Mont Blanc kör futó tempóban

A lelépések már nem esnek jól. NAGYON nem esnek jól. A combjaim egyszerűen nem hajlanak annyira, hogy 30-40 cm-t lelépjek, így a botokat szúrom előre. Vannak futhatónak tűnő részek, de ezekhez mozgáskoordináció kéne és biztos lépések. Nem, és most nem fogok lesérülni pár perc miatt. Amennyit a gyaloglás enged annyit megyek. Furcsa, hogy milyen mozgás támad. Lehagynak páran, majd én előzök másokat, aztán megint mögülem jönnek. Úgy látszik, kezdenek felébredni az emberek, lassan 8:00 óra. Beérek a fák közé és szembe turisták jönnek fel. Tiszták, ápoltak, fittek, ruganyosak… Egyre nagyobb a mozgás szembe is. Egy hosszabb lejtőn látom, hogy egy egész család jött fel valaki elé és hatalmas ovációval fogadják, filmezik, fényképezik. Gondolom, hogy innen már nem lehet messze, megeresztem. Futok. Igen ez futás. Elhaladok az ünneplők mellett, majd beérek egy-két sporit. Pár kanyar után arra gondolok, hogy talán kicsit korai volt ez a hajrá, de én már nem állok le. Több mint tíz perce tépem magam, mire megpillantom az első épületet. Itt megállnék már, de nem lehet. Itt már nem. Nem lehet igaz. Futok Chamonix utcáin. Remélem nincs messze a főtér. A térképről még beugrik, hogy lesz egy-két kunkor, de ez nem számít. A gépre gondolok és a filmkészítésre, de nem veszem elő. Nem. Ezt nem filmezni, hanem megélni akarom. Ez már az enyém. Egyre többen állnak az út szélén, tapsolnak, kiabálnak. Beérek egy sporit, de nincs pofám megelőzni pár száz méterrel a cél előtt. Totyogok mögötte, de nem halad, szinte leáll, mert a hozzátartozói cincálják, szégyellem magam, de leelőzöm. Befordulok és ott a cél. Nem is hiszem el. Megcsináltam. Megcsináltuk!
Michel Poletti gratulál, levágják a csuklómon lévő chipet, odanyomják a 10 EUR-os kauciót, ‘Finicher’ mellényt kapok, majd elvonulva a büfé előtt lerogyok a cél mögötti kövezetre. Nem is térek magamhoz. Lepakolom a cuccaimat és visszaballagok egy kis narancsért. Nagy marékkal veszek majd visszamegyek. Most kezdek csak eszmélni, de még percek és órák kellenek, hogy igazán felfogjam. Sokan voltunk együtt, és így sikerült, egyedül nem ment volna…
KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

2008.08.31. 1:30.

Lúdtalpra (dr. Hováth Péter) várok Vallorcine-ban. 20 órával ezelőtt én is ide érkeztem. Micsoda hajrá volt a pont előtt?! Jó visszaemlékezni. Kicsit sétálgatok, mert nincs túl meleg. Eszegetek, mert végre lemennek a falatok. Ha belegondolok, nem is igazán ismerem Lúdtalpat. 3-4-szer találkoztam vele és két mondatnál nem beszéltünk többet. Ez most nem számít. Ilyen helyzetben egyáltalán nem. Nagyon jó érzés, hogy pár óra különbséggel a sátor mindkét oldalának légkörét megtapasztalhatom. Ezen az oldalom is izgalmas. Nagyon izgalmas. Érdekes elnézni, ahogy az UTMB első háromszáza közt ide beérkezők is milyen sokféleképpen élik meg az adott helyzetet. Fáradtan, frissebben, fásultan, vagy vidáman, egyedül, vagy társakkal. Nagyon tanulságos. Mindenki levetkőzik a felkent álarcból és valódibb önmagát láttatja…
Végre, beér Lúdtalp is. Nagyon elcsigázottnak néz ki. Mivel szurkolók és kísérők nem léphetnek a sátorba, megegyezünk, hogy kifelé jövet adom oda a neki hozott elemeket. Várok pár percet és jön. Ákibácsi (Hegedűs Ákos) ugyan a lelkemre kötötte, hogy ne keserítsem el az elkövetkezendő emelkedő túlzott bemutatásával, de azért pár szóval felvázolom, hogy mi vár rá. Nem túl lelkes, de azért látom rajta, hogy elszánt. Pár szót beszélünk, majd elindul. Nehéz szívvel gondolok arra, hogy mi vár még rá, de nem kell őt félteni. Megoldja.

Kevesebb mint 48 óra. Nem kellett több és mindkét oldalon állhattam. Nagy élmény volt és jó iskola. Nem felejtem el és remélem jövőre visszajöhetek.

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

5 Comments »

  1. Prétor Zsolt said,

    September 24, 2008 · 07:29

    Gratulálok a teljesítéshez.

  2. mgergő said,

    January 18, 2009 · 22:45

    hatalmas gratula és köszi a beszámolót! sokat lehet belőle tanulni!

  3. Attila said,

    January 19, 2009 · 09:27

    Köszi!

    A legjobb tanulás, ha eljössz és átéled. Egyébként nem kell messzire utazni hasonló élményért:
    http://matra115.hu/

  4. RaÍZó said,

    February 18, 2009 · 04:58

    Gratulálok!

    Egyben az lenne a kérdésem, hogy mik a feltételei az indulásnak, mert úgy hallottam, hogy bizonyos hazai teljesítménytúrák teljesítése meg ilyesmik kellenek hozzá.
    Hol lehet ennek részletesen utánanézni. Engem a 166km érdekel, mert Mátra 115-ön voltamm már 13 éve meg néhány Kinizsi 100-on, Beac Maxin meg vagy 150 teljesítménytúrán, sőt még a Mont Blanc tetején is, de a 166 km-es távon való indulás feltételeiről semmit nem tudok.

  5. Attila said,

    February 18, 2009 · 08:11

    Köszi!

    Ez a verseny hivatalos honlapja:
    http://www.ultratrailmb.com/accueil.php

    Nevezési feltételek:
    http://www.ultratrailmb.com/page.php?page=Coursesqualificatives
    Az UTMB-hez min. 4 pont, de maximum 1 db 1 pontos lehet benne.

    Itt megnézheted a kvalifikált versenyeket/túrákat. Országonként lehet keresni.

    Még nyitva a nevezés!!!! Tavaly 10 perc alatt telt be a távonkénti ~2500 hely!! Idén a pontgyűjtés miatt lassabban telik fel a keret.

    Az idei Mátra115 is reméljük már kvalifikációs verseny lesz, tehát GYERE Mátra115-re!!!

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment