Pádis kétlábon és kétkeréken

Pádisról

Pádis egy kis gyöngyszem. Közel van, érintetlen, tiszta és annyira zöld, hogy legszívesebben beleharaptam volna a sokszor térdig erő fűbe. A hétvégét leszámítva alig vannak túrázók, pedig a túraútvonalak jól kiépítettek, térképek és online anyagok is bőséggel rendelkezésre állnak. Mi két napot túráztunk, két napot bicajoztunk, kevés volt. Pádis egy 1200 m középmagasságú karsztfennsik, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, gleccserek, karrok, marmiták (bármit is jelentsen ez pontosan) alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra. A terület legnevezetesebb természeti objektumai: Csodavár, Galbina-szoros és tisztás, Elveszett Világ, Ponor – Tisztás, Szamos-bazár: Aragyásza-barlang és Meleg-Szamosi szoros, Boga-völgyi szoros, jégbarlangok, Pádis-barlang, Bászrai-katlan.

Képek: http://picasaweb.google.com/zsolt.tulassay/200806Padis

bővebben:http://www.padisinfo.hu/ és www.padis.ro (magyar, román, angol)

Kiutazás kerékpárral vonaton

Mindenképpen vonattal szerettünk volna menni. A terv az volt, hogy elmegyünk Bánffyhunyadig, és onnan tekerünk dél felé a Bélesi-tó érintésével. Sajnos a MÁV-ról és a román vasutakról mi sem tudunk szebbeket írni Gyuriéknál. Sokszoros telefonálás és személyes kérdezgetés eredményeként rengeteg ellentétes információt gyűjtöttünk össze. Összefoglalva a valóság:

  • Bicajszállító kocsiban: csak a Maros IC-n: Bp – Békéscsaba – Arad – Déva – Marosvásárhely
  • Belföldi jeggyel Magyaroszágon, Romániában a kalauz megvesztegetésével: Corona: Bp. – Nagyvárad – Kolozsvár – Csíkszereda – Brassó
  • az összes többi vonatra (Ady Endre IC …) azért nem tudsz még így sem felszállni, mert a magyar szakaszon IC és nem engedik fel a bicajodat, konkrétan leszállítanak. Még azt megteheted, hogy elmész egy korábbi vonattal a határra, áttekersz és utána Romániában kezded a lefizetést
  • több nappal korábban csomagként feladva (nem próbáltuk, de létezik)
  • szétszedve, csomagként magaddal viszed (ezt sem próbáltuk, ez Gyuriék ötlete, de szerintem észrevennék és vagy megbüntetnének, vagy leszállítanának a magyarok)
  • blogírás közben voltam megint Erdélyben (Coronával) is rájöttem a tökéletes verzióra: szétszedve, csomagként, esti vonattal, hálókocsiban!! Ha ugyanis veszel egy kétszemélyes (2 utas esetén) hálókocsi jegyet, akkor minden zaklatástól mentesülsz. A kétszemélyes hálókocsi valamiért VIP kategóriának minősül, pedig nem is kerül túl sokba. A hálókocsis bácsi elkéri a jegyedet felszálláskor, és végig ő mutogatja a kalauzoknak, határőröknek, míg te magadra zárhatod az ajtót és édesen szunyókálhatsz. A 3. emeletre jól el lehet rejteni a darabokra szedett bicajokat. Legközelebb kipróbáljuk.

Mivel mi Bánffyhunyadra akartunk menni, a 2. megoldás kínálkozott, de aztán kiderült, hogy a Corona nem áll meg Hunyadon. El kell menni Kolozsvárra, várni sokat, és onnan hajnalban visszavonatozni. Így 12 óra alatt tettük volna meg a 360 km- es távolságot. Nem vállaltuk. Az utolsó pillanatban maradt a kölcsönautó.
0. nap

Végül tehát autóval mentünk (Ati köszi!!), Váradon Déva felé vettük az irányt – Beius – Sudrigiu -Pietroasa (Vasaskőfalva) után köves, erdei utakon kanyarogtunk tovább. Az utakat egyébként akkor is javították, gyalulták, vizes árkokat ástak, de szerencsére aszfaltra nincs pénzük. Az utak mellett – ahol áram is van – szaporodnak a panziók is (Boga telep, Pádisi rét) de még így is édeskevés a kiépített terület. Aki tiszta patakra, forrásvízre és vadkempingre vágyik, bőven talál tökéletes helyet, mi a Glavoj rétet választottuk. Ez egy népszerű sátrazó hely (értsd: főszezonban hétvégén 20-25 sátor elszórva, hétköznap 3-5), van két pici faházikó, abc kenyérrel, konzervekkel, turista térképpel, és a hegyi mentők is itt sátraznak hétvégén. Ők egyébként nagyon kedvesek voltak, jól beszéltek angolul, kaptunk egy szimpi tájékoztató papírt tőlük. (Meg is lepődtem, hogy fejlődnek a dolgok Romániában, de aztán persze bőven akadtak bunkó köcsögök is szép számmal, és a szemetet sem sikerül mindenkinek eltakarítani, elvitetni.)

1. nap: Csodavár és egy kis Galbina-szoros

Hosszú alvás után (éjszaka sötétben értünk a rétre) egy kanyargó patak mellett ébredtünk, szikrázó napsütés, és zöld szín mindenfelé. Reggeli után kisebb sétára indultunk, gondoltuk itt van ez a csodavár a közelben, megnézzük, aztán majd eldöntjük, mit csináljunk még. Na ebből a sétából egy egész napos túra lett, élelem és normális cipő nélkül. Körbejártuk a csodavár három óriási dolináját (kőkatlan), lenéztünk a függő teraszokról, majd lementünk a katlanokba a sziklakapuzathoz és a barlanghoz. A földalatti alagútba nem tudtunk bemenni rendesen, mert nem volt nálunk se cipő, se fejlámpa. Ha mindezt nem hagyod a sátorban, az egyik dolinából átmehetsz a másikba a barlangon át (patakkal, tavakkal és kisebb vízesesekkel).

Útközben még tettünk egy óriási kitérőt is egy jégbarlanghoz, majd a Galbina-szoros felé, ami – mint utólag kiderült – kár volt. Ki volt írva egy táblára, hogy 1,5 óra, gondoltuk még ez is belefér a röpke sétába. 1,5 óra alatt oda is értünk egy nagy medvehagymás lejtőn át, de csak a „bejárathoz”. Körbejárni, fotózni a sok gyönyörűséget, pihenni a Flóra réten még 4 -5 óra lett volna és még vissza, szóval ez egy rendes egész napos túra. Szandálban elmentünk az első vízesésekig, kapaszkodtunk a rögzített drótkötelekbe, de tovább nem merészkedtünk, mert nagyon csúszott. Inkább visszamentünk a csodavárhoz és ott barangoltunk tovább. Közben kétszer is találkoztunk egy jófej erdélyi társasággal, meghívtak minket jó sok májkrémes kenyérre, amikor már majd éhen haltunk.

Este lett mire visszaértünk a sátorhoz, megmosakodtunk a jeges patakban, majd elmentünk vacsorázni a pár km-re található menedékházba, ahol meleg ételt is lehet kapni.

2. nap: Pádisi rét, Ponori ék, Bélesi tó kerékpárral

Második nap bicajozni akartunk. Reggeli után megkaptam a születésnapi ajándékomat: egy camel backet! Rögtön fel is tankoltuk forrásvízzel és elindultunk. Az út eleinte nagyon kavicsos volt, később jobb lett: simán előztük a szekeret az emelkedőkön. Az idő gyönyörű volt, sütött a nap, langyos szél fújdogált, nem volt melegünk. Eljutottunk a Pádisi rétig, ez a környék központja. Itt van néhány szálláshely, kocsma és a menedékház. Néhány túrázó és pásztor üldögélt a kocsmában, mi is ittunk egy szukkot, aztán indultunk tovább a Bélesi víztározó felé. Mindjárt a rét után van egy magas csúcs, tetején egy zarándok hely, a Mócok temploma, lentről is szép látvány. Egy kis kitérő után (felmentünk egy csúcsra) hosszú gurulás kezdődött Ic Ponorig (Ponori ék). Itt a táj is változik, elhagytuk a pásztorszállásos fennsíkokat, a szabadon kószáló lovakat és a patakvölgyben haladtunk tovább. Doda Pilii faluhoz érve találkoztunk 3 bicajossal, egy erdélyi magyar sráccal és két spanyollal. Ők is a Bélesi tóhoz akartak lejutni, ami elvileg ott volt a falunál és a folyó is oda vezetett. Ehhez képest jó sokat tekeregtünk, kérdezősködtünk, mire meg tudtuk közelíteni a folyótorkolatot és a víztározót. Némi heverészés után visszatekertünk a faluba, szereztünk egy kis kaját a világ legköcsögebb kocsmárosától (16 éves, lány) majd visszaindultunk azonos útvonalon a szállásunk felé. A folyamatos emelkedő után jó volt begurulni a Glavoj rétre, sátraink környékét éppen elfoglalta egy ménes.

Miközben tanakodtunk a szomszédos tűznél, hogy mi legyen a szülinapi vacsora, egy idősebb szolnoki pár meghívott minket szalonnázni, borozni. Zavarba ejtő lendülettel tukmálták ránk a különböző élelmiszereket, sört, bort … végül még azt is felajánlották, hogy ha „zavarnak” elmennek sétálni, mi meg csak melegedjünk a tüzüknél, ha már jól laktunk. Szerencsére legalább erről sikerült lebeszélni őket.

3. nap: Szamos bazár

Reggel túrázni indultunk, most már rendes bakancsban és némi élelemmel, bár akkor meg a fényképezőgép merült le. A Meleg Szamos vidéke – a Szamos bazár – a Pádis egyik legnagyobb látványossága, nevét arról kapta, hogy minden megtalálható itt, ami egy karszthegységben gyönyörű. Mi az egész napot itt töltöttük, végig mentünk a nagy körúton, „fent” és a patak mederben is „lent” amíg lehetett. A körút kétszer is átvezet a Szamoson, majd meredek és sáros kaptatón át felvisz jó magasra, ahonnan elképesztő a kilátás.

A szorosba befelé menet az Aragyásza barlangon is átmentünk, egy fejlámpával földi halandóknak is teljesíthető. Szerencsére a patak vízállása nem volt túl magas, így sikerült némi kapaszkodással szárazon megúszni. A szorosban még a Pádishoz képest is nagyon zöld és buja volt a növényzet, színes virágok, páfrányok mindenfelé.

Este új szálláshelyet választottunk: a Pádisi réten, a patak parton lévő, kicsi családi panziót mindenkinek ajánljuk. Vacsorázni a menedékházban lehet, ami a minőséghez képest nagyon drága (kb. 1500/fő).

4. nap: Pádisi rét – Varasó – Kopott csapás nyerge – Istenek havasa kerékpárral

Zsolt már tegnap kinézte a Pádis északi határán húzódó hegygerincet, hogy oda fel kellene menni bicajjal. El is indultunk Varasó felé délelőtt, ott még én is tekertem, bár már nem sokáig. A táj gyönyörű volt, a fenyőerdőt felváltották a legelők, a gerincről elképesztő volt a kilátás minden irányba. De sajnos az úton nem akartak elfogyni a kövek, sőt inkább csak megnőttek a meredekséggel együtt, úgyhogy én szinte végig toltam, fel és le is. Erre felé nem nagyon jár senki, egész nap nem találkoztunk senkivel. Valószínűleg az erre tévedő lovak sem bírják jobban a „burkolatot”, mert Zsolt talált nekem egy leesett patkót.

Délután sajnos elindultunk hazafelé, a szerpentinen még sokszor visszanéztünk a gerincre, állati jól nézett ki, azért érdemes volt felmenni.

3 Comments »

  1. galniki said,

    August 27, 2008 · 08:32

    Utólag is Boldog Születésnapot!
    Szép lehetett! Remélem egyszer mi is bepótoljuk ezt a hiányosságunkat, hogy nem jártunk még a Pádisban. Talán addigra a turistaházak és panziók is jobbak lesznek ár-érték tekintetében. Valahogy lassan változnak ezek a dolgok. Bár Szlovákiában most azt tapasztaltuk, hogy a hegyi turistaházakban nagyon jó volt az étel-ital és a kiszolgálás is, bár nem olcsó, de egy magashegyi ház nem is szokott az lenni.
    Várjuk a képeket is!

  2. Zoli said,

    September 20, 2009 · 11:49

    Üdv!

    Nagyon tetszenek ezek az erdélyi túrák :)

    Mikor lesz a következő alkalom ha szabad kérdeznem?

  3. rozsa said,

    September 21, 2009 · 07:48

    köszi, azóta volt még egy pár (retyezát, pádis 2, fogaras), igyekszem majd írni azokról is!

    sajnos itt az ősz, egyenlőre vége az erdélyi mókáknak

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment