Mátrai jelentés

Ne a járdán!

Szombati kellemes munkahelyi workshop után hullafáradtan tekertem a Keletibe. Fel a Margit-hídra, az világos ugye, hogy nem a járdán, de buszsávni, vagy nem buszsávni, ez itt a kérdés. Végül szabálytalanul a buszsávba nyomtam veszettül, igyekeztem olyan tempóba, hogy busz ne érjen utól.
A hatvani személyen van bicikliszállító kocsi, hatan vagyunk, rögtön a múltheti kerül szóba, ki se kell mondani, hogy CM, mindenki tudja, miről van szó. A többiek elővárosiznak, én megyek végállomásig az iszonyú lepukkant és megrongált bicikliszállítóban.
Irány Csány, aztán Atkár. A 3-as, meg 32-es út kényelmes, alig néhány autó a fővároshoz szokott bringás számára, és csak két km ezeken a város széléig, itt ráfordulok végre a döcögős csányi útra. Ez már a kánaán. Virágzó repce illata, fácánok, meg én, semmi más. Na jó, Csányig megelőz egy busz, a szele húz egy kicsit. Csány isten, világvége, jó végiggurulni, kendős nénik beszélgetnek az utcán, kicsit olyan, mint 10 éve az én falum, vagy nem olyan, mittudomén, de nosztalgikus.
Hajtok tovább a síkon, majd tanyák, egy halom, talán valahai kunhalom belvízzel bekerítve. Egyetlen dombocskára tekerek egy erősebbet és előttem Atkár, balfelé a Sárhegy, meg a Mátra az estében.

Kerékpározás a Mátrában

Másnap Nikivel együtt nekivágunk a világoszöld Mátrának, délelőtti napsütésbe. A Gyöngyös-Mátrafüred bicikliút megszűnőben, néhol már teljesen eltűnt a burkolat, a város szélén Kopiékkal találkozunk, futás után nyújtanak, meg korareggel már letekertek egy 90-es kört országútival olyan legjobb helyeket érintve, mint Mátraballa, meg Mátraalmás, készülnek a Vasemberre.

Fényképek a tavaszi Mátráról és a sok-sok útbaeső irtásról.

Füred után Lajosháza felé tekerünk, amerre a Téli-Mátra is megy. Az erdő gyönyörű, lombosodik, annyira, hogy itt kell lennünk, kötelező program, igaz jobbára vállon a bicaj, mert a fákat rávágták az útra. Az erdei nyugalmat csak a folytonos távoli motorzúgás zavarja.
Lajosházától Szénpatak-völgyön megyünk, ez már biciklibarát terep, a patakátkelések teszik izgalmassá.

Erdőírtás a Mátrában

A Szalajkaház előtt elmegyünk a sárgán, rá a nagy-dózerútra, a távoli motorkórust már elszigetelik az út és a köztünk lévő hegyek, így csak a fűrészzúgást hallgatjuk. A dózerút mellett végig irtanak.
Rátalálunk régi nagy kedvencemre, a Nagy-Halmajra, teljesen körbeirtották, szerencsére a nagyon öreg kocsánytalan tölgy, meg körülötte az öreg csertölgyek még megvannak, sőt géppel kaszált a rét, ez valami védelemre utal, talán nem is fogják kivágni őket. A hatalmas kocsánytalan-tölgy alatt elmajszolunk egy-két száraz bolti pogácsát, aztán rámegyünk a görgő-bikki műútra.

Nagy-Halmaj

Süt a nap, egy család az aszfalton pihen, illetve fekszik-alszik. Biztos városiak és megtalálták itt is az anyaaszfaltot, viccelődök gonoszul és jogtalanul.
Ahogy kiérünk a főútra már borzalmas erős a motorzúgás, motoros CM van, mint minden hétvégén a Mátrában. Az autókat meg se halljuk, fizikai fájdalom, nem telik el fél perc, hogy ne húzna el mellettünk legalább egy rettenetesen bőgő motor. Pedig én ezt hittem, hogy már feltalálták a kipufogócsövet, pontosabban annak olyan kiképzését, ami nem jár ilyen fülsiketítő zajjal. Mátraházán aztán megpillantjuk a parkolóban az eltorzult, állatbőrbe bújó, emberszerű csoportosulást. Ott gyülekeznek bőrszerkóban, szórakozásból le-föl járnak egész nap a Mátra kanyargós útjain és gondolom az a legvagányabb, akinek a leghangosabb a motorja.

A Csülök már múltkor is bevált a Téli Mátra utáni hétvégén. Most meg már kiültünk a fák alá, ott ettük a jó kis csülkös babgulyást. Az állandó kínálatban van itt sült csülök, hurka, kolbász is, a gulyás mellett, bár a többség hotdoghamburgert nyom. A termelői borokat most nem teszteljük, de mivel a tulaj tán rédei, nem kizárt, hogy az is jó.

Az aszfaltra már nem merészkedünk vissza, így a piroson, meg mindenfelé kóborolva gurulunk le a dózerútra, ami lényegében a görgőbikki út folytatása Négyeshatár felé. Mi is arra megyünk. A dózerút kövei nagyon kiállnak, így pár km után már nagyon únjuk, végül a Peres-bércen lemegyünk a piros jelzésen. A lombozódó tölgyesek fantasztikusak, és már a motorokat sem halljuk.

Mátrafüreden a büfésor kínálata a magunkfajta turisták álma. Ilyeneket eszünk: grillezett kolbász házi (vagy házias) erőspaprikával, macok (a másfelé tócsni, vagy lepcsánka néven emlegett krumplis étel helyi változata helyi, Gyöngyös környéki elnevezéssel), palacsinta, és kiváló csapolt barna Staropramen. Mindez jó, friss, és olcsó.

Fényképek a tavaszi Mátráról és az irtásokról.
A motorosok meg – országúti, terep, vagy kvad – mondjanak le, legalább a Mátráról!

4 Comments »

  1. Bergely said,

    May 15, 2006 · 09:48

    Kihagytátok a palacsintást Házán…

  2. galniki said,

    May 15, 2006 · 10:32

    Na erre jól ráhibáztál!
    Mert a Csülökben én a bableves mellé nagyon-nagyon szerettem volna palacsintát enni. Ott sajnos nem kapható, de ugye a mindenki által jól ismert parkolói faházban viszont igen. Ott viszont annyi motorosbőrbe öltözött Mátrát tönkretevő sorakozott, hogy inkább nem vegyültem közéjük. Így a palacsintákat kénytelen voltam Füreden pótolni a büfésoron, ahol már a büfék mögötti részen is kialakítottak kiülős helyeket.
    Egy nyári este érdemes lenne oda felmenni sörözni!

  3. törzsmókus said,

    January 3, 2009 · 16:50

    az elején az inkább Erzsébet híd lehetett :) azt én középső sáv közepén rakom, mert csak úgy nem halálközeli. (dudálókra mosolyogni :P )
    + az eliketes linken már nincs fönn a nyélenrakós kép, ellenben itten igen: http://chfilpo.villamvadasz.hu/kerokepek/kepek/nyelen.gif

  4. medvegyu said,

    January 4, 2009 · 14:42

    Törzsmókus, kösz a linket, javítottam. Szerintem tényleg a Margiton mentem, így visszaemlékezve, és akkor villamospótlás miatt volt buszsáv a körúton, vagy a Rákóczira gondoltam, nem mintha lényeges lenne :-) .
    Ja és egyúttal javítottam azt is, hogy a nagyhalmaji tölgy kocsánytalan.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment