Kis-Fátra, Pečené kačacie

Stoh

Március 10. péntek, reggel nagyzsákkal indulok munkába. 14.30-kor indul a Jaroslav Hasek, jó kis EC, mindig van üres kabin, helyjegy nem kell. 8000 a menettérti Zsolnára (Žilina), ami már eléggé a Kis-Fátra tövében fekszik, és igen-igen kellemes város, mint az a képeken is látszik. Egy galántai és egy trnavai átszállás és este 8-kor már Zsolnán vagyunk, szaladunk át a buszhoz, ami 8.20-kor indul, egyenesen Terchovába, megvacsorázunk, és jön a következő busz Zsolnáról, ami már Štefanovába visz.
Štefanová álomszép fekvésű hegyi pásztorfalu a Kis-Fátrában, pontosabban mára már egyre inkább üdülőfalu, a valamikori pásztoréletnek már csak romjai látszanak (pl. a Horné Diery tövében). Állattartás azért még van, ami a krusovicei sör rajongói számára hamar kiderül, a Muran fogadó felé (itt csapolják kedvenc sörömet) menet friss tehénszar fedi a legkijegesedettebb útszakaszt (a trágya ugye meleg), csodával határos, hogy hatszor sikerült megtennünk ezt a szakaszt szarbaesés nélkül.
A különben végtelenül kihalt falucskánknak vitathatatlanul ez volt a legvidámabb, élettel teli pontja.

Kis-Fátra fotók

Szállást a limba.sk-n találtunk. Fürdőszobánkból terasz nyílt, mely farkasszemet nézett a kimondhatatlan nevű Rozsutecekkel (magyarul leírva talán vmi Rozszutyecnek kell ejteni). E kevély sziklás csúcsok lengyeles nevét valószínűleg a gorál őslakosság adhatja, akikről a wikipedia azt modja, hogy vlach (román) eredetűek, a gorál szó kb. hegylakót jelent.
Visszatérve a fürdőszobánkból nyíló teraszra, ilyen kilátásért rosszabb helyeken egy vagyont elkérnek, de ez egy nagyon jó hely, talán nem is gondolják, hogy ezért pénzt kellene elkérni.

Másnap szombat van, negyed 10 körül belátjuk, hogy nincs szombaton bolt a faluban, vagy ha mégis, úgyse lesz abban kenyér. Így elbúcsúzunk az NDK-s lakótársainktól (akik németeket meghazudtolóan nyitottak és barátságosak), és lesétálunk Terchovába. A síturizmus nem gázol el, bár nincs könnyű dolgunk a Vrátna völgyében a szűk kanyargós aszfaltúton, mellettünk a magasra feltúrt hófal. A szlovák élelmiszeripar egy újabb remekére bukkanunk a terchovai közértben, penésszel futtatott héjú, amolyan téliszalámiféle, viszont avval ellentétben nemhogy ehető, de nagyon finom.
A kocsmában tudunk megreggelizni, nagy a füst, de jó a szombat délelőtti hangulat, csupa helybéli rajtunk kívül. Teát és sört iszunk a reggelihez, ez olyan szokatlan, hogy központi témává válik.

Komoly terveim vannak, nézzük meg a leglazább szurdokot, a Dolné Dieryt, ha már itt vagyunk. Nekivágunk, és megdöbbenve tapasztaljuk, hogy jól kijárt ösvény visz a méteres hóban. Aztán népes szlovák turistacsoporttal találkozunk, fiatalok, jól beszélnek angolul, és nagyon lebeszélnek a Nové Dieryről, hogy baromi veszélyes, ők épp hogy túlélték, bár nekünk eszünkbe se jutott, hogy arra menjünk, így mégkevésbé. Bekukkantottunk a Horné Diery szurdokba is, jól járhatónak tűnt, de a nagy létránál visszafordultunk, akkora volt a hó, hogy letaposva is a korlát fölé ért, meg ilyesmi, szóval én kockázatosnak ítéltem meg.

Ezután felülről közelítettük a Murán panziót a maga krusovicei sörével. A sör mellől néztük a havazást és a kandallóban égő lángokat, tiszta romantika. Aztán még elnéztünk a nem tudom milyen nevű kocsma-étterem-panzióba is, ahol Keltet mérnek, tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy a friss csapolt Kelt a belga sörökkel rokon, és igen kellemes élmény, főleg hranolkyval (sült krumpli).

Ha ilyen jó a pálya, hogy minden felé kijártak az ösvények, másnap felmegyünk a gerincre, gondoltuk, és úgy is lett. Vidám napsütés mellett mentünk fel a Medziholéhoz (a Rozsutec és Stoh köze). Az 1100-as nyeregben már 1,5 m körüli hó volt…
Gyerünk a Stohra, mert oda is van jó nyom! Visszapillantunk a zord Rozsutecre, hát onnan meg sínyomok jönnek le, hihetetlen, azt is járják télen, nem is kevesen! A Stohra gyönyörű az út, kár hogy a végefelé durván beködösödik, de amúgy jó az idő. A fenyőket figyeljük, hol mi látszik ki, találgatjuk, hogy hány méter magas hó tetején megyünk.

A Poludňový Grúň a következő csúcs, ezzel már jobban megszenvedünk, mert nem tart úgy a hó, nehéz benne haladni.
A csúcson egy nagy csomó sítúrázó, hihetetlen. Menjünk tovább a Chleb felé, bár a lefelé vezető út épp a szállásunkhoz vinne, itt meg jó kis hideg van. Reggel nem tiszteltem a hegyet, el vagyok városiasodva, meg sorolhatnám a bűnöket, szóval egy kesztyűt nem voltam képes berakni magamnak, de megyünk tovább a Stenky felé, a Steách nyeregtől olyan baromi erős fagyos szél fúj, hogy rájövök, hogy bizony hegyen vagyunk, de ez csak bukószél vigasztalom magam, miközben már a csontjaim fájnak a hidegtől.
A Hromovénál már simán mínusz 10 van, még erősebb széllel, kezdem nem érezni a kezemet, síbot nélkül megyek, kezek a zsebben, így nem fagy le. A Hromové tetején van egy gördör, abban látszik a csúcstábla teteje.
Végre itt a Chleb, a Kenyér-csúcs, nyáron barátságos lapos kenyér alakja van, most csak a viharos szél tűnik fel. A zord idő ellenére nem érezzük nagyon extrém helyen magunkat, mert 5 percenként találkozunk sítúrázókkal, sőt egy nagyzsákos csapattal is találkozunk (kb. 10-en vannak, köztük nem éppen hegymászónak tűnő lányok is), a felszerelésükből ítélve sátoroznak.

Olyan hideg van, hogy futni kéne, megpróbálunk de nem bírok, itt csak a dzsungelek hőse, Tarzan tudna futni, olyan a hó, amibe különben nem süllyedünk túl mélyre. Végre Snílovské sedlo, na innen már nem megyünk a Krivánra fagyizni, úgyse látnánk semmit. Irány a Vrátna völgy a sípálya mellett. A pályán a TV szerint két méter hó van. Megküzdünk a kb. 900 m ereszkedésért, sokáig combtövig süllyedünk, ahogy ereszkedünk, aztán időnként nem, akkor meg kőkemény jeges a teteje és lehet nagyokat bukni, majd ha talpraállunk újabb két lépés meredek jégtánc után újra a combtövig érő húban találjuk magunkat. Végre egy fahíd van a lábunk alatt, aztán aszfalt. A szél már jól megenyhült, de a hideg nem akar. Az alsó pályáknál (Starý dvor) beugrunk egy étterembe. Nagyon finom a káposztaleves és a csapolt Smädný Mních (Szomjas barát) is kifogástalan, a pincér is korrekt. Mikor távozunk, kb. 3 kg havat öntök ki a lábszárvédő alól, na ezért fáztam végig az étteremben…
Estére sült kolbászt eszünk lengyel édesmustárt kóstolunk hozzá (barna és baromi édes, inkább a lekvárhoz hasonlít), jobb a szlovák.
Vasárnap este van, hazahúztak a szlovák turisták, magunk maradunk a faluban, a szembe levő panzió kocsmájában csapolt fácán van, ez nagyon jó (és nem hasonlít az itthoni Zlaty Bazantra), de nem versenyezhet a másik két kocsma kínálatával. A felső kocsmában van három vendég, ők is magyarországiak, aztán háromnegyed 8 körül zárás van, bezárt az egész falu, sehol egy ember.

Következő nap kemény széllel indul, a csontunkba is belefúj. Visszamegyünk a Starý dvorhoz, aztán fel a Príslop nyeregbe a kéken.
A 900 körüli nyeregben dühöng a szél, mint az állat. Nem sokat gondolkodunk, hogy elinduljunk-e az oldalgerincen a Kriván felé (merthogy affelé vezet). Átbukunk a gerincen és leereszkedünk a Bránica völgybe, a hóba combig süllyedünk, máshol meg nincs hó , csak jégtömbök a korábbi erdei lavina nyomán (ilyet se láttam még eddig).
A műútnál nem is kell várni, jön a busz, hogy Zsolnára vigyen. Nagyon kedvező város ez számunkra, az ilyet szeretjük, de olyan hideg szél van, hogy azt nem bírjuk. Valahogy együnk-igyunk valamit, nézelődök a régi épületek között, ez tetszik meg: Pečené kačacie 99. Rakott palacsinta, ízletes sült kacsacomb, meg pilzeni, de a nevét nem jegyeztem meg a helynek, nem baj én odatalálok legközelebb is:-).

Kis-Fátra fotók

7 Comments »

  1. Attila said,

    March 19, 2006 · 22:45

    Sziasztok!
    Ezt a Klasik Rail Plus-t nem tudom… Gondolom nagyobb állomásokon lehet venni.

    Mi is 12-14-ig voltunk a Kis-Fátrában. Folyton az a képaláírás jutott eszembe, amit a Klakhoz írtatok:’Még csak meg sem izzadtunk’. Háááát… Nekünk két nap kellett hozzá, hogy feljussunk és folyamatosan úsztunk az izzadságban… (Viszon frankó hóbarlangot építettünk éjszakára és ott jót pihentünk.)

  2. galniki said,

    March 19, 2006 · 23:12

    Gondolom a Klak környékén is hatalmas hó volt. Mivel mentetek? Bakancsban, hótalppal, sível? Volt taposott nyom? Mi meglepődtünk, hogy mennyien túráznak télen is Stefanova környékén.
    Erről a hóbarlangról látható valahol fénykép?

  3. Attila said,

    March 20, 2006 · 14:17

    Csak bakancsosan. Néha találtunk egy-egy sínyomot, de normális ember máshogy nem is megy oda ilyenkor. Volt, hogy beszakadtunk és a lábunk nem ért le…
    Nem a Fackovské Sedlo felöli ‘normál’ úton mentünk, hanem a másik oldalról, végig a gerincen.

    Néhány pikcsör van: http://kep.tar.hu/pallattila/50246683/20548982#2

    üdv,
    attila

  4. medvegyu said,

    March 20, 2006 · 20:00

    A hóbarlang nagyon csábító.
    Aszt írod a gerinc túlvégéről, Strecnóból indultatok, vagy Zazrivából :-) ?

  5. Attila said,

    March 20, 2006 · 20:24

    O.K. elismerem, ez a gerinces dolog kicsit nagyképű volt… Nem az egész Kis-Fátra gerincére, hanem a Klakba befutó kis gerincre gondoltam. Rajecka Lesna-ból indultunk a völgyből és a sípályáknál közelítettünk a gerinc felé. (Ez kb. 3ó-s út nyáron. Nekünk több mint 10ó kellett hozzá most úgy,h valóban tapostunk, ez idő alatt még enni sem álltunk meg. Ha Strecnóból indultunk volna, még most is mennénk.) A képeknél van egy 3D-s útvonal is…

  6. medvegyu said,

    March 20, 2006 · 21:13

    Végignéztem a képeket. Eddig azt hittem, hogy csak mi vagyunk olyan hülyék, hogy időnként elmegyünk hóban úszni, de látom ti se vagytok különbek :-) .
    Különben 14 éve én is jártam ezen az úton (nyáron), de sehogy se volt ismerős :-) .

  7. LolitochkaBC said,

    May 10, 2007 · 09:45

    Ааану-ка ребятки голосуем!!!

    Признавайтесь проказники и владебьцы сайта medvegyu.organic.hu ))))

    ЧТО вы будтее делать эти летом?!

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment