Montenegró bicajos fölfedezése

Crno Glava felé

Montenegró gyönyörű. Montenegró jó hely. Montenegró megfizethető. Montenegró vonattal (is) jól megközelíthető. Van brilliáns tengerpart, döbbenetes hegyek, völgyek, kanyonok, tavak, régi vagy új jó hangulatú városok, millió kellemes kávézó és étterem, helyi specialitásokkal, italokkal. Minden van, ami a magunk fajta turista számára vonzóvá és elérhetővé teszi. Mindezek ellenére június végi egy hetes biciklitúránkon mindössze három orosz bicajossal, meg egy bő busznyi cseh túrázóval találkoztunk. De mi ezt nem is bánjuk.

Általános leírás Montenegróról.

Montenegró és egy kis Szerbia sok fotóval.

Első nap – utazás vonattal

Útvonal: Budapest – Belgrád – Podgorica vonattal

Este fél 12-kor indul a vonat a Keletiből Belgrádba. A vonat egy része Bécsből jön, az késett is jól. Csak egy másodosztályú utasszállító kocsi van (inkább hálókocsik gyűlnek a soká érkező mozdonyunk mögé), ez meg is telt utassal. Mivel Bécsből jött a vonat, a hat személyes fülke sokkal kényelmesebb, mint bármilyen belföldi kocsi. Két vajdasági srác, meg két Belgrádba vágyó vasutas az utastársunk. Vajdasági barátaink a vonatúton intenzív tanfolyamot tartanak nekünk a volt Jugoszláv államokból, történelem, nyelv, társalgási szótárat is készítünk, megtanulom a szerb és az orosz írás közti fontos különbségeket. Így hajnalra már azt is tudjuk, hogy Montenegróba megyünk (eredetileg a Boszniára jobban hajlottunk, mert arról jobb térképünk volt :-) ), és szinte felkészülten nézünk elébe a különben nagyon hirtelen kitervelt útnak. Dávid szerencsére Belgrádig jön (ő egy Versec közeli faluba való és nagyon délen lakik), és a biciklifeladást, meg a jegyvásárlást is elintézi nekünk a belgrádi pályaudvaron.

Erről jut eszembe, hogy a soknemzetiségű (román, német, szerb, magyar, szlovák, ruszin, horvát, cseh, bulgár) Bánát megérdemelne egy www.banat.hu-t, banat.cz, banat.de, banat.ro már van!

A vonaton nincs gond a bicajszállítással, Kelebiáig van belföldi biciklijegy, a szerbiai kalauz nem szól semmit a bicaj láttán. Szabadkán betoldanak egy rettentő lerobbant szerb kocsit, emiatt hátra kell vinni a bicikliket. Az ajtók jobbak, mint a MÁV szerelvényeken, mert kifelé nyílnak (így nem nyomják neki a bicajkeréknek, ha kicsit arrébb gurul a bicaj).

Jön egy súlyos rendőr, beront otthonos kis fülkénkbe és kérdezi, hogy kié a két bicaj. Vajdasági barátaink rögtön magukra vállalják, nehogy bajba kerüljünk, de a sértő stíluson (rendőrünk pl. szamárnak nevezi Lacit meg Dávidot) kívül megússzuk problémák nélkül. Azt mondják, hogy a nemrég betelepített szerbek viselkednek így. A magyarok elleni atrocitásokat is az újonnan betelepített szerbek rovására írják.

A belgrádi állomáson a kerékpárfeladásnál kicsit Oroszország jut eszembe, bonyolult, de teljesen értelmetlenül kitöltött papírok, céltalan várakoztatás, lepukkantság, a feladás körüli ügyintézés információkéréssel együtt volt vagy 3/4 óra, de végül minden okés lett és 372 dínárért elvitték bő 500 km-en a bicajokat. Az ügyintézés legizgalmasabb mozzanata, mikor egy vödör barna egyvet megkavarunk egy lécdarabbal, és ezzel a kis ragasztóval felragasztjuk a biciklire az azonosítólapot.

A sikeres feladás után megkóstoltuk a jelen (szarvas) és lav (oroszlán) söröket (egész jók), megittuk az első török kávékat és megettük az első pljeskovicát. Asszem a belgrádi pályaudvar nem a legjobb kóstolóhely, később csak jobb pljeskovicákat ettünk. A sör árára emlékszem, 80 dínár (másutt 40-ért is megkapjuk ugyanezt).

Belgrád-Podgorica vonatút Elindul a vonat Podgorica felé, velünk és a biciklikkel együtt. Nyomban bealszunk a kialvatlan éjszaka után, és vajdasági utitársaink jóslata szerint épp a nagy hegyek között ébredünk fel. Hihetetlenül látványos a vasútvonal. Fülkénk itt kényelmes 6 személyes. Két magyar is velünk utazik, ők a Kotori-öbölbe igyekeznek. Két montenegrói utastársunk pedig lelkesen segít, hogy tudjunk a vonatból fényképezni, szólnak előre, hol lesznek a leglátványosabb részek. A gyönyörű kanyonok fölül leereszkedve kb. másfél óra késéssel érkezünk a montenegrói fővárosba, este 7 lehet. Belgrád-Podgorica vonatútBicajok felszerelve, kicsit aludtunk is, könnyed érzéssel tekerünk Podgorica utcáin a Hercegovácska sétálóutcához. Új város (a történelmi főváros nem ez, hanem Cetinje), de nagyon jó hangulatú sétáló utcái vannak, tömve kávézókkal, sétáló emberekkel. Bevásárolunk élelemből, veszek import albán sóshalat, juhsajtot, paradicsomot, montenegrói Vranacot (kiváló helyi vörösbor fajta), foszlós fehérkenyeret.

Aztán a Lonely Planet javaslata szerint a pályaudvar mellett eszünk egy isteni frissensült pljeskovicát, Nikšićko sörrel (Nikšić-ben készítik), török kávéval.
Podgorica A Nikšićko olyan jó sör, hogy talán még a cseh sörökkel is össze merném hasonlítani. A török kávét igényesen csinálják, a kávé nagyon finomra őrölt, így egy egyre sűrűbb italt iszunk, ami nem vág úgy fejbe, mint az eszpresszó kávé, viszont sokáig hat, mint a tea (mivel a kávéval finom kávé szemcséket is bejuttatunk a tápcsatornába, amiből lassabban szívódik fel a koffein). Mindez 5 euró.

Jóllakottan kezdünk el kitekerni a városból a szürkületben. De sajnos kb. éjfélig tekergünk, nem tudunk kijutni. A főútra meg nem merünk rámenni sötétben, rengeteg kamion száguldozik. Egy külvárosi negyedben biciklis gyerekcsapat csatlakozik hozzánk jótékonyan, hogy visszavezessenek a külvárosból a hotelbe :-) . Nagy nehezen sikerül újra viszonylag kitekerni a városból és egy kávézóban megkérdezzük, hogy sátorozhatunk-e valahol, felhívják a szomszédos füves telek tulajdonosát, hogy rendben lesz-e a dolog, természetesen megengedik. A kávézós lány felhívja nekünk egy magyar ismerősét is, aki minden segítséget felajánl, ha gondba kerülünk hívjuk fel stb. Másnap reggel kiderül, hogy a kiszolgáló lány szabadkai, és magyarul is ért egy kicsit. Ez különben bárhol előfordulhat, még ha nem is gyakori, az albán határon is sokan említették, hogy dolgoztak Vajdaságban és pár szót tényleg tudtak magyarul.

Második nap

Útvonal: Podgorica – Rijeka Crnojevica – Virpazar – Skadarsko jazero – V. Ostros

Reggel a kávézóban egy kávéval és frissen facsart narancslével indítottunk, majd irány Rijeka Crnojevića. Meterizi-ig a cetinjei főúton tekertünk, ez szerencsére elég széles és nyugis. Meterizi után csodálatos mediterrán hangulatú erdőbe térünk be. Szűk aszfaltúton kanyargunk jókedvűen. Hamarosan feltűnik alattunk a Skadari tavat (Skadarsko jazero) tápláló kövér Rijeka Crnojevića, ahogy hajtűkanyart csinál a hegyek között.
Rijeka Crnojevića Távolról látszik a Skodrai tó (monetengróiul Skadarsko jezero, albánul Liqeni i Shkodrës), ami a Balkán legnagyobb tava, csúcsidőben a Balatonnal azonos méretű a víztükre. Viszont a Balatonnal ellentétben nagy hegyek övezik, északról van egy kis síkság a parton, délről meredek lejtő a part, a Rumija hegység lábát mossa a víz, a tengerszint felett 6m magasan lévő parttól alig pár km-re magaslik a Rumija-csúcs (1594 m). A Skodrai tó a kb. 270 madárfajáról híres, köztük az európában már csak itt élő pelikánokról. Rijeka Crnojevića igazi halászfalu, ma is a vízen van nagyobb forgalom, nem az aszfalton.

A hegyoldalban ortodox templomocska is van. A folyó felett egy olyan halásztanya féle kávézó-étterem húzódik meg a híd túloldalán. Itt nagyon finom sülthalat eszünk, ami valami nagy zöld lapulevélre van téve. A lapulevél savanykás, kicsit sóskára emlékeztető ízű.
Rijeka Crnojevića falu
A halászfalu után nekivágunk, hogy megismerkedjünk a dombteteji falukkal. Gyönyörű a táj, érezhető, hogy a víztükör is melegíti a domboldalt, ahogy tekerünk felfelé a szerpentinen. Pedig itt még csak 400m körüli dombok vannak…
A szőlők levelét kékre permetezik, türkiszkéken vírítanak a domboldalban. Fentről megpillantunk egy álomszép halászfalut (talán Selo), ami szemmel láthatóan jószerivel csak hajóforgalmat bonyolít, a faluban gyalogösvények vezetnek, mintha egy sziget lenne. Aztán Komarno következik (na nem a Duna-parton). Virpazarban (ez már a Skodra tó partján van) találkozunk a főúttal, vasúttal. Kávézók és éttermek is vannak, meg is iszunk egy-egy liter hidegvizet narancslével.

Hihetlen, de Virpazarban három bicajossal találkozunk! A legnagyobb természetességgel szólítanak meg bennünket, oroszul… Kérdezem hogy honnan jöttek, hát Moszkvából, na így már nem ilyen meglepő. Érdekes, hogy a helybéliekkel is gondolkodás nélkül oroszul beszélnek, pedig kicsit könnyebb dolguk lenne a szerbbel, mint nekünk… Tíz napja tekernek mindeféle főutakon, főleg monostorokat jártak be. Ez utóbbi egyébként a legegyszerűbb Montenegróban, általában allig látni bármilyen települést kijelző táblát, sok falunak a falu szélén sincs kiírva a neve. Viszont mindenfelé láthatunk nagy barna táblákat, hogy merre hány kilométerre vannak középkori monostorromok. Megyünk tovább a tó mellett az albán határ felé, dögforróság van. Nem értem hogy bírják ezt a hőséget a moszkvaiak.

Godinjén rögtön a falu szélén házi vörösbort árulnak. Na ez az egyetlen hely, ahol le akarnak venni. 5 euró lenne egy liter házibor… Nagyon nehezen kiegyezek a nénivel, hogy 1 euróért adjon egy pohárral. Végig azt magyarázza, hogy a német motorosok tíz litert vittek műanyagpalackokban. Egyébként jó a bor. Na eztán jön egy komolyabb szerpentin Seoca faluig, itt megkajálunk, pontosabban én a meleg miatt nem tudok enni, csak inni. Evés közben jönnek az oroszok, tolják fel a bicajt a meredélyen.
Skadarsko jazero

Seoca szélén barna tábla jelzi, hogy gyönyörű halászfalu van a közelben. Először dőlünk be a barna táblának. Csak a napszúrás teheti, hogy nem gondolok bele, hogy a halászfalu a tóparton lesz, azaz elvesztjük az összes szintet. Találunk egy falut amiben nincs semmi különös, onnan már csak szűk földút megy lefelé a tó felé, úgyhogy visszafordulunk. Állat emelkedő, itt már mi is toljuk, vánszorgunk. És a vizünk is elfogy. Kemény lesz. Duravcin (a térképünk nem is jelöli) egy iskolépületet és egy kutat pillantunk meg. A tényleges falu a műúttól távolabb eshet. A kútból egy konzerves doboz és egy kötél kombinációjaként előálló eszközzel merítünk vizet. Nem meleg, de nem is hideg annyira, biztos az évi középhőmérséklet ilyen itt… Egyszer élünk, iszunk! Teliisszuk magunkat, aztán mondom, hogy ne igyunk sokat, nehogy valami baj legyen :-) . És tényleg nem is volt semmi gond.
Újabb állati emelkedők jönnek, itt közelítjük meg legjobban az 1594m-es csúcsot. Találkozunk egy kecskepásztorral, igen ez már a faluszéle. A térképünk Liverit jelöli. Gesztenyeliget

Gyönyörű követlenített zsebkendőparcellák, a kigyűjtött kőből épített falakkal elválasztva. Majd egy olyan szelídgesztenyésbe érünk, amit nem hiszek el. Mindenütt döbbenetesen vastag törzsű gesztenyefák, de többségük egészséges, szerintem lehetnek vagy 500 évesek (összevetve a gimesi gesztenyés ehhez képest törpe fáival).

A most utólag letöltött térkép szerint Dobreciben lehettünk, itt víz után érdeklődve behívtak bennünket egy házhoz, ittunk egy jó török kávét mézes puszedlivel (nagyon jók vannak a boltban), az üdítőt már nem akartuk elfogadni. A fiatalasszony már járt Budapesten 4 napot, ha jól értettem pápalátogatáskor (vagy lehet, hogy vmi ortodox pópa miatt jött volna ide?). A nagyon kedves vendéglátás után felfrissülten gurulunk tovább most már szinte végig lejtünk. Mindenfelé mecsetek, ez már albán vidék. A földek gazdagabbak lehetnek, több a megművelt terület, mindenfelé hagyma, meg az a pár növény, ami megterem a kövek közt a hőségben. Kostanicánál kiszélesedik a völgy, gyönyörű kertecskék, szép, rendezett albán falu. Már albán feliratok is látszanak. A falu szélén férfiak ücsörögnek egy nagy fa alatt, egyikőjük odaszól nekem: Gyere ide!

A ,,férfitanács” tagjai közül csak egy beszél kicsit magyarul, azt mondja mert Újvidéken is dolgozott. Franciául tudnának, de angolul is eltársalgunk. Kettőjüknek (ők a fő tekintélyek) Belgiumban van egy másik élete, de nyugdíjasként sokat vannak itthon. Hogy mi is a szakmájuk azt inkább nem kérdezem, de vannak tippjeim. Mondják, hogy mennyünk Albániába is, mert az nagyon szép ország. Legközelebb, mondom. Gurulunk tovább Ostrosba. Mégsűrűbb virágzó szelídgesztenyés mégszebb fákkal. Ostros is teli van gesztenyével. Belgiumi barátaink már várnak ránk a kávézóban.

Harmadik nap

Útvonal: Ostros – Arbneshi (Arbnež) – Sas – Sasko jezero – Ulcinj – Valdanos

(galniki rövidített leírással folytatja)
Ezen a napon az albán határ környéki hegyi falvakból tekerünk le a Sasko jezero érintésével a tengerhez. Akkora forróság van, hogy állandóan meg kellett állnunk árnyékba húzódni és vizet inni. A déli hőséget a Sasko tó melletti étterem teraszán vészeljük át, elkerülendő az előző napi hőgutát.

V. Ostros
Merítő halászat, Ulcinj

Ulcijn hangulatos albán tengerparti kisváros. A hegyekből leérve Ulcijn melletti Velika Plaza több km hosszú homokos tengerpartját célozzuk meg. Aztán jó kis albán sült húsokat eszünk és visszatekerünk megnézni a várost. Ulcijn hangulatos albán tengerparti kisváros várfallal, mecsetekkel, tengerparttal és néhány turistával. Az éjszakát egy közeli öbölben, Valdanosban töltjük. Az öböl felé több száz vagy akár több ezer éves olívaligetek, narancsfák, szőlők és hazafelé baktató tehenek között tekerünk. Az öblöt pont naplementében pillantjuk meg (lehet kicsit giccses, de hát így volt :-) ).Ulcinj
Valdanos

Negyedik nap

Útvonal: Valdanos – Ulcinj – Bar – Kolasin – Katun Vranjak (1750m)

Reggel ismét az olíva ligetek között tekerünk. Aztán irány Bar, a nagy kikötőváros, ahonnan a hegyek felé akarunk elvonatozni.
Egy kis probléma adódik a kerékpárszállítással, de végül is szerencsésen megérkezünk a relatíve hűs hegyek közé Kolasinba.

Olajfaliget, , Valdanos
Kolasin

Itt aztán egy teljesen más világba csöppenünk. Az előző napok halászvilága, albán falvai, tavak és tengerparti mediterránja után itt vagyunk a zöld hegyek között. Nekivágunk a városkától keletre fekvő hegyeknek. Nincs jó térképünk egy idő után elfogy a műút, gyakran toljuk a biciklit a köves meredek úton a hófoltok felé fel-fel-fel. Aztán egyszer csak megérkezünk a paradicsomba,
Katun Vranjak pásztorfaluba. Kicsi faházak, birkanyáj, forrás és a tanyák felett a hófoltok alatt hívogató zöld dombok. Igen ott fogunk aludni! Aznap este legalábbis nem tudtam betelni a hellyel.Katun Vranjak
Katun Vranjak

Ötödik nap

Útvonal: Katun Vranjak – Zekova glava(2117m) – Katun Vranjak – Lubnice – Berane – Mojkovac

Másnap feltekerünk a 2117m-es Zekova glavara, amire egész tűrhető köves út visz fel, mivel valamiféle műszaki vagy katonai objektum van a tetején. A hegy teli van tavaszi virágokkal, a magasabb részeken hófoltokkal és hideg széllel. Erre a környékre gyalogosan is érdemes lenn még visszajönni!

Zekova glava
Zekova glava

A hegyről rettenetesen rázós köves úton jövünk le, ami lentebb csendesen kanyargó keskeny műútba vált Lubnice felé. Itt már tombol a nyár eleje hihetetlen virágözönnel. Ez az amitől teljesen el tudok ájulni!
Katun Vranjak
Lubnice

Hatodik nap

Útvonal: Mojkovac – Tara kanyon – Žabljak – Crno Jazero(1450m)

Az előző nap élményei után már nehéz volt újat és szépet látni, de Montenegróban pont az a nagyszerű, hogy olyan sokszínű tud lenni. Ezen a napon a Tara kanyonon át tekertünk fel a Durmitorba. A Tara völgye természetesen nagyon szép, de bennem inkább a műút meni rengeteg síremlék hagyott maradandó nyomot. A Tara völgy után rettentő szerpentin kezdődött brutális hőséggel fűszerezve. Nézzük a térképet 23 km. Én abba belepusztulok, ha annyit ilyen meredeken kell 100 fokban tekerni, gondolom magamban. Lassan haladunk magamban azt számolgatom 4-5 km-ként majd megállunk. Gyuri mondja, hogy ha végig így emelkedünk 1800 m felé megyünk és furcsa lenne egy kisváros olyan magasan. Nézzem csak ott egy nyereg addig kell elmenni aztán jobb lesz. És tényleg! A nyereg után egy hihetetlen fensík fogadott bennünket, aminek a szélét a Durmitor sziklás, havas csúcsai díszítik. Itt már csak a szembeszéllel kell küzdeni. Ebben aztán segít a slivovica , amit az egyik fensíki faluban egy kedves helybéli kóstoltatott meg velünk :-)

Tara kanyon
Durmitor

Hetedik nap

Útvonal: Crno Jazero – Žabljak – Pljevlja – Prijepolje

Bár én szinte minden nap végén azt mondtam, hogy az volt a legkeményebb, utólag ezt az utolsó napot tartom a fizikailag a legnehezebbnek. A Durmitorból a Tara folyót keresztezve két nyergen és két fennsíkon keresztül tekertünk el Prijepoljéba, hogy aztán ott este 11 körül felszálljunk a Szabadkára menő vonatra.

Tara-kanyon
FensíkPljevlja
Prijepolje felé

Nyolcadik nap – hazaút vonattal

Útvonal:Prijepolje – Belgrád – Szabadka – Budapest

Szabadkára délelőtt érkeztünk meg. Sajnos csak pár óránk maradt a városban. A nagy megdöbbenés az volt, hogy mindenki biciklivel jár, így ide még mindenképp vissza kell jönni.

30 Comments »

  1. galniki said,

    June 27, 2006 · 08:59

    Majd mindjárt lesz részletes beszámoló is meg minden, mert fantasztikusan őrületesen jó volt!

  2. Attila said,

    June 28, 2006 · 21:43

    Ugye ennél azért részletesebb…

  3. medvegyu said,

    June 29, 2006 · 09:24

    Igen :-)

  4. Prétor Zsolt said,

    June 29, 2006 · 09:57

    Sziasztok!
    Niki! Vissza a filmes gépet; ezzel az új digittel annyi képet csinálsz, hogy veszélyezteti a képnézegetés a munkahelyemet; JÓK a képek.
    Mi volt az a 6666.7 km?
    Biztos finomak voltak az ételek-már a fényképekből ítélve.

    Írigykedem, de házat építeni is jó volt.

  5. galniki said,

    June 29, 2006 · 10:26

    Igen igazad van, sok a kép. Majd jobban meg kell válogatni a képeket, mert rettentően sok. csak valahogy egy lépcsőben nem tudok túl sokat kidobni, de majd ebbe is beletanulok :-)
    Na így maradhat a digitális gép?

  6. medvegyu said,

    June 29, 2006 · 20:20

    > Mi volt az a 6666.7 km?

    Ennyit mutatott szegény, nemsokkal mielőtt lefagyott a rázós utakon, majd a a madzag is elszakadt…

  7. Attila said,

    July 4, 2006 · 23:14

    Egyre durvábban adjátok elő…:)
    Most már egy ültő helyemben, ilyen késői órán nem is megy egyszerre. Ez az ország+veszély+kígyó+miegymás leírás. Lassan csak a print gombot kell megnyomni és kész egy fasza itiner.
    Gratula.
    Ja! Niki, azért ne fogd vissza magad…
    Üdv,attila

  8. Rozsa said,

    July 5, 2006 · 10:53

    Sziasztok!!
    huuuu, nagyon nagyon klassz lehetett. Annyira, hogy mar megyek is uj bicot venni :-)
    rozsa

  9. galniki said,

    July 5, 2006 · 12:07

    Örülök, ha valami a blogon keresztül is visszajön abból, hogy milyen jó volt!
    Amit nem szabad elfelejteni, hogy hegyes vidék, így mindig nagy szinteket kell tekerni és mindig nagyon meleg van, cserébe minden mindig gyönyörű!

    Ja , Attila. Meg kellet valakit kérdeznem, mi az az itiner.
    Mindig tanul valamit az ember :-)

  10. Csányi Laci said,

    July 13, 2006 · 13:24

    Sziasztok én vagyok az egyik vajdasági srác Laci.Tiszta szivemből örülök ,hogy ilyen jól éreztétek magatokat és , hogy ilyen ügyessen elboldogultatok.Nagyon szuper a leirás és ha gondoltok még menni bicajjal a volt JUGOSZLÁV államok valamelyikébe (megéri)akkor szivessen összeállitok nektek egy fasza kis utitervet. Legyetek jók.

    üdv:LACI

  11. galniki said,

    July 18, 2006 · 09:45

    Szia Laci!
    Jaj de jó, hogy írtál!
    Arra a ,,fasza kis utitervre” pedig kíváncsiak lennénk!
    No, beszéljünk majd még róla!

  12. Anonymous said,

    August 1, 2006 · 17:02

    Medvegyu!
    Köszönöm néked ,hogy mindezt leírtad!
    Üdv! Ibolya

  13. Szigeti Imre said,

    September 26, 2006 · 12:47

    Sziasztok!
    Nagyon beindultam ,elolvasva a sokadik utatok leírását. Elhatároztam, hogy én is nekivágok.Persze elöször a szükebb környezetem bejárásával kezdeném. Talán tudnátok tanácsot adni a felszerelést illetöen,hiszen ennyi tekerés után biztosan kikristályosodott ,hogy mi az ami feltétlen szükséges két személy részére.Azt gondolom ,hogy ez többeket érdekelhetne. Meg a rengeteg márka között is meglehetösen nehéz kiigazodni a kerékpárok,sátrak,hálózsákok világában.
    Üdv: Imre

  14. Gabi said,

    November 6, 2006 · 20:06

    em tudom, hogy így átmegy-e a cikk- az említett utibeszámoló Montenegróból.

  15. Julcsi said,

    December 25, 2006 · 12:28

    Montenegró jóóóó! Mi hátizsákosan voltunk a nyáron, de hasonlóan nagy élményekel értünk haza.
    Ez a bringás lendület meg nagy tiszteletet ébreszt bennem. :) Hajrá-hajrá!

  16. Pusi said,

    December 30, 2006 · 18:58

    Található az útról ennél részletesebb beszámoló? Érdekelne! Jók vagytok!

  17. medvegyu said,

    January 1, 2007 · 23:59

    Köszi!

    Ezek a cikkek vannak:
    http://medvegyu.organic.hu/?page_id=276&language=hu
    http://medvegyu.organic.hu/?p=275&language=hu

  18. Tóth Laci said,

    March 9, 2007 · 20:24

    Sziasztok!

    Nem semmi volt a túrátok, mi is pont ezekkel a vonatokkal megyünk le két hét múlva Podgoricába, de mi nem sátraznánk, hanem szállást keresnénk. Diákszállókat, de a neten csak hotelok vannak, az sem drága, de egy student hostel mégiscsak olcsóbb! Arra gondoltam h vajdasági barátotok, Csányi Laci (vagy ha te is olvasod, akkor neked írom) talán tudna segíteni, persze nem várjuk ingyen! Köszi!

  19. jani said,

    May 7, 2007 · 14:54

    Szia,

    Montenegró gyönyörű! Én 4 éve jártam be a hegyvidékét, teljesen nomád módon, gyalog. Csak két napra jöttem le (3 hetet voltam) a tengerpartra. A hegyekben csupa pozitív élményem volt, viszont a strandok (akkoriban) iszonyú piszkosak voltak, plusz drága volt, nem nevezném megfizethetőnek. De nagyon szép és összességében kellemesen emlékszek vissza a mászásokra és a túrákra.

    Minden jót!

  20. Rózsa said,

    July 9, 2007 · 10:55

    Annyira jó ez az útleírás, és az általános Montenegros rész is!! Most ajanlottam megint egy pár barátomnak, akik mennek. (ezt most azért írtam ide, hogy lelkesítselek titeket a blog további folytatására, nehogy a vidék elvegye a kedveteket)

  21. galniki said,

    July 14, 2007 · 19:02

    Most Látom Tóth Laci kérdésed, de valószínűleg már vissza is jöttetek azóta. Mivel mi mindig sátraztunk, így az egyéb szállásokkal kapcsolatban nincs tapasztalatunk. Vagyis most tavasszal Mojkovac felett a hegyen voltunk még a Dzambas turistaházban, de többet sajnos nem tudok. Ha van kedved esetleg írd meg nektek milyen tapasztalataitok voltak.

  22. Zámbó Zoltánné said,

    July 24, 2007 · 23:18

    Sziasztok Montenegró-rajongók!
    Elmúlt nyáron kis családommal nekivágtunk.Fantasztikus élményben volt részünk, rengeteget láttunk, de nem mindent. Az idén megyünk vissza. Jó lenne, ha néhány kuriózumot ajánlanátok, amiket az útikönyvek nem említenek, de páratlan élményt igérnek! Köszi : Z.-né

  23. Sári said,

    July 28, 2007 · 14:55

    Sziasztok!

    Rátaláltam az oldalra, és még jobban beindultam… 1 hét múlva utazok Montenegro-ba, fő cél a Durmitor, de minden más szépet megnézünk még!
    Jók az útleírásaitok!
    köszi!:-)

  24. Yanoo said,

    July 28, 2007 · 21:42

    Sziasztok!
    Tegnap jöttünk haza Montenegróból, most voltunk másodszor.Ez egy fantasztikus ország, és még olcsó is, ráadásul tényleg vendégszeretőek.A szállással nincs semmi gond, mi is bizonytalanra mentünk, így a főszezonban kicsit nehezebb szállást találni, de nem lehetetlen.Napi 5 euróért aludtunk Barban faházban.Ha véletlenül valaki arra jár, a Zseleznica folyóval párhuzamos kis utcának / nem a főút, hanem mellette a Sutomore felőli oldalon/ megnéznétek a nevét? Köszi
    yanoo

  25. Györgyi Gábor said,

    January 11, 2008 · 21:43

    Sziasztok !
    Örömmel leltem rá élménybeszámolótokra én is. 2003-as Adria menti bringatúrám végén néhány napot Montenegróban kerekeztem (és írtam szintén élménybeszámolót)és vicces, hogy azóta egy másik ismerősöm 2005-ben, 2006-ban pedig Ti jártatok ott.
    Szépek a fotók és a másik lapon összegyűjtött tapasztalatok (térképrészletek !!) is hasznosak; ebből is lehet meríteni, amikor most gondolkodom egy kis visszatérésen, most már eme csodás országot állítva a fókuszba. Még mindig a nyugodt paradicsom a rengeteg háborítatlan zugával!
    További szép élményeket és hasonló beszámolókat legközelebb is ! Jó utat!

    Gábor

  26. Árpesz said,

    March 9, 2008 · 22:44

    Szia!
    Írtad, hogy a Durmitorban kempingeztetek! Május 1-18 között készülünk egy nagyobb túrára, melynek első célpontja a Durmitor-hegység. Sarajevo felől érkeznénk a Piva patak kanyonjába, majd innen támadnánk rá a hegyekre, át az 1907m-es hágón, majd valahol Zabljak környékén sátraznánk. Konkrétan a Crno-tó partjával nagyon szemezek :) Mit gondolsz, Te aki jártál arra, tudnánk ott táborozni? Gyalogtúráznánk is egy napot a hegységben, ehhez valahol viszont ott kéne hagyni a gépeket… Tényleg nagyon jó a közbiztonság, merjük a sátorban hagyni a bicókat leláncolva egy napra, vagy ez azért még ott is felejtős?
    Előre is köszi, és persze gratula a túrához, és a beszámolóhoz! Megyünk a nyomotokban, egyik fő motivátorom ez az oldal volt a túra megtervezésében, megálmodásában! ;)

  27. medvegyu said,

    March 11, 2008 · 12:14

    Szia!
    Írígylésre méltó az útitervetek, majd írjatok róla!
    Mi Ivan Do kempingjében szálltunk meg a Crno tó mellett:
    http://www.autocamp-ivando.com/
    De gondolom akadnak még kempingek.
    A közbiztonság tényleg nagyon jó. De végülis a legegyszerűbb, ha a kempingben hagyjátok a bicajt, szóltok hogy vigyázzanak rá, esetleg a durmitori nemzeti park bejáratánál a parkőröknél.

  28. Árpesz said,

    March 11, 2008 · 20:35

    Ok, majd írok, az tuti! Az outdoor blogon kint lesz, lásd a linken a nevem alatt. Köszi a gyors választ! Hasznát vesszük! A Ti utatok az irigylésre méltó, na meg amiket leírtál, a képek… szóval már nagyon várom Montenegrót, csak jót hallottam róla. Mondjuk első nap a 1907m hágón biztos szentségelni fogok. Addig kondit kell gyűjteni. :) Zabljak után Tara patak völgye, majd Biogradi NP, itt fel akarunk tekerni a földúton a gerincre, fel a legtetejére, aztán le a Moraca patak kanyonjában Podgoricába. Erre két napot szánunk. Tehát egy nap, fel Zabljakba, egy nap gyalogtúra a Durmitor hegységben, és két nap a Biogradi Nemzeti Parkot érintve Podgoricába. Szerinted ez így nem lesz kicsit sűrű? Aztán tovább Albániába… még arról is infót kell gyűjtenem :) Persze a túl sok se jó, bár attól nem félek, hogy nem marad elég spontán dolog a túrában… :)

  29. Árpesz said,

    July 16, 2008 · 07:18

    Ígértem, hogy írok majd az Athénig tartó túráról, hát a montenegrói szakasz már készen van:
    http://kerekparral-athenig.blog.hu/tags/c:montenegro
    Montenegró eszméletlen szép hely, mindenkinek csak ajánlani tudom!

  30. Kerékpárral Athénig said,

    July 22, 2008 · 20:50

    Sziasztok! Árpesz vagyok. Ígértem, hogy írok a nagy kalandról. Lásd a nevem alatti linken. Felejthetetlen volt, Montenegró gyönyörűűűűű :) ))

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment