Poloniny, Bukovské vrchy

Poloniny Poloniny, azaz havasi rétek. Más néven Bukovské vrchy, azaz Bükk-hegység.
Bükkös-juharos őserdőket és havasi-réteket jártunk három éven keresztül.
Farkasok, medvék, és bölények vettek körül mindenfelől. A hegyek forrásvizeit ittuk. Az erdők gyümölcseit ettük. Erdei vadak húsát ettük. A Nap melegénél melegedtünk. Esők és patakok vizében fürödtünk.
Megnőttek a körmeink, a szőrzetünk, és elfelejtettünk beszélni.

Így is lehetett volna, de sajnos most sem pont így mentek a dolgok, hiába tervezem mindig. Talán a legszembetűnőbb különbség, hogy a szűk három nap alatt, amit a Poloninyban töltöttünk, egyetlen vadmókussal futottunk össze, a bölények kimondottan kerülték a társaságunkat, a medvék és farkasok is fittyet hánytak baráti közeledésünkre.

Poloniny képek

Na de jöjjenek a részletek Szlovákia egyik legjobb helyén töltött hétvégénkről.
Csütörtök estétől indul három napos szabadláb. Egy vidám éjszakai autózással péntek reggelre a paradicsomban, pontosabban a málnában vagyunk, Ulič völgyében. Megjegyzendő, hogy autóablakból kilesve a Vihorlát is nagyon hívogató látvány, egyszer még oda is el kell jutnunk.


Egy kevésbé szomorú Kárpátalján vagyunk, nem is Szlovákiában, annyira más, mint az eddig tapasztalt Szlovákia.
Első falu Uličské Krivé, jó kis görögkeleti fatemplommal, igen látványos. Jól körbefényképezzük. A kocsma, pontosabban a cirill betűkkel is kiírt zakuszocsna előtt álló férfiak közül egy odalép hozzánk, és Uličské Krivé kiszászlót, és hasonlóan díszített kulcstartókat nyom a kezünkbe. Azon gondolkodunk, hogy államiság nélküli ruszin barátainknak vajon mért pont a cirill írásmód járt ki. Mondjuk a népszámlálási adatok szerint sokkal jellemzőbb az ukrán, mint a ruszin identitás errefelé, na meg a templomokban is cirillel írtak.
Szlovák-ukrán-lengyel hármashatárra (Kremenec, 1228 m) Autónk suhan a Zboj patakocska völgyében, következő falu maga Zboj. Itten reggelizünk. A falu főutcája mellett ülünk, és a napfényes reggeli közben egyetlen autó sem megy el mellettünk. Mi is gyalog folytatjuk Nová Sedlica felé, majd a piroson fel a szlovák-ukrán-lengyel hármashatárra (Kremenec, 1228 m), ez a legmagasabb, aztán ezer körüli gerinc jön.
Középhegységben járunk, de gyönyörű ősbükkösökben, négyszáz éves jegenyefenyők közt, juhar és kevés cseresznye, és dús aljnövényzet jellemzik még az erdőt.
A csúcs előtt ukrán határőrök kérdezősködnek, ránézésre csak ők őrzik a határt, nehogy bevándoroljunk az EU-ból.
Meglepetésünkre a csúcson rengetegen vannak, sőt tömeg, főleg lengyelek. Lengyel irányba magasabb gerinc indul, pl. Wielka Rawka (1307 m). És arrafelé bujkálnak a bölények is. Azt mondanom sem kell, hogy Ukrán irányba nincsenek turistautak.
A csúcson még alszunk egy utolsót, és nekivágunk a gerincnek. Áfonyások jönnek, mi meg áfonyázunk. A gerinc jellemzője, hogy vagy az erdő gyönyörű, vagy a kilátás, de legalább áfonyázni, málnázni lehet.
A Čierťažou nyereg hátizsákosok kedvelt célpontja. Čierťažou nyereg Tábla jelzi, hogy itt kell sátorozni, van is sok jó sátorhely az erdőben (előttünk már 4 sátort felvertek a lengyel kollégák), harmatmentes és védett helyen. Forrás kiváló. Egy faház is van, de ebbe nem nézünk be, mivel teli van. Közvetlenül a nyeregben áfonya és málna érik.
Másnap folytatjuk a gerincen az áfonyázást, málnázást. Majd Runinába leereszkedünk, mert kismama túrán vagyunk, igaz a lányok még mennének a Ruszka nyeregig, ahol híres utulnya van.
Runina picike falu, a kocsmáról hamar lemondunk. Aztán egy kisfiú megjelenik bögre kakaóval és megkérdezi, hogy ugye sört meg málnát akarunk inni. Hát hogyne. Akkor elmagyarázza, hogy merre, mondjuk kb. két mellékutca van a faluban, de a kocsma tényleg jól el van rejtve. Egy udvaron ülünk, a kertben kukorica, krumpli, a sör sárosi. Nem Szlovákiában vagyunk, úgy érezni.
A mellettünk lévő asztalnál sörözők felismerik, hogy magyarok vagyunk, ezért így köszönnek: Hungaroring. Ruský Potok
A térkép sátorhelyet jelöl a falu mellett. Megkeressük, gyönyörű virágos rét, nyakig érő fűvel. Itt alszunk. Másnap Topoľa újabb fateplommal. Ruský Potok talán a legszebb fekvésű falu, a leglátványosabb fatemplommal. Ruský Potokon nagyon jó zakuszocsna van, kenyeret és sört is kapunk, van mindenféle élelmiszer, vasárnap ellenére. A kiülős rész régiségekkel meg vicces dolgokkal (pl. kényelmes teherautóülés) van berendezve, kb. olyan mint Budapesten egy romkocsma. A néhány éve elhagyott kaszálók és kertek között indulunk vissza Uličské Krivére. Ezzel vége a körnek, sajnos másnap dolgozunk. András visszaszalad Zbojra a kocsiért, mi addig a zakúszocsnában tengetjük az időt. Hazafelé egy faluban a Madagaszkár étteremben eszünk egyet, ez a hétvége legkihagyhatóbb pontja.

3 Comments »

  1. öko-Anonymous said,

    August 1, 2007 · 10:57

    Tippjeim:
    0689 kárpáti varjúháj
    0752 árvácska
    0757 szőrös kenderkefű
    0827 bakfű

  2. galniki said,

    August 1, 2007 · 11:24

    Köszönöm öko-Anonymus! Kicsit eltévedtem, melyik a kárpáti varjúháj?
    Az valami kis pozsgás növény?

  3. öko-Anonymous said,

    August 3, 2007 · 11:34

    Ja rossz számot írtam, a 0697-es a varjúháj…

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment