Hir iszt okké, hír iszt okééé!

Hricsó vára (Hricovse hrad)Végre egy gyalogtúrára szántuk el magunkot, elég már ebből a sok füstszívásból az aszfalton. Lassan már olyan légutakkal ébredek, mint egy dohányos, annyit tekerek a nagykörúton. Ez persze nem igaz.
Jaroslav Hasek várt minket pénteken délután a Keletiben, jószokása szerint Galántán megállt. Negyedórás átszállás, kérünk egy utolsó sört, ezután már csak pivo lesz. Trnavától meggondolatlanul busszal nyomjuk Bytcáig, a busz persze egy csomót késik, ez is bizonyítja, hogy amíg lehet vonattal kell menni!

Hricsó-váralja a pénteki célpont, szép falucska, Poppert tanulmányozunk a kocsmában (ez bytcai sör), meg tátrai-teát, ez a legbizarabb íző röviditalaok kategóriában nyerő.

Képek a Szulyó-hegység és Fačkov közti túráról.

Másnap reggel vattacukorszerű ködben ébredünk a völgyben, kimászunk Hricsó-várára, onnan nézünk szerteszét minden irányba, miközben nyomjuk be a reggelit. Fentről kacarászó napfény ugye, lent meg üldögélnek a sátorrohasztó felhők (keddre száradt meg a mienk).
A Sulovské-vrchy (Szulyó-hegység) teli van homokkő sziklákkal, enyhén a Cseh-paradicsomra emlékeztet, de örvendetes módon jóval kevesebb a túrista. Talán a leglátványosabb a Szulyó-vár és homokkősüveges környéke. Az erdők is szépek.
Szulyó váralján káposztaleves, brinzás sztrapacska, és szarvaspörkölt knédlivel várt minket, amit csapolt Starobrnoval és Corgonnyal lehetett oldani.
A nap legvártabb települése Vrchteplá, mégpedig a neve (hegymelege) miatt, de különben is jó hely. Igaz sörtilalmat rendeltünk el (nem fogynak a kilométerek és másnapra a Strázsón kéne lenni), mégis be kellett menni a vonzó kocsmába. Bent az asztaloknál pontosan egy-egy kocsmalakó ült pohárka söre felett múlatva az oly hosszú életet, az ilyen helyeken nem túl szokatlan módon. Aztán az egyikőjük odajött hozzánk, és tőle tudtuk meg, hogy ,,Hir iszt okké, hír iszt okééé, nix problem!”. Meg más dolgokat is mondott, de azokat kevésbé értettük, meg nem is követjük mi a híreket, nem jó nekünk az semmire.

Estére Domaniza kellemes kocsmahngárjában melegszünk, baromi hideg van, multivitamin ízesítésű teával melegítjuk át magunkat, csak aztán jöhet a sör és a mogyorós chrumky, többünk kedvenc sörkorcsolyája.
Rizike és őzlábgombaszüreten kívül még egy nagy élmény volt, az pedig az utolsó falu,Fackov (Facskó). A tipikus szocreál-vasbeton kocsma is elég kellemes, három hatalmas terem az emeleten, meg emeleti terasz, és egész jó csapolt Sárosi. Kiöltözött helybéliek körülöttünk, vasárnap van.
Hazafelé Nyitrán még egy káposztalevest ettünk, Corgonnyal. A csapolt Corgony egyre jobb!
A Strázsó így kimaradt, de így is feltöltődve vágtunk bele egy újabb budapesti hétbe.
Képek a Szulyó-hegységből.

4 Comments »

  1. Prétor Zsolt said,

    September 14, 2006 · 11:25

    Írígykedem csak, szerintem jobb volt ott mint itthon sittett hordani. De egyszer csak elmúlik minden sitt és mehetek én is Virágommal!

  2. Szilas Gábor said,

    September 14, 2006 · 19:22

    Háááát!
    Imádom a Tátrát meg a Fátrát, de legutóbb a Csocs-hegységiről készült fotók miatt, no meg a szulyói képek kapcsán fejezném ki legteljesebb meglepődésemet: Mégis, még mennyi egyéb jó hely van Szlovákiában?!?! Számomra úgy tűnik, kifogyhatatlan…

  3. medvegyu said,

    September 14, 2006 · 19:58

    Ja, kifogyhatatlan, eddig 62 túra van a Szlovákia kategóriában, oszt még alig jártunk valahol, ha ránézek a térképre.

  4. galniki said,

    September 15, 2006 · 12:16

    Ó! Szlovákiában mostanában én pont ezeket a gyöngyszemeket szeretem felfedezni! pl. Hocs, Síp, Inóci turistaház, Szulyó és remélem lesz még sok-sok ilyen felfedezés.
    Én régen pl. mindig az Alacsony-Tátra hullámzó gerincére akartam menni túrázni. Most meg egy-egy szép erdő, orom, várrom, falvak… Szóval minden hegynek van egy külön hangulata és nagy élmény felfedezni ezeket!

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment