Író-író találkozó a Mátrában

Hidegkúti turistaház A nálunk megszokott menetrendet követve; számunkra előzetesen teljesen lehetetlen időpontban, helyen és időjárási körülmények között végre körvonalazódott egy rég várva várt találkozó.
Szombaton tisztázódott, hogy pontosan a Mátra Hidegkúti turistaházában találkozunk Gyuriékkal valamikor az esti órákban. Korai ebédelés után alvópozicióba helyeztük a kiskorúakat az autóban, majd elindultunk a zuhogó esőben. Túristatérkép nélkül, várhatóan az este határán egy tejesen ismeretlen terepen többnapos eső után és közben, bazi nagy hátizsákokkal elég kalandosnak ígérkezett.
16:00-ra érkeztünk Mátrakeresztesre. A sárga jelzést a néhai templom mellett gyorsan megtaláltuk, de az út folytatását inkább egyedül derítettem fel a szemerkélő esőben. Miután mindenki felöltözött és nekiindultunk 16:30-kor az eső is elállt. Annyit tudtunk, hogy egy rövid túra elé nézünk: kicsit fel a sárgán a nyeregig, aztán egy kicsit le a házig. Ez tiszta, világos és érthető. Az aprónépnek tetszett a környék és a néhol derekasra duzzadt dagonya, így elég jó ütemben haladtunk, csak a vízszántotta árkosabb részeken kellet a másfél éves Emmát felvenni, egyébként jött ő is rendületlenül. Már erősen szürkült mire 18:00-ra a nyeregbe értünk. Innen pár perc alatt elértük a turistaházat. A főző/étkező épületbe gyorsan lecuccoltunk és épp egy bonyolult teafőzési művelet kötötte le erőinket, amikor Gyuriék is megérkeztek. A találkozás apropóján gyorsan elfogyasztottunk egy kis ‘aromamentes/eredeti’ fütyülős barackot, de ezzel (és az én sörömmel) le is zártuk a zárjegyes termékek sorát. Igazi mátrai, házi borok következtek, változatos szín és ízvilággal…
Mivel Zsoltra és Virágra már jóideje vártunk, ezért amikor megtudtuk, hogy megérkeztek Mátrakeresztesre hirtelen ötlettől vezérelve Gyurival és Jánossal hármasban elindultunk eléjük. A kitisztult égbolton ragyogó telihold olyan erősen világított, hogy fejlámpáinkat sem kapcsoltuk be, annál inkább a hajtóműveket. Séta után már kocogtunk, néhol futottunk lefele. Persze annak, hogy a többiek bíztak néhány órás frissességű helyismeretemben meg is lett az eredménye. Amikor már tuti eltévedtünk, akkor átvágtunk valami susnyás részen és a faluba nem a sárga jelzés felöl érkeztünk meg. Elkerültük egymást, de nem sokkal, így az újra meglelt sárgán már mentünk is felfele Zsolték után. Itt én a lehetetlen terepen való felfelé futás közben többször is megálltam – természetesen csak a telihold tanulmányozása miatt – így Gyuriék azt hihették, hogy mazsola vagyok, pedig ez így is van :) . A nagy találkozásra persze csak a szálláson került sor, de legalább mozogtunk vacsora előtt egy kicsit és sikerült tökig összesározni magunkat. A paprikáskrumli ezek után példásan sikeredett és a borok is megfelelő ágyban nyugodhattak, úgy mint pár óra múlva mi is.
Másnap reggeli után fahordás és János jóvoltából egyensúlygakorlatok szórakoztatták a kisnövésűeket. A gyerekprogram a gépjármű megközelítéséből és egy esetleges ágasvári túrából állt, míg Gyuriék érthető módon ennél azért kicsit komolyabb erőpróbára vágytak. Érzékeny búcsú után a tegnapi úton visszafelé elég nehezen haladtunk, mivel a napos idő inkább meg-meg állásra késztette a kicsiket. Emma el is aludt a kezemben. Mire a faluba értünk már ebédidő volt, ami ugye gyerekkorban nem megkerülhető program. Végül 13:00 után indultunk neki a Csörgő-patak völgyének. No, itt minden eddigi túratempónkat sikerült alulmúlni, de gátépítési, patakátugrási és kőgyűjtési ismereteinket alaposan kibővítettük. Igazán nem is bántuk. Áprilishoz mérhető, meleg napsütésben baromira jó volt egy kis szüttyögés. Még szerencse, hogy a pótruhákat gondosan előkészítettük az autóban, így nem bántuk az átlagosnál jóval merészebb gyerekmanővereket sem. A piros kereszt elágazásáig jutottunk, aztán visszaindultunk.
16:15-re teljesen frissen vasaltan ültettük a csapatot az autóba és hazafelé újból konstatáltuk, hogy egy előre gondosan megszervezett és sokszorosan egyezetett hétvégi kirándulásnál nincs is jobb…

4 Comments »

  1. galniki said,

    March 6, 2007 · 20:46

    Ezek szerint jól sikerült a vasárnapi kirándulás és remélem jöttök még sokszor a Mátrába! A szombat este sajnos kicsit olyan szétesettre sikerült, mint szerintem mostanában a résztvevők rohanós hétköznapjai (pl. még a képekets sem raktam ki, de igyekszem pótolni). No de ennek az időszaknak is vége lesz egyszer és akár egy valóban jól megkomponált túrát is összehozunk.

  2. Attila said,

    March 6, 2007 · 20:54

    Nem kell görcsölni a szervezettség miatt!!! De ezt pont Ti tudjátok a legjobban! Ha a keretek megvannak (mert megvoltak) úgyis kitöltik az emberek a ‘rendelkezésükre álló teret’…
    Ennek az időszaknak majd csak a nyugdíj vet véget. Ha egyáltalán…

  3. galniki said,

    March 6, 2007 · 21:17

    Határozottan akarom állítani és főleg hinni, hogy a rohanásnak nem csak a nyugdíj vethet véget. Okosan kell rendezi az életet, csak most pont nem túl sikeresen megy ez, de már javítgatjuk a módszert :-)
    A túlszervezésnek pedig tényleg nem vagyunk és valószínűleg nem is leszünk nagymesterei.

  4. Attila said,

    March 6, 2007 · 22:09

    Véletlen sem szeretnék vmi életbölcselő köntösébe bújni, de sztem nagyon fontos, h az okosan rendezett élet mellett az okosan rendezett IGÉNYEK-nek is baromi nagy szerepe van. Egyszerűen tudni kell NEM-et mondani.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment