Szádelő – október 31.-november 2.

Betléri kastélypar Rég tervezett túrát sikerült megvalósítani Midenszentek hetében. A négy gyerekes család összeszervezése kissé nehezen ment, de a végén – egy kis időpontkompromisszummal ugyan – határozottan optimista hangulatban vágtunk neki Szlovákiának. Persze szokásunkhoz híven, szakadó esőben. Bár a többiek már megszokták, hogy ha mi megyünk, akkor az idő előbb-utóbb jóra fordul, most azért volt némi fenntartásuk ezzel kapcsolatban…
A kora reggeli indulást a reggeli gyülekező közben kialakult (már-már szokásos) ping-pong parti és kapuccsinózás egy kissé megakasztotta, de azért lassan sikerült elindulni. Az esztergomi határátkelőnél konstatáltuk, hogy lehet, hogy életünkben utoljára állunk meg útlevélellenőrzésre. A szlovák oldalon mentünk, mert ugyan az M3-as gyorsabb lett volna, de a budapesti átkelés egyikőnknek sem hiányzott. Így szépen lassan araszoltunk kelet felé de megállni nem nagyon tudtunk a rossz idő miatt. Amikor mégis rövid pihenőt tartottunk a prérin, rögtön megjelent egy terepjáró a semmiből és figyelmezetett minket, hogy ne szemeteljünk!?? Mire elérkeztünk a szállásunktól kb. 30 km-re fekvő Betlérre már csak csepegett az eső. Jó jel! 15 évvel ezelőtt jártunk itt, de emlékeim szerint nem nagyon változott semmi. Ez persze nem baj, akkor is rendben volt a kastély és környéke. Arra nem emlékeztem, hogy akkor volt-e magyar nyelvű vezetés, de most volt és megérkezésünkkor rögtön indult is. A gyerekeket persze a vadászati rész nagyon érdekelte, nehéz volt őket tovább tessékelni.
Szádelő képek

Mire újból szabadba értünk már nem is csöpögött. A kastélykert késő őszi színekben pompázott, a fákon mókusok kergetőztek. Nem tűnt rossz kezdésnek…
Innen megirányoztuk a szállást, ami Szedelő utolsó házában, közvetlenül a völgy bejárata előtt volt. A karsztvidéken átvezető 50-es útról a feltáruló völgy csodás látványt nyújt, mintha éles késsel metszették volna bele a mészkőbe. A falut csatornázás miatt egy kissé feltúrták, így célszerűbb lett volna terepjáróval érkezni, de megoldottuk a feladatot. Az esti pincepörkölt elkészítését sörminősítéssel is egybekötöttük, ahol a barna Corgon győzött.
Persze másnap szikrázó napsütésre ébredtünk. Gyors reggelizés után átvittük az autókat Tornagörgőre és a sofőrök egy kocsivall visszajöttek a szálláshoz. Így tervezett túránk végére az aprónépet csak ülőhelyzetbe kell hajtogatni és félalélt állapotban a szállásra visszavinni – próbáltunk előre gondolkodni.
Megcéloztuk a Szádelő-völgyet. Nagyon lassan haladtunk, mert rengeteg érdekes látni és másznivaló volt a gyerekek számára és a Nikiék által leírt húsvéti tömeggel ellentétben csak mi voltunk turisták, így mindent ‘birtokba vehettünk’. Rengeteg frissen nittelt sziklamászó utat is láttunk. Egy kicsit vágyakoztam a ‘kampók’ után, de ez a túra most nem erről szólt.
A völgy végén felkapaszkodtunk a sárga jelzésen majd egy kis szintbeli szakasz után izgalmas lejövetelben volt részünk. A gyerekek nagyon élvezték, a sziklákon való ereszkedést. Ezt azért kicsit is aggodalmaskodó szülőknek nem biztos, hogy ajánlanám… Innen a Szlovák-karszt felől gyönyőrű kilátás nyílt a Bódva völgyére, az Aggteleki-karszt vidékére és másnapi célpontunkat, a Tornai várat is szemügyre vehettük.
Tornagörgőre már erős szürkületbe érkeztünk. A kocsmából az üdítőt és a sört a falu ‘park’-jában szervíroztuk, megkoronázva ezzel ezt a napot.
Másnap szintén ideális túraidő fogadott minket. Reggel a Tornai várat céloztuk meg. Egy csapat cserkész épp a vár környékét és a felvezető turistautat tisztogatta a benőtt cserjéktől. A vár romos állapotában is nagyon megfogta a gyerekek fantáziáját. Hazafelé még Krasznahorkán próbálkoztunk a bejutással de nem sikerült. Pár perccel késtük le a vezetett csoport indulását, és sok várakozásra nem volt időnk. Sietnünk kellett, hogy a Domicai barlangot még nyitva találjuk. Sajnos a többi környező barlang már november 1-től nincs nyitva. Végül sikerült az utolsó csoporttal lejutnunk az Aggteleki-barlang szlovák ágát jelentő barlangba. Kicsik, nagyok egyaránt nagyon élvezték a látványt és a vezetést.
Mire a felszínre érkeztünk, már nem is maradt, csak annyi időnk, hogy szép nyugodalmasan hazadöcögjünk. Az iskola és ovi kezdetéig még szerencse, hogy volt két napunk az élmények kitárgyalására.

2 Comments »

  1. galniki said,

    December 28, 2007 · 11:50

    Örülök, hogy jól sikerült a szádelői túra. Jaj és bocsánat a Tornagörgő feletti részből bennem a gyönyürű kilátás és az érdekes sziklagyep maradt meg, látszik, hogy nem voltunk még gyerekkel túrázni, mert a meredek sziklás részek nem jutottak eszembe, ami gyerekekkel valóba kicsit nehézkes lehet. Főleg, mint nálatok, hogy már nagyobbak és már nem a hátatokon viszitek őket. Hogy csináltátok? Átvittétek rajta a gyerekeket? Legközelebb ilyen szemmel is nézem már az útvonalajánlatokat.
    Lesznek fényképek is?

  2. medvegyu said,

    December 28, 2007 · 23:46

    A késlekedés rajtam múllott. De mostan kiraktam a képeket.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment