Halló apó, megdöglünk!

15-16 éves lehettem, egy túra után csehszlovák piros mackónadrágomban a vámosgyörki buszra vártam, onnan vitt a vonat Miskolcra, Ápolók koncertre. A kijelölt művházban bársonyszékben feszengtek a punkok az első sorokban, talán VHK-ra várva. Ők is lufiként polgárpukkadoztak, amikor váratlanul valaki furcsa akcentussal iszonyú hangerővel ezt üvöltötte a még összehúzott vörös függöny mögül: ,,Sejtelmes sirály setten, sejtelmes sirály setten”. Így indult a buli.

Aztán a szimpadról iszonyú háborúzajszerű zene szólt, valaki a vhk üstdobjain segített rá alkalmilag, a másik oldalt hátul valami fialal DrMáriás féle térdelt és egy kürtöt fújt, elől pedig egy munkásruhás munkásember végtelen energiával teli üvöltött a tankzajszerű zenét is elnyomva: Halló Apó, megdöglünk! Bada Dada volt az, ahogy Apót hívta telefonján, és a Jugoszláv Tudósok.

Az is lehet, hogy nem pont így volt, de én így emlékszem. Az viszont biztos, hogy Bada Tibor 1992 elhagyta Novi Szádot és Jugoszláviát, hogy aztán Büdöspeten élje le hátralévő életét, szülőföldjével a csatornarendszeren és a Dunán tartva folytonos kapcsolatot. Igen, élje le, mert a halál kamionja mindenkit elgázol, lalala. Tibor tegnapelőtt feladta, öngyilkos lett.

Led Zeppelin majicában és detektív kabátban emlékezünk meg jövő kedden (július 11-én) a Kultiban, az utóbbi évtizedekben a határon túli és az összmagyarság egyik legmeghatározóbb alkotójáról, de sokkal inkább egy emberről. Itteni megemlékezésnek meg itt a korai kétértelmű múzsa, egy doboz szarvas sör.
Megemlékező cikkek:

Apa többé nem hajtja a kocsit
Meghalt Bada Dada Tibor

Leave a Comment