Mátrahegy 2006

Karácsondról indulunk a 6.17-essel. A zöld csuklós túlhamar jön és beér Gyöngyösre, még a 6.30-as füredi is beleférne.
Oly sok minden nyílt ebben a borzalmas és ocsmány buszmegállóban, ami tulajdonképpen jó nekünk, hogy azt most észre is vesszük, egy pékségfélébe húzódunk be a hideg elől, reggelizünk, a célnak nagyon megfelelő hely, a kiszolgálással sincs gond.
Aztán jönnek Janiék, Füreden a művházban nevezünk. Kocogva indulunk, hogy ne kelljen annyit gyalogolni, de már a Rákóczi-forrásnál belesétálunk, nem tom mi van, az egy hét antibioktikum megmérgezett végleg, vagy a munka, Jani mondja, hogy neki se megy, nem hiszem el, de felhagyunk a sportos tempóval. Muzsla-kilátó az első pont, rendes hó van, kicsit esik is.

Sástó, újabb bélyegzés. Lajosháza, most nem mi pecsételünk, sőt pont sincs, aztán fel a zöldön a Köves-bércre, jó választás az útvonal, szép ez a ritkás erdő, és különben a kutya sem jár erre, a gondos szervezők csokit szerveznek ide, épp ideális. Simon Peti pecsétel, tizenéve nem találkoztunk, azt mondja olvas minket, tudta hogy jövünk. Aztán megyünk tovább lassacskán a bércen, Jani, Niki, meg én hármasban, kormánykülönítmény. A fiatalosban azért belekocogunk, aztán úgy elbeszélgetünk, hogy tovább megyünk a piros kereszten, régen erre volt egy rókagombás hely, ahová jártam, de most vastag hó van, vissza a sárgára. Kb. 18 éve jártam erre először, kb. az első túrám volt, tisztán emlékszem, akkor kopasz volt, most fiatal erdő.
Át a Szén-patakon, Solymosi-óvár oldal, majd borzalmas irtások Nyesett-várhoz közeledve. A görgő bikki utat elhagyva hirtelen bevastagszik a hó és teljesen tél van és talán még fázunk is. Galyatetőn megiszunk egy teát, rostoslét, utána csak futva lehet menni, olyan hideg van. A hó vastag, tömör, jól tart. Mindjárt lent vagyunk Sasváron. 24-es út, autós-büfé. Zseniális ellátás: házizsíros-kenyér sós hagymával, házilekváros kenyér. Az autós büfében korrektek a sok túrázóval, az elnevezés ellenére.
Most itt szárnyakat kaphatnék a zsíroskenyértől (ez tapasztalat szerint a legjobb energiabevitel a szervezetemnek), ha bírnék enni, de egy roncs a gyomrom. Nyomjuk tovább a sárgán, még nem is jártam erre soha, Sós-cseri-tető, szúróbélyegző gond nélkül megvan. A Hárs-tető oldala jó erdő, élvezzük. Óhután az ellenőrző pont után a Klarissza-csevicéből kapunk fél liter vizet (valaki vagy  több száz liternyi tartályt tölt, és csak ennyit engedélyez nekünk). Újra nagy a hó és igazán tél van. Rózsaszálláson isteni ötlet a szőlőcukor. Mivel eddig nem erőltettük, a vérembe kerülő cukortól megtáltosodva, tréfából elkezdek kocogni a Gabi-halála felé. Könnyedén felérünk a Saskő-nyeregbe is, lépcső van taposva a hóba, duplán lépve kényelmes. Útközben méternél vastagabb a hó, bő 20 cm-vel vastagabb, mint Galyatetőn. A legszebb bükkösöm jön (legalábbis Magyarországon), a fákon még vastag a hó, pláne a földön (mikor lesz itt tavasz?).
Kékesen a Tető-étteremben elhelyezett ponton minden van, még az én gyomromnak is: alma, kivi, narancs, tea, ülőhely a melegben és az étteremből is lehet rendelni.
Innen már csak le kell gurulni, a Vályús-kút a következő pont. A hó tökéletesen tartja a lábat, lehet futni lefelé. Szép a bükkös, aztán megint nyomasztó irtások, kiirtják mindjárt az egész Mátrát.
Újra Füreden vagyunk, a célban házizsíros és házilekváros kenyér, virsli, plusz, tea, terülj-terülj asztalkám, gratuláló lányok mosolyogva adják át a kitűzőt, oklevelet, kezet is fognak a teljesítővel.
Hát nemhiába írtam, hogy a mátrai túrák a legjobbak.

3 Comments »

  1. cristeatibor said,

    March 21, 2006 · 13:25

    a mátra hasonlít erdélyre csak ne írtanák az erdőt ilyen borzalmas tempóban.A hét végén én is túrázok egy rövidet ha nem esik

  2. Tóth János Tamás said,

    April 6, 2006 · 18:34

    Sziasztok, kicsit későn, de reagálok:
    Igen, majdnem így történt, csak én annyira kilettem a végére, hogy majdnem kijött belőlem minden. Anyósom húslevese tett rendbe.
    Ahogy írod, Gyuri, az ellátás kiváló volt, mivel minden akkor és ott volt, amikor és ahol vártuk. Az erdőirtásról a szervezők nem tehetnek, és az erőnlétünk sem miattuk olyan, amilyen…
    Eltévedni a hó miatt is nehéz volt – kiváltképpen a tökéletesen festett jelzések mellett -, de nekünk sikerült.
    A következő megmérettetés a Mátrabérc, kár, hogy Ti azt nem kultiváljátok.
    Mindenjót:
    tjt

  3. medvegyu said,

    April 6, 2006 · 19:01

    Csá Jani!
    A Mátrabércre tényleg nem tudunk menni, mert a Kritikus Tömeg nagyon-nagyon kritikus részei leszünk, Büdöspesten.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment