Sífutás, Skalka, Körmöci-hegység

Krahule A legutóbbi sífutási kísérletünk úgy zárult, hogy eltörtem a farkcsontomat. Ez valamikor 2003 elején lehetett, így itt volt már az ideje, hogy valamit megint eltörjek, így ismét nekivágtunk. Ahogy elindultunk ránézésre sehol nem volt hó, viszont Selmecbányán tombolt a délelőtti napsütés, a völgyeket pedig vastagon borította a köd. Délutánra aztán mégis csak hó lett, már Krahule fölött is virítottak a hófoltok, a Skalka sífutópályáin meg már határozottan nagy, de jeges hó volt. Sífutni most sem tanultam meg, viszont másfél óra szerencsétlenkedés után valahogy úgy benyomtam a helyére a középső lábujjamat, hogy egy jó hónapig egy rövid séta is komoly fájdalmakkal járt. Kárpótlásul Körmöcbánya és Selmecbánya kétszer is útbaesett, jókat vacsoráztunk, és nem túl jó szlovák borokat ittunk, na és az elmaradhatatlan vietnámi tea most is sorra került a Selmecbányai teázóban. Képek: Niki | InSay.

Leave a Comment