Újra a Mátrában

Úgy látszik újra felfedezzük a Mátrát, megint ott telt egy rövidebb hétvége. Péntek este négyen buszra szálltunk, oszt irány Szurdokpüspöki. Ott aztán beteljesült egy nagyon régi álmom, helyi bort kóstoltunk. Előtte a kocsmában kis pilzenit ittunk (fejlődik ám ez az ország sörivásilag). Asztán föl a zsákokat, megint Sztálin utca és máris kapaszkodtunk fölfelé a pincesoron. Egy kőpince előtt kőkeményen mulatozó embereket pillantottam meg. Óriáspöfeteggel elvégzett szabadrúgás Kintről is jól lászottak a pincében sorban fekvő karbantartottnak látszó hordók. Na mondom ez lesz az, itt az alkalom! Lehetne-e egy kis bort kóstolni? Tüstént előkerült Vékony Feri, a pincetulaj, lekezeltünk, és már hozta is a bort. Kaptunk egy műszőrt a pince előtti öreg faragott kőpadra, és ott nyomtuk Vékony Feri fekete borát, ami tér-idő ugrást jelentett, természetesen. Olyan bor volt, ami soha nem kerülhet palackba, mégis mindenki öntötte magába (holott mindannyian kisstílű fukar borsznobok és hivatásos raligyűlölők vagyunk, lásd még Magyar Borok Útja Fingóverseny), mert annyira csúszott az egyébként enyhén szólva nem híres borvidék tiszta (vagy nem tiszta) hamisítatlan bora, hogy már kishíjján megártott ;-) . Vékony Feri szerint tiszta cvejgelt ez, lehet, bár a színe sem hasonlított. Na de mit jelent Szurdokpüspökibe a cvejgelt szó? Asztán még megbeszéltük pár falubelivel, hogy ez a lápa a legszebb táj a világon, majd mi négyen nekiindultunk sátorhelyet keresni, valahol a Diós-patak mellett sikerült is. Másnap gombát szedtünk és összeütköztünk a Mátra 60 teljesítménytúrával, jó pár régi súlyos arccal, elég nehéz volt elszámolni önmagammal, hogy most én akkor itt sörözök, ők meg futnak, csak a verejték a közös már ebben a megkopasztott hegyekkel körbevett Mátrakeresztesben. Este egy nagy tölgy mellett kőtűzhelyet építettünk (a Mátra egyik legjobb forrásánál és sátorozóhelyén, amit nem árulok el, hogy hol van), ezen keserűgombát sütöttünk szalonnacsíkokkal, meg kolbásszal és szalonnával csurdítottunk, közben kopogott a makk. Másnap reggel újra barátságos makkkoppanásokra ébredtünk, majd megkönnyebbült hátizsákkal gyalogoltunk be Mátraverebélybe. A mátrai túra képei.

Hazaérve pedig végre továbbírtam az udmurtia leírást: Udmurtia, és a technikai dolgokról: Utazás Oroszországba.

Leave a Comment