Tolna és Baranya

Tolna 50 és Bonyhád

critcall mass A legrosszabb szóviccek vannak a nyelvemen ezekkel a megyenevekkel kapcsolatban, ezektől mindenkit megkímélek, viszont a Völgységben töltött hétvégénk annyira jól sikerült, hogy bizonyosan jövünk még ide, nem is egyszer. A teljes fizikai leépülésemet lassítandó, egy kis teljesítménytúrát is beiktattunk a programba, mi több ez a Tolna 50 túra adta a hétvége gerincét. Először is egyetlen telefont megeresztettünk a szervezők felé, erre autóval vártak a bonyhádi vasútállomáson és már vittek is az ingyenes szállásunkra, a Fáy András lakótelep valamelyik iskolájába, sőt még egy tökéletes étterembe is elkísért bennünket a főrendező. Ki hinné, Bonyhád picurka város, és a különben fáktól és parkoktól zöld lakótelepén sok kedves kocsma és a Herci vendéglő várja a helybélieket, de az arra tévedő turistákat is. A vendéglőben még este tíz után is nekiálltak babgulyást és vadpörköltet szerkeszteni. A profizmus mellett az volt feltűnő, hogy a legtöbb fogás ára pontosan fele volt, mint egy héttel ezelőtt Mátrakeresztesen (pl. a kb. dupla adag és hétszer finomabb dupla túróspalacsinta mindössze 250 Ft volt). És még élvezhető tolnai vörös folyóbort is mértek, ami a vadprökölthöz életmentő volt. A másnapi Tolna 50 túrán lelkes és kedves rendezőkkel (Völgység TE), pontőrökkel találkoztunk, és a jelzések felújítva várták az indulókat. Minden elágazásban, jelzésváltáskor nyilak gondoskodtak arról, hogy véletlenül se vétsük el az utat, az egyébként valószínűleg kis turistaforgalmat bonyolító völgységi dombok ösvényein. critcall mass Szóval egész egyszerűen rendkívüli volt a rendezés minősége, én őszintén szólva észre sem vettem, hogy egész nap esett az eső, és hogy többen állítólag nem csak a combig érő sár miatt nem tudtak haladni, hanem időnként már a szúnyogok sűrűsége akadályozta az emberi test végtagjait a szabad mozgásban. Mindezek ellenére egy komolyabb agyagfürdős eséssel és jelentősebb szúnyogokozta vérveszteségek nélkül érkeztünk vissza Bonyhád szőlőhegyére, egy hamisítatlan borház szőlőlugasa alá, ahol helyi borokat kóstoltunk, iszonyú jóóó hangulat mellett. Aztán besétáltunk a célba, ahol ismét a kedves, mosolygós rendezőcsapat fogadott, sok-sok zsíroskenyérrel és sós hagymával. A célban azért találkoztam pár súlyos teljesítménytúrázóval is, akiket bő tíz éve nem láttam, de pontosan ugyanazokról a hülyeségekről beszélgettünk, mint annak idején legutoljára. Arra jöttem még rá, hogy ezalatt az idő alatt úgy megöregedtem, hogy inkognitóban ültem ott, senki nem ismert fel. A célból aztán ismét kedvesen kivittek az iskolába, ahol még egy éjszakát aludtunk. Mégegyszer köszönjük a rendezőknek a jó hétvégét!

Vacsora ismét a Herciben

Este aztán besétáltunk a kisváros központjába, találtunk egy nagyon barátságos pinceéttermet, nagyon jó illatokkal, ami azonban zsúfolt volt, és reménytelen volt bejutni. Ezért visszamentünk a lakótelepre, a Hercibe, és életünk egyik legjobb töltöttkáposztájából ettük halálra magunkat. A káposztát a kedvünkért külön sok lével adták és három akkora töltést kaptunk, hogy szerintem a pincér se értette, hogyan tudtunk ketten elbánni a hat finoman fűszerezett töltéssel. A napi nagy folyadékveszteséget egy-egy jó búzasörrel pótoltuk, mindez mindössze 2000 Ft-ba került, nem akartam elhinni.

critcall mass

A környék történelméről röviden

A török korban szinte teljesen kihalt, majd svábokat telepítettek ide különböző területekről. Így a 20. századra szinte teljesen svábok lakta volt az összes település, elenyésző magyar kisebbséggel, olyannyira, hogy a lakosok fele nem is beszélt magyarul. Ezután jött a svábok erőszakos kitelepítése és a helyükre nehéz sorsú bukovinai székelyeket telepítettek, akik már a délvidéket is megjárták, ahová szerbek közé telepítették őket bölcs elejeink. Ezen kívül még Nagysalló környéki felvidéki magyarokat is hoztak ide. Így alakultak ki a mai etnikai arányok. A térségben ma is sok székely és sváb hagyományőrző csoport működik. Szekszárd Másnap reggel átbuszoztunk Szekszárdra. Szekszárd is nagyon barátságos város (legjobb lenne most hétvégén visszamenni a bornapokra), kisétáltunk a szőlők közé, majd szekszárdi bor nélkül (vasárnap sehol nem tudtunk vásárolni) szálltunk személyvonatra. Ide is visszajövünk. Völgység és Szekszárd képekben.

Leave a Comment