jöhetnek a hegyek.
Jól esik a hűvös bükkös, forrással, bár néhol földcsuszamlások nyomai a
pár nappal ezelőtti esőktől.
Kiérve a gerinre Szentlászló felett, még tombol a napfény, lakodalom van,
zámbódzsimmi szelleme énekel, de mi megyünk tovább a háromfalu temploma
felé az aranyszínű esti fényben, a pap már nem aszút iszik (látszik a templomablakból, hogy kicserélődött az üveg a sekrestyén).
Este nyolcra érkezünk Bagolyirtásra, ahol már a fél kormány megjelent,
úgyhogy erről én már nem számolok be.

4 Comments »

  1. Tóth Zsófia said,

    February 1, 2007 · 14:48

    Tisztelt Valaki!
    Azért, mert egy piciny határmenti falu 238 lakossal (Kalonda), akik nem hiszem, hogy elférnének 20 házban, igyekszik minden apróságnak tűnő érdekességről megemlékezni, nem kellene gúnyolódni. Én Kalondáról származom, és nagyon büszke vagyok rá. Talán nem a kocsma szerint kellene megitélni egy falut. A minimúzeum volt az első, meglehet lapos kezdeményezés. A falubeliek azóta létrehozták a tájházat, a közösségi házat, fedett szabadtéri színpadot, ahol 2006. szeptember 9.-én a Republik adott koncertet. Lehet, hogy a kocsma büdös, de akármelyik magyarországi falu, város példát vehetne egy kis határontúli magyar falu összefogásából. Látogassanak el most a faluba, keressék Papp Sándort, hogy reális képet kapjanak.
    Tisztelettel Tóth Zsófia építészmérnök,
    Panyidaróc, 2007.2.1

  2. Kisrákói Kiss Elemér said,

    March 5, 2007 · 21:37

    Akinek magyarságát a kocsma illatából, szagából meglehet állapítani 1 nem magyar, 2 már nemis lessz az. az öregek szerint butaságnak, no meg ahülyeségnek nics mértéke ilyen vagy te is. tanulj tiszteletet, tudd ki vagy légy büszke, hogy ŐK egyáltalán szóbaálltak veled. INNENTŐL SZABADON BUNKÓCSKA.

  3. medvegyu said,

    March 6, 2007 · 08:48

    Nem állt szándékomban semmi rosszat írni Kalondáról, letöröltem a kocsmáról írt kifogásolt részt. Elnézést, ha valakit megbántottam.

  4. Ocsovai András said,

    December 27, 2007 · 13:33

    medvegyu! Nota bene:
    Mene, tekel, fáresz

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment