Triglav

triglav Nagyon közel van, nagyon magas (2864 m) és nincs elrondítva felvonókkal. Már régen kinéztük, és a nyári túráról hazafelé megbeszéltük, hogy még idén felmegyünk. Nem volt könnyű olyan hétvégét találni, amikor nem csak ködöt és esőt ígérnek. Végül csütörtökön indultunk a jó idő reményében, de így is tél lett szombat reggelre. Így aztán volt részünk mindenben: felfelé szép őszi erdők, csipkés gerincek, rohanó felhők, lefelé meg hóvihar, hóban-ködben botorkálás, útkeresés, majd canyoning a megáradt patakokban és vízesésekben. Képek a túráról

0. nap: Budapest – Aljažev Dom (1015 m, turistaház), Vrata-völgy

őszierdő Csütörtökön munka után indultunk, kb. 6 óra az út kocsival. A Triglavott több irányból is be lehet támadni, mi az északi, az Aljažev Dom nevű turistaháztól induló utat választottuk. A házhoz Mojstrana falu felől lehet felmenni, 12 km jól járható murvás úton. Szállást nem sikerült foglalnunk egyik tel.számon sem, és mire odaértünk (este 11) már zárva volt minden, végül egy vendég nyitotta ki nekünk az ajtót. A hely egyébként korrekt, tiszta, 10 eur a “dormitory”, 20 eur a sima szoba, pléd van, fűtés nincs, zuhany meleg vízzel 1 eur/3 perc, reggeli, meleg kaja kapható.

1. nap: Aljažev Dom (1015 m, turistaház) –  Prag út – Triglavski Dom, Kredarica (2515 m, menedékház) – Triglav (2864 m) – Triglavski Dom (2515 m)

nagyfal Az Aljažev Domtól három úton is fel lehet menni a Triglavra, mi a “Prag”-ot választottuk, ez a leghosszabb és egyben a legkönnyebb is. Fél óra gyaloglás után elhagytuk a Bistrica patak völgyét és az út hirtelen felkanyarodott a meredek sziklaoldalba. Innentől bő 1000 szintet emelkedtünk: a könnyű sziklamászós szakaszokat (rögzített kapaszkodókkal, lépésekkel tarkítva) törmeléklejtők váltogatták. A hágót (2200 m) elérve egyre szebb a kilátás, hatalmas, égig meredező sziklafalak mellett vezet az út, majd kiér egy fennsíkra. A Kredarica menedékházig még két lánccal biztosított rövidebb szakaszt kell megmászni, de egyik sem nehéz, max A/B-s lehet, mi itt még nem vettük fel a beülőket. A házban ettünk egy-egy ütős levest (4-6 eur és nem túl finom), ledobáltuk a cuccok egy részét, majd elindultunk a csúcsra.

csucsra Az út nagy része lánccal biztosított és elég meredek, nálunk volt via ferrata felszerelés, úgyhogy használtuk, de egyébként anélkül is teljesíthető. A legizgalmasabb és legszebb rész a csúcs előtti 2-300 méter, amikor egy keskeny, hosszú gerincen kell végigmenni, közben mindkét irányba fantasztikus a kilátás – elvileg. Mi sajnos jobbra, az Alpok felé nem nagyon láttunk, csak balra. A bal felünket sütötte a nap, a jobb felünkön meg gomolyogtak a felhők. Azért ez nagyon klassz volt, engem kárpótolt a részleges kilátásért. A gerincen már találtunk friss hófoltokat is, építettünk is egyből egy hóembert a sok kőember mellé. A csúcsot kb 1-1,5 óra alatt értük el a háztól, van rajta egy szputnyik és találkoztunk egy asztronautával is…

szputnyik Lefelé már egyre jobban fújt a szél, befelhősödött az ég, közelgett a vihar. A kaja másodszorra sem volt jó, de legalább drága, ivóvíz, csoki, szuvenyír szintén kapható. Este már csak 4-en aludtunk a fent a házban (20 eur a sokágyas, 29 Eur a 2ágyas, pléd, párna van), két cseh sráccal igyekeztünk belehelni a szobát. Kint közben rákezdett a vihar, az áramot termelő szélmalmok úgy pörögtek, mint a bolond, egész éjszaka süvítettek a fülünkbe.

2. Triglavski Dom (2515 m) – Aljažev Dom (1015 m) -  Budapest

ho Másnap reggel elképesztő látvány fogadott minket, mindent betakart a hó, 60 km/órával süvített a szél, és alig lehett látni a ködben. A házban azt mondták, pár száz méter lejjebb már jobb lesz, menjünk csak nyugodtan. Reggeli után minden ruhát magunkra vettünk, és a két cseh sráccal elindultunk lefelé. Tapogatóztunk a botokkal, kerestük a jelzéseket a hó alatt. Egészen megváltozott a táj, alig emlékeztünk valamire, hogy merre kell menni, csak néhány jelzőoszlop és nagyobb kőember adott támpontot. A láncos részek kilátszottak, azokon könnyebb is volt haladni, egyszerűen belekapaszkodtunk a sodronyba és szánkáztunk lefelé. Lassan fogyott a hó, már inkább az eső esett, kb 1 óra alatt túl voltunk a nehezén. A hóesést felváltotta az eső, de legalabb már biztosak lehettünk abban, hogy nem tévedünk el. A nagyi kötött kesztyűjét csak az adrenalin fűthette fel, mert nagyon hideg volt, és nagyon hamar mindenünk teljesen szétázott. Az utat több helyen elfoglalták a patakok és vízesések keletkeztek mindenfelé. atkeles A víz folyamatosan cserélődött a ruhánkban és a cipőnkben, alig győztük melegíteni. Tulajdonképpen canyoningoltunk neoprén nélkül, ahogy a cseh srácok mondták. Végül leértünk a völgybe, ahol kinyílt egy cseh dobozos sör a nagy megérkezésre. Persze utána még jött néhány megáradt és megkerülhetetlen “patakocska”, de hát ezekbe már csak úgy térdig gázoltunk.

Mindez négy napja volt, de a cipők még mindig száradnak. Alig várom, hogy újra menjünk!

2 Comments »

  1. galniki said,

    October 1, 2010 · 08:26

    Hú! ez nagyon szép lehetett, meg nagyon kemény a lefelé út! Ezek szerint drága Szlovénia vagy csak a hegyen?

  2. rozsa said,

    October 1, 2010 · 09:08

    Osztrák árak vannak, nekem inkább az nem tetszett, hogy nem volt valami finom. A mennyiség viszont inkább közép-európai :-) jó nagy adagokat adtak. Ha valahova nem lehet kocsival/felvonóval felvinni a kaját, akkor ott hajlamos vagyok elnézőbb lenni az árakkal. Viszont a fűtés nélküli szállásért kicsit sok a 20/29 euró.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment