Görögország hátizsákkal

A csonkaszarvú tehen

Na végre hazaérkeztünk a remek Görög túristaparadicsomból. Azért ezt is ki kellett próbálni. Hegyek Görögországon kívül is vannak, viszont a túristautak fejlettsége, a túrázóknak nyújtott szolgáltatások messze a k-európai színvonal alatt vannak. A tengerpart (csak az utolsó napot töltöttük ott) mocskosnak és kiépítetlennek tűnt (legalábbis az általunk látogatott strandon) mondjuk Törökországhoz képest, az árak viszont szinte tízszeresek.

Metrójegy az athéni reptérre

Ne menjetek Görögországba!

Képek, amik azért nagyon szépek!

Részletes beszámoló árakról, túrázási lehetesőgékről, egyéb tapasztalatokról, mindenről…

Részletes beszámoló árakról, túrázási lehetesőgékről, egyéb tapasztalatokról, mindenről.

Árak

Kevésbé jó ebéd, köret és bor árakról tudok beszámolni, mint titokminiszterünk idehaza. Pl. Az kékestetői ebédnél említett 500 + 150 Ft akár egy fél kiló kenyér megvásárásárlására is alkalmas lehet egy közértben. A BKV árakon fennakadóknak megemlíthetek egy ,,csoportos” (két zemélyes) metrójegyet kereken 12 euróért, melyet Athénban vásároltunk nagy boldogságunkra (egy utazásra érvényes, átszállás nélkül). A 1,5 euróért felszolgált fél liter remek csapvíz. a 25 euróért elfogyasztott kétszemélyes szerény vacsora (két picinyke egytálétel) után kényszerűen beiktatott pótvacsora, az 5 euróért mért fél liter ihatatlan házibor, stb. mind olyan stratégiával adódott, hogy
igyekeztünk csak a legkevésbé puccos, olcsónak látszó helyeken visszafogottan rendelni (és meg kell mondjam eddig még minden országban jól megtaláltuk az olcsó helyeket).

Az éttermi árakat az olcsó végénél megfogva elmondható, hogy egy turistaszegény helyen előfordulhat, hogy 5 euró körül kapunk egy egész korrekt méretű egyszerű ételt. De ha az ember folyton úton van, ritkán van ekkora szerencséje. Leginkább tíz euró körül számítható egy a mi gyomrunkhoz mérten szerény vacsora, ital és egyéb plusszok nélkül.

Ha spórolni akarunk, akkor nagy méretű városi szupermarketekben kell vásárolni, ám ha falvakat járunk hátizsákkal, akkor ilyenre nem nagyon van mód. A kis településeken gyakran nincs bolt, csak étterem-kávézó, ami kicsit bolt is azért, itt az árak teljesen spontán megállapítottak, az biztos, hogy egy euró alatt semmit sem kapunk, könnyen kiderülhet, hogy egy ilyen boltból drágábban lakunk jól konzervekből, mintha a kávézó étterem funkcionalitására hagyatkoznánk, ahogy a helybéliek is gyakran.

Szállásárakról keveset tudok, mert szinte mindig vadkempingeztünk (amit tilos és a görögök rá is kérdeznek mondjuk egy késő délutáni kávézóelhagyáskor, hogy hol alszunk), az összes tapasztalatunk e tekintetben, hogy viszonylag túristamentes helyeken is legalább 30-35 euro volt a legolcsóbb szoba.

Ami aránylag olcsó (de nagyon jó), az a házibor, az olajbogyó és a kétszersült, utóbbiból Peloponniszoszon sikerült szereznünk valami csodálatos olivaolajasat (ilyen kétszersült + házi vörösbor királyi vacsora). Így akinek igazán kevés pénze van, és mégis Görögországba utazna, ezen a három komponensen túlélhet bármilyen hosszú kinttartózkodást.

Az utazás szintén nem kifejezetten olcsó, de a többi árhoz képest tűrhető (a benzin tán olcsóbb,
mint nálunk). Keserű tapasztalat, hogy bár államilag szabályozottak az ilyen árak, egyes hajóutak meglepően drágák lehetnek, pl. a bő órás Pireusz – Hydra hajóút több mint 17 euróra rúgott.

Túrázó paradicsom

Görögben rengeteg hegység van, viszont túristautakra természetesen nem nagyon kell számítani, ha vannak is, teljesen megbízhatatlanok, hogy merre mennek és miért, meddig és mennyire járhatóak, általában nincsenek jelölve, be vannak nőve, esetleg veszélyesek, stb. A jelölés legtöbbször fákra szögelt fémtáblákat jelent, ismeretlen jelentésű kódokkal, és csak az egyik irányból követhetők, a térkép nem jelöli őket, szórványosak, stb. Néha előfodulnak a falvakban fémtáblák egy-egy felirattal (talán földrajzi névvel), ami legtöbbször a térképen nincs rajta (vagy mi nem találtuk) és ezzel a jelölés be is fejeződött. Igen, vannak jó kis térképek 7-8 euróért, ami azt jelenti, hogy a katonai térképeket lemásolták, kihagytak olyan lényegtelen infókat, mint pl. földutak, hidak, elektromos vezetékek, túristautak, stb., ami biztosan rajta van, az a szintvonal 50 méterenként és a falvak. Ha vannak ,,turistautak”, azt külön nem jelöli a térkép, viszont jelölnek ún. ösvényeket, amiből sokszor semmi sem igaz (legalábbis ma már), vagy nem sok igaz, és a
létező túristaösvények sem mindig esnek egybe ezekkel.

Két jó turistaúttal találkoztunk, az egyik a Taigetos csúcsára, az Iliára vitt. Egészen a hegygerincig követhető volt felfelé és lefelé is, és viszonylag ki is van járva az ösvény. A gerincen pedig tiszta időben (a Peloponniszoszon mindig hosszú nyáron ez a jellemző) már megtaláljuk a hátralévő utat. Ennek oka az, hogy a túristutat talán Ilia napkor meglepik a görögök, és a 2400 m feletti csúcson lévő kövekből összehordott tető nélküli templomszerűséget vallási célból tömegesen látogatják.

A másik elég jó túristaút a Vikos-völgyben (Vikos Gorgos, Zagoria) van. Ez is követhető és az egyik irányból szórványosan fákba szögelt fémtáblák is jelölik az utat. Egy szembejövő olasz pár és egy szintén olasz származású magányos ausztráliai-angliai turista viszont már panaszkodtak (nem tudom, hogy jogosan-e, mert nem tűntek túl tapasztaltnak). A leágazók már itt sincsenek jelölve, egyedül a Papingo felé vezető ösvény elején láttunk egyetlen nyilat. A Pindus hegységben még azok az utak járhatók, amik a falvakat összekötő kővel, kőlépcsővel kirakott régi utak maradványai (pl. egy kápolnához vezető ilyen utat frissen fel is újítottak, így ezekkel szerencsénk lehet). Ezeken a kővel kirakott utakon gyakran nehéz járni a sok merőlegesen kiálló kősor miatt,
de mivel úgy építették meg, hogy a falvak közötti forgalmat (pl. összvérkaravánok) jól kiszolgálják,
szélesek és jó vonalvezetésűek (értsd: nincs bennük temérdek fölösleges hullámzás), és ami a legfontosabb, nem lehet rajtuk eltévedni.

Igen rossz tapasztalataink voltak a Valia Kalda völgyben. Az út be van nőve, veszélyes a sok hegyoldali leszakadás miatt, és rengeteget hullámzik meredeken, az alig ereszkedő völgy ellenére. A számunkra időnként érdekes növényzeten kívül semmi látnivaló nincs az előzetesen szurdoknak sejtett erodálódott, leégett oldalú völgyban. Szép kilátás nem nagyon van az erdőből, de nem is érdekes, sok a frissnek látszó kőomlás, ami egyáltalán nem felemelő látvány, inkább lehangoló és sok helyen életveszélyes az áthaladás (főleg nagyhátizsákkal). A völgyben és általunk bejárt környékén egykor tűzvész pusztított, emiatt az aljnövényzet szegényes, a fák törzse pedig kormos, részben elszenesedett.

A turistatérképek beszerzésével igen sokat nyűglődtünk, nagy részben saját hibánkból (az út
elején, a repülő megérkezésekor nem voltunk képesek az 5 milliós Athénban térképet keresni).
Ezért bejártuk minden útbaeső város könyvesboltjait, és megvettük, ami esélyesnek látszott. Sokszor ezért oda mentünk, ahova sikerült térképet szerezni. Szokszor csak utólag találtuk meg a szükséges térképeket (Stemnitsa, Chelmos). Gondolom Athénban valahogy beszerezhető minden, de mi ott nem időztünk, mert annyira mazochisták azért nem vagyunk, kb. annyival borzalmasabb, mint Budapest, mint amennyivel nagyobb, na és nem is egyszerű és olcsó mulatság az ötmillió lakosú hatalmas városban (talán a zaj és füst fővárosában) bármit megtalálni. A térképek fenti kritikája mellett meg kell jegyezni, hogy GPS-el minden bizonnyal jól
használhatók, van rajtuk koordinátarendszer is jelölve (aztán hogy valóban jó-e, azt nem tudom).

Nyelvhasználat

További kihívása Göröghonnak, hogy a görög nyelv gyakorlatilag megjegyezhetetlen szavakból áll, gyakran a szavak írásban szereplő elejét nem ejtik (így a szótárszerű szarrakásaink már csak ezért sem voltak túl használhatóak), vagy mit tudom én, de a szavakat könyvből gyakran hiába
olvastuk, mert legtöbbször nem értették meg. Ennek persze az is oka, hogy a könyvecskéink nem túl hasznos szókincset tartalmaznak.

Nézzük először a Görög kapd elő c. kiadványt, ami pl. a térkép (hartisz) szó megfelelőjeként drohmológio szót jelöli meg, amit a görögök egyszerűn nem értenek, ám ha jól értettük egy ógörög tanár által elmondottakat (amerikai görög emigránsok fordítottak) a szó valami úthálózatféleséget jelent a sok ember által egyébként sem értett ógörögben. El lehet képzelni, hogy addig minden térképvásárlási próbálkozásunk, érdeklődésünk teljes értetlenségbe fulladt. E kedves kiadványban továbbá hiába keressük a jó, finom, vagy a szép szavakat, a ,,fizetni szeretnék”
kifejezést pedig szintén fölösleges egy ilyen kiadványnak tartalmaznia, viszont annál többet olvashatunk a görög nyelvtanról. És persze azt is megtudhatjuk belőle, hogy: ,, A szabadban való éjszakázásról mondjunk le, mert különböző okokból problématikus [...] Környezetszennyezés. (szemét, hulladék)”. Nos ha a genitális elméjű szerző megvilágítja, hogy mitől környezetbarátabb a temérdek energiát, ivóvizet zabáló, tisztító vegyszerekkel elképesztően pazarló hotelszoba, mint
az elemlámpa elemén kívül semmi egyéb fölös szeméthez nem vezető vadkemping, talán egész
hátralévő életemet hotelben töltöm.

Most pedig helyezzük kínpadra Dr. Berki Feriz Újgörög táralgási zsebkönyvét, ami ránézésre
hihető, hogy valóban érthető görög mondatokat és szavakat tartalmaz. A fent hiányolt kifejezéseket
persze ez sem tartalmazza (pl. a Fizetünk! kifejezést nem, de a Fizessen! felszólítást már fontosnak tartotta berakni a szerző). De üljünk csak be könyvecskénkkel egy falucska kávézójába, ahol a kiszolgálás még mosollyal is párosul és az árak sem ülik meg a gyomrot. Ilyenkor természetesen szeretnénk valami kedveset mondani, nyissuk hát ki a könyvet, és persze hogy egy pozitív jelentésű mondatra nem bukkanunk a étkezéssel kapcsolatos fejezetben, helyette csak ilyenek: Hiba van a számlában!, Hozzon tiszta abroszt!, A hús nincs jól megsütve!.

A fenti könyveket mégsem dobtam ki, hősiesen végigvittem őket a hátizsákban, talán azért,
hogy ebben a leírásban gyalázhassam őket. Bár végig csak az útikönyvek szószedeteit használtuk, kevés szó és kevés barokkos mondat, de legalább volt bennük pár valóban használható szó, és ami valóban azt jelenti, amit állítanak róla.

A helyiek pedig nem hogy nem beszélnek idegen nyelvet, de akár fel is húzzák magukat azon, hogy mi nem tudunk görögül. Ez a helyzet a tengerparton és a városokban annyival jobb, hogy el tudják mondani, hogy hány euró, amit el akarnak adni. És azért vannak kivételek is, de ezekre előzetesen nem számíthatunk, annyira kivételes esemény, hogy valaki felbukkan, akivel lehet kommunikálni angolul (gondolom ez a helyzet Magyarországon még ennél is rosszabb lehet külföldiek számára).

A leglehetetlenebb azt megszokni, hogy ha véletlenül ,,ne”, vagy ,,nem” szót bök ki az ember, azt a görögök azonnal igennek értik és persze a kérdéseinkre adott ,,ne” válasz sem elsőre tudatosul igenként, főleg ha az ember mondjuk egy buszhoz rohan, vagy más sürgős dolga miatt nem koncentrál. A vlachok lakta hegyvidék annyival szerencsésebb, hogy a magyar ajkon és fülön mindig tévedéseket okozó igenlő görög ,,ne” szócska helyett mintha a ,,da” és ,,nu” is működne.

Közlekedés

Tömegközlekedés nem igazán létezik a magunkfajták által megcélzott településeken, így marad a taxi (kb. 1km = 1 euró áron), de méginkább a stop, ha az ember olyan helyre keveredett. Nem nehéz olyan faluba sem elkeveredni, ahol nem hogy busz, de órákon keresztül átmenő forgalom sincs, reggel és este van némi dzsipforgalom a legelőkre, esztenákhoz és vissza, de mondjuk a legközelebbi városba reménytelen közvetlenül stoppot kapni. Hogy a görög emberek valójában hihetetlenül jók és segítőkészek, az nem a mosolyukból derül ki (gyakran komornak, esetleg mogorvának látszanak) hanem abból, hogy a falusi emberek mind megállnak, ha az ember stoppol, sőt ha nem stoppolunk akkor is, ha mondjuk egy hegyi úton bandukolunk, és elvisznek, akár még olyan helyre is, ahova nem mennének különben(!). Persze ez nagyobb utakon, ahol a városiak és a turisták közlekednek, egészen máshogyan megy. Ilyen helyen két stoppunk akadt, az egyik szocmunkás volt, a másik pedig szerény angolságával rögtön felháborodottan megkérdezte,
hogy mért nincs kocsink, a második felháborodott kérdése pedig az volt, hogy mért nem vagyunk a paraolimpián Athénban. Mire ezt a két kérdést megértettük ki is szálltunk, mert csak 4 km-t vitt bennünket. Szerintem csak azért vett fel, hogy ezeket megkérdezhesse, utána folytathattuk gyalog az utat, a tikkasztó geciségben.

Az utazás kapcsán szót érdemel, hogy a nagyobb kikötőkből általában indulnak éjszakai hajók (ferryboat-ok, amik kamionokat, meg minden egyebet szállítanak) a távoli szigetekre. Ezeken a hajókon kényelmesen aludhatunk (hálózsákkal) így ez a legkényelmesebb utazási forma, bár valószínű hogy a távolsági buszok, vonatok olcsóbbak.

Nekem úgy tűnt, hogy a hosszabb távok arányaiban olcsóbbak, ezért nem biztos, hogy érdemes átszállásokkal utaznunk, ha a köztes helyeken nincsenek terveink. Buszból és vonatból is vannak éjszakai járatok, amik Athént, vagy Theszalonikit célozzák meg. Este indulnak az ország valamelyik végéből, és másnap reggel vannak célhelyen.

A személyvonatokon nincs légkondi, így ezeken még szeptember második feli estéken is kihívás volt az utazás, az IC-ken viszont nagyon komoly hűtés van. A tömegközlekedési eszközök szokatlanul tiszták, főleg a vonatok, amiket folyamatosan tisztítanak.

Ivászat

A csapvíztől sosem volt semmi bajunk, pedig ittuk keményen, így az ezzel kapcsolatos híresztelések éppúgy kamuknak tűnnek mint az, hogy ne együnk Törökországban utcai árusnál ételeket. Ezekkel a dolgokkal sokkal több gond van idehaza (pl. a szülőfalumban nyaranta nekünk helybélieknek is hasmenést okoz az úgynevezett ivóvíz, hogy egy budapesti büfébódéban vásárolt átlagos sülthurka ,,várhatóértékéről” ne is beszéljünk), úgyhogy aki Magyarországot túléli, annak szerintem Görögországban még nem kell aggódnia a gyomra miatt.

A borkedvelő olvasóknak említem meg, hogy izgalmas bort csak pillepalackban vásároltunk, háziborok voltak ezek, és nem hajaztak az európai borok stílusára. A bolti borokból kóstolt parafadugósok általában gyenge minőségi borok voltak, igaz több savval, európai stílussal, de kevés helyi karakterrel, és akkor már mért ne vegyünk francia bort, ha az felébe kerül és ötször jobb. És milyen jól megy hozzá a legolcsóbb sajt, a danish blue (a legegyszerűbb görög sajtok
is drágábbak voltak)…

Sört talán háromnszor próbáltam inni, de egyszer végtelen figyelmetlenségemben egy Tuborg-szódát ittam, így maradt két tapasztalat. A helyi sörök nem tűntek jónak, a nyugatiak valamivel olcsóbbak, így aki sörre szorul, lehet ezt érdemes innia, bár én nem próbáltam milyen a Görögben forgalmazott változatuk.

Töményből egyszer úzót (ouzo) kóstoltam, nekem mintha könnyebben ihatónak tűnt volna,
mint a török változata, a raky. De erről nem tudok érdemeben nyilatkozni, mert nem szeretem ezeket az italokat. Viszont aki igen, az olcsón megúszhatja, mert ouzo már egy euróért is elérhető bizonyos falusi kávézókban.

Kávéból jeges kávét szokás és érdemes kortyolni tejjel. Én undorodom a cukros kávétól, sajnos a cukormentesség igényét sok helyen nem tudják kielégíteni (gondolom a kávét eleve cukorral főzik meg és aztán ahhoz adnak még plusz cukrot, ha felöntik tejjel, jéggel, vízzel), viszont kérésre jól beédesítik. A jeges kávé elfogyasztásánál jó stratégia, ha felszolgálás után pár percet várunk
(figyeljük csak a helyieket, hogy ők hogyan…), ekkorra a jég kicsit olvad és jól lehűti az egész cuccot, a pohár begyöngyöződik kívülről, ekkor érdemes az első kortyba belefogni (és elfintorodni, ha mégis van benne cukor, és nem szeretjük).

Az 1 eurótól kezdődő 2-3 decis üdítők általában hasonlóan ihatatlanok, mint nálunk, bár sok egyedi karakter van köztük, így a kóstolások kis száma miatt csak annyit tudok mondani, hogy rosszak, a kóla pedig ugyanolyan, mint mondjuk nálunk, tehát az csalódásmentes élmény lesz.

Vallásosság

Megjemlítendő a görög emberek rendkívüli vallásossága, világvégi falvakban minden férfi gyöngyfűzérrel a kezében ül a kávézókban, jeges kávét kortyolgat és a gyöngyöket húzogatja, mint nálunk a krisnások, csak jóval lazább mozdulatokkal, néha csak kissé ostorszerűen csattogtatják asztalmagasságban ernyedten. Közben sokat ásítanak, és mindennek a
tevékenységnek csak a sziesztaidő vethet véget, mert olyankor eltűnnek és csak délután 4-5 körül kerülnek elő. Az asszonyok viszont otthon vannak és főznek, természetesen kávézóba nem mehetnek, épp úgy mint Törökországban. Azért fiatal helybéli nők bizonyos helyeken mégis megjelennek kávézóban és ez nem is okoz botrányt (legalábbis láttunk ilyet). A vallásosság másik megnyilvánulása a szentdoboz, bizonyos utak mellett akár kétszáz méterenként is van egy szentdoboz, benne fantás, vagy kokakólás sétálópalackban éghető anyag, mögötte szentkép,
mécses és gyújtóeszköz. Így szükség esetén bármikor beizzítható. A szentdoboz a szalagkorlátot és az útszűkületet, kőomlást, útszéli leszakadást jelző táblákat is jól helyettesíti (bár utóbbi táblákat bármelyik görög út szinte bármelyik pontján indukolt lenne kihelyezni) . Ha egy sofőr szentdoboz előtt halad el, mindig valami jelentősebbet tesz az egyébként is kezében lévő gyöngysorral, esetleg imába is kezd. A legsúlyosabb esetben egy taxisofőr minden kanyar előtt egy halkat dudált, majd imát kezdett mormolni, és a gyöngysor mozgatásába fogott, miközben egy kézzel azért a kormányt is tartotta. Mi sem jellemzi jobban hozzáállásomat a kérdéshez, mint hogy én ilyen esetekben (pl. beláthatatlan kanyarok) sokkal üdvözítőbbnek tartom az autó jobbsávban tartását.

A vallásosság egy fontos következménye, hogy a hegyekben is rengeteg kolostor van. Ezekhez sok új aszfaltút vezet, melyeket frissen éppítettek uniós pénzekből világvégi helyekre. Ez akár gyalog is nagyon hasznos lehet (pl. a Lousous Gorges Stemitsa és Dimnitsana között a kolostorok miatt járható), és persze a környező falvak életét is megkönnyíti. Erről jut eszembe, hogy Görögországban minden jelentősebb új alkotás mellett hatalmas táblák jelzik, hogy hány milliárd eurós, vagy drahmás EU támogatással épültek, bár mi is így néznénk ki pár év múlva, mondjuk avval a kis különbséggel, hogy az EU pénzekből nem autópályát, hanem a mi terepviszonyaink mellett kedvezőbb korszerű vasutat építenének.

A kolostorok népe jól él, pocakos pópákkal (asszem így hívják) és énekelve takarító fehérnéppel találkoztunk ilyen helyeken, a belsőudvarban meg drága csillogó autókkal. Nyoma sincs az elődök aszkétizmusának, akik valaha koplaltak és valóban a világtól elzárt területekre húzták fel menedékeiket (azok a kolostorok, amik látványosan nem voltak alkalmasak a mai kor kényelmére, már lakatlanok). Ez alól egyetlen kivételt a baptista filozófusok kolostora jelentett, ez igen lepukkant és csak öszvérrel megközelíthető. Ennek ellenére a baptista kolostor környéke így is teli van mindenféle szemetekkel: kiürült dobozok, hűtőszekrény, megúnt, elromlott háztartási berendezések, stb.

Népek

Eddig görög emberekről beszéltem általában, ami persze súlyos hiba, hiszen Görögországban
sok nemzetiség él, nem is mindig a legnagyobb nyugalomban, és hacsak nem egy tengerpart
egy bizonyos pontján nyomorgatjuk végig ott töltött napjainkat, alighanem össze is
futunk velük, vagy emlékeikkel. Igaz Görögországban nemcsak megbízható túristautak,
de nemzetiségi statisztikák sincsenek.

Mi mindjárt ez elején egy pár száz éve albán hajósok benépesítette túristaszigetre, Hydrára látogattunk. Aztán a peloponniszoszi félsziget teli van szláv hangzású földrajzi nevekkel (pl. a mi útvonalunkon így jött sorba három egymásmelletti falu: Hrisovitsi, Stemnitsa, Dimnitsana). De még rengeteget sorolhatnék erről a hegyek övezte környékről, sőt van itt Kamenitsa (köves) is, mint a legtöbb szláv területen gyakorta. Ezt csak azért említem meg, mert engem módfelett izgatott, hogy kerülnek ide egyrakásra csupa ilyen földrajzi nevek, mikor a félsziget történelméből nehezen magyarázható az ilyesmi. A görög honlapok szerint ezek a nevek a 7. század környéki szláv megjelenésből maradhattak fenn, amit nem szívesen hinnék el.

Kb. egy hetet töltöttünk a Pindus hegység környékén, itt ,,aromán oláhok” (aromanian vlach), szomszédaink rokanai élnek, gyakorlatilag minden faluban, ahol jártunk (illetve egy városuk is van, Metsovo), így kint létünk nagyrészét vlachok között töltöttük. Még egy bukaresti aromán orvostanhallgatóval is találkoztunk egy faluban, így pár szót románul is váltottunk vele, igaz a kb. tíz szavas romántudásunk korlátai hamar végetvetettek a komunikációnak. A vlachok mosolygósabbnak, kedvesebbnek tűntek, mint a görögök, persze ez csak a gesztusnyelv könnyebben érthetőségét jelenti, a nem turizmusból élő falusi görög emberek ugyanolyan segítőkészek voltak, mint vlach társaik, csak éppen számunkra nehezebben érthetőbb volt a jelrendszerük. Az aromán oláhok egész délen a Parnasszosz hegységben is jelen vannak, bár számuk eredeti életformájuk (nomád pásztorkodás) eltűnésével párhuzamosan gyorsan csökken,
az EU-csatlakozás után még rohamosabban modernizálódó Görögországban. Parnasszosztól már nincs messze Peloponniszosz, mért ne juthattak volna el oda a görögországi oláhok és mért ne hagyhatták volna elszlávosodott nyelvük lenyomatait mondjuk Stemnitsa-ban, vagy Zigovisti-ben valamikori letelepeledésükkel. Az itteni vlachok állítólag úgy-ahogy költsönösen megértik egymást szomszédainkkal, a ,,dáko-románokkal”, és a görög ,,havasok” tetején a nyájjal bánó vlach pásztorról kinek ne jutna eszébe a Kárpátok keleti vonulatain ugyanolyan módon botjára támaszkodó és hasonló szavakat használó, nyáron fadarabokból, nejlonokból nyáriszállást eszkábáló román pásztor. Így néha valahol a Kárpátok délkeleti szárazabb lejtőin éreztük agunkat,
annyira hasonló volt a természet és a botjára támaszkodó a nyájának kiáltó pásztor.

Mohamedán Albánokkal Halkidában találkoztunk, ők a középkor végén menekültek ide, és sajátos albán nyelvjárást beszélnek, Halkidában működő zsinagóga is van. Albánok persze élnek északon is, de a legjelentősebb az albán vendégmunkások jelenléte, két stoppunk alkalmával is ők álltak meg, és persze rögtön az elején büszkén hozták tudtunkra, hogy ők albánok és nem görögök. És – tapasztalatink alapján – alighanem ők a világ legsegítőkészebb emberei (albániában járt ismerőseim azért más élményekről is beszámoltak…).

Akikkel nem találkoztunk:
Makedóniában, közismerten nagy számban élnek szláv nyelvű és identitású makedónok. A vlachok másik csoportja a megalo-románok is az ország észak-keleti részében élnek. Különös népcsoport a mohamedán vallású, de bolgárhoz és makedónhoz hasonló szláv nyelvet beszélő pomák, ők a trák félszigeten élnek, és természetesen a görög, török és bolgár történészeknek három különböző elméletük van eredetükre vonatkozólag, természetesen mindegyik szerint a saját népük színtiszta leszármazottai, csak éppen nyelvet, és-vagy vallást váltottak valamikor… És ugye ők voltak ott előbb, ami igazolja hogy… De innen már nem kell folytatnunk, hiszen ismerjük a folytatásokat sokkal közelebbről. A trák félszigeten élnek törökök és bolgárok. Az egész ország területén armaniták (ortodox vallásúak, de különböző albán dialektusokat beszélnek).

Görögországban is élnek romák, sőt muzulmán romák is. És még ki tuja ki mindenki.

Képek, amik azért nagyon szépek!

13 Comments »

  1. Jox said,

    July 4, 2006 · 11:29

    Jó az összefoglaló írás, a fotók pedig igazán szépek.

  2. gogyusz said,

    August 23, 2007 · 06:40

    Nem tudom honnan vetted ezt a baromságot,hiszen görögország gyönyörü.Aki volt már az tudja,hogy a görögök egy nagyon egyszerü nép,aki modern csodákra vár vagy arra vágyik ne menjen görögországba. Én sokszor voltam már és mindenkinek csak ajánlani tudom,nincs zsúfoltság,üzleti simliskedés,mindig minden szinte azonos áron kapható,és olcsó.Na a törökökről ne is beszéljünk,teljesen más kultura arab átbaszós népség,de van akinek bejön.Görögökhöz egy jó tanács aki még elöszőr megy,hogy jól válassza meg hogy mit akar,milyen ellátást,és ahoz igazitsa az árat,akkor nem fog csalódni,ne akarjon szállodába menni 40-60 ezerért/úgy mint a tv-be láttuk a családot/ez sehol sem tudják áron alul produkálni jó minöségben.A turista utakról annyit hogy eus szemmel egyszerü és talán szar is,de ilyenek a városok is,de éppen ez a külömbség adja a varázst az eredetiséget.,egyébként mindent egyszerüen intéznek,pl.bérautó,robogó,szállások,üzletek.A tömegközlekedés főként vidéken gyenge pontatlan,én nem vettem igénybe csak egyszer,egyszerübb autót bérelni,olcsóbb mint itthon,és nem kérnek semmit /kaució,átvizsgálás,bohockodás/passport jogsi és kész. A szigetek azok drágábbak,akik oda akarnak menni erre számítsanak/,ez a nyugati föleg német,amerikai,holland turisták bűne,/Az időjárás az fantasztikus,megbízható,egy gatyában kilehet menni juniustól szeptemberig,a tenger tiszta és meleg 25-26 fokos,de többnek érzi az ember/pl balatoni 26 fok az hideg ehez képest./Tudnék írni egy könyvet erröl a táémáról,de nagy vonalakban ennyi,csak felháborít egyesek hülyesége,hogy magyar árak alatti szuper minőséget akar. Akkor menjen a balatonra!Vagy a horvát tengerre,majd ott megmutassák hogy mik az árak,meg hogy milyen a kedvesség.

  3. Kovács Attila said,

    November 5, 2007 · 10:28

    Azt sem tudom, hol kezdjem ennyi hülyeség olvasása után!
    Az, hogy lehangoló véleményed van az országról egy dolog, téveszmék tényként való terjeszése viszont már nem szép!
    Gondolom sokat olvashattál Görögország történelméről, de biztosan nem szakkönyvekben! Albánok által betelepitett Hydra? :) Tudod az hydraiak történelme, ettől egy kicsit “emlitésre méltóbb” !!! A sziget hihetetlen szépségét, nyugalmát elfelejtetted megemliteni. Itt indokolt lett volna a drága jelző, ugyanis az egyik legdrágább görög sziget!
    Cukorral főzött kávé, ouzo,mint török raki, gyöngyfűzér “húzogatás” ……. hát!
    Meggondoltam magam, nem is folytatom tovább!
    Én jól ismerem az országt, mert itt élek. Többször bejártam és még mindig nem tudok betelni vele. Igaz, éles ellentétek vannak: néhol mocskos, máshol gyönyörű, néhol poros,füstös a levegő, máshol elbódul az ember a narancsvirág és a jázmin illatától!
    A görög ember a mediterrán népekhez hasonlóan heves vérmérsékletű, de igenis kedves, vendégszerető! Ez fokozottan igaz a kis hegyi falvak lakosságára.
    Az infrastruktúra fejlettsége valóban nem üti az európai normákat, de ez nem is titok!
    Nálunk okosabb emberek nevezik Görögországot a kultúra bölcsőjének, biztosan nem véletlenűl!
    Csak bátoritani tudok mindenkit, ne hagyják lebeszélni magukat az utazásról és hagyatkozzanak saját tapasztalaikra!
    Neked kedves barátom a francia riviérát ajánlom főszezonban!

  4. medvegyu said,

    November 5, 2007 · 22:25

    Kedves Attila (és Gogyusz)!
    A vidéki görög emberek vendégszeretete valóban csodálatra méltó, ebben tökéletesen egyet értünk.
    A francia riviéra biztosan jó ötlet, annak aki azt szereti, sajnos én sosem fogom megtudni, hogy mennyire is, azért köszi a tanácsot. Mint hátizsákos, valamint gyalogos túrázó jártam Görögországban, és abból a nézőpontból készült az írás amiből én láttam, ez tudom szokatlan, és igazából szinte senkinek sem értelmezhető. Hiszen Görögországban turistaként tengerpartra kell menni, előre foglalt apartmanban megszállni, itthoni tesco konzervet kell enni, feküdni egész nap a napon esetleg autót bérelni, és azzal elmennni a legközelebbi városig és bevásárolni az ottani bevásárlóközpontban.
    De mint a blogon lévő egyéb tartalomból is kitűnik, mi valamiért sosem ezt választjuk, de nem is erről írunk.
    Történelmi ismereteim valóban nem tudományos mélységűek, szívesen és köszönettel veszem, ha írsz róla, na és persze egyéb tárgyi tévedésekről is konkrétabban.

  5. Ági said,

    January 16, 2008 · 21:12

    Görögország, gyönyörű, csodálatos. Az emberek büszkék, a legszegényebbek is “egyenes derékkal járnak.” Az árak valóban nem túl alacsonyak, de hát csak a mi magyar forintjainkhoz mérve.
    A tengerparton élő népek gyönyörű helyeken, de legtöbben nagyon szegényesen élnek. De nagyon kedves meghitt kis fehér házakban laknak, általában kékre festett ajtókkal, ablakokkal. Nagy rokonság összegyűlik egy ilyen kis házban esténként beszélgetni. Árad róluk az együvétartozás.Talán neheztelnek a túristákra, akik többet megengedhetnek maguknak mint ők. Ahogyan általában mi is vagyunk a gazdag németekkel kapcsolatban, akik elárasztják kis hazánkat.
    Mi úgy tapasztaltuk, hogy még a nehéz sorsú komor görögök arca is meglágyul, ha pár görög szót mondunk nekik, és elkezedenek mosolyogni.
    Nagyon sok a domb, hegy, magaslat. A sok kövel kirakott lépcső. Sokat lehet gyalogolni a szikrázó napsütésben a kék tenger mellett és a kék ég alatt. Nekem 8 kilót sikerült fogynom 11 nap alatt. (Ami azóta sajnos visszajött).
    A görög ételek finomak, sok zöldséggel készülnek. Nekem vegetáriusként nagyon izlett a szőlőlevélbe csomagolt rizs. Most nem jut eszembe a neve. Egyszerűnek tűnik, de az íze Isteni! Valami különleges folyadékban van pácolva. Itthon hiába kerestem. Könyvet tudnék írni a görögökről és Görögországról, én imádom őket, és kérem Istent, hogy még sokszor vissza tudjak látogatni hozzájuk. Szeretném ha náluk is, (nálunk is) megszűnne a szegénység és boldogabb megelégedettebb arcokat látnék legközelebb.
    De azért táncolni mulatni nagyon tudnak, még ha pénzük nincs is, akár az utcán táncra perdülnek a bárok előtt, ahonnan zene szűrődik ki.

  6. Salgai Robert said,

    January 29, 2008 · 23:29

    Sajnos nem tudtam végig olvasni eme gyönyörű úti beszámolót.
    Annyira felháborított.

    Akkor mi a francért mentél oda barátom, hogy jól lefikázd az egész országot?

    Én magam négyszer jártam az országban (biztosan hülye vagyok), de ezeket a dolgokat nem tapasztaltam, sőtt tavasszal újra elmegyek.

    Mindenkinek békét, és jó időt kívánok: salgai róbert.

  7. Anonymous said,

    April 4, 2008 · 14:12

    Ha a kolat veszuk alapul ami szerintem jo ( bar nem egeszseges de az mas)
    akkor az egessz beszamolod el van tolva a megitelesi alap meghozza ugy hogy a
    jo dolgok roszkent vannak feltuntetve
    Ezzenfelula beszamold enyhen agresziv rosz megjelenesben kivanja feltuntetni
    gogogoszagot egy szhihohgus latna a beszamot bisztos rajonne hogy az ember
    lelki allapotaval van baj.
    Tehat a pozitiv hozaalas hianyzik akkor minden temma a vilagon komor es enyhen agresziv szinben tunik EN lattam ilen lefitymalo beszamolokat utanna a valosag
    enyen kellemes es pozitiz volt

  8. zsuzsanna said,

    September 10, 2008 · 10:16

    Na én aztán többször bejártam Görögországot! Száz strandon fürödtem, városokban és hegyi falvakban jártam. A világ egyik legjobb helyének tartom. Az, hogy te kifogtál egy koszos strandot (100-ból 1 ha van) azért csak sajnálni tudlak. Én kristálytiszta mesébe illő strandokon fürödtem ahol magyar embert nem jár. Gyönyörű helyekkel és kedves emberekkel van tele az ország.
    Túrista út??? Biztos valami kényes városi vagy!
    Ilyet írni, hogy “ne menjetek Görögországba” ??? Olyan mint ha azt írtad volna, hogy ne vegyetek jó autót, ne legyetek boldogak, vagy ne egyetek finomat stb…
    Azt miért nem híreszteled, hogy Görögországban nem lopnak az emberek???
    Pedig fontos! Mert undorító magyar lop ezerrel és én már csak ezért is jobbnak tartom azt az országot. Kívánom, hogy éld le az életedet olyan sötét és negatív helyen mint amilyen a lelkivilágod!!!

  9. lori80 said,

    March 5, 2009 · 07:26

    en csak bele olvastam az elejebe mert tovabb nem birtam olvasni a baromsagot ami ide van irva. hol 12 euro egy mertojegy? el vagy tevedve!!!! a leghosszabb metrovonalon ami a repterig mejen, is csak 7 euro.szerintem te nem is gorogorszagrol akartal irni!!!!

  10. Anonymous said,

    March 18, 2009 · 16:11

    Valakinek vannak tapasztalatai a téli időjárással görögországban?

  11. galniki said,

    April 17, 2009 · 13:53

    Mi csak nyáron voltunk.

    Félreértés ne essék, Görögország nagyon szép, de én nem vágyom vissza oda azóta sem.
    Metrójegy két személyre a reptérig pedig valóban 12 Euro volt már sok éve.

  12. Áky said,

    September 1, 2009 · 15:44

    Csak az első körben említett éttermi árakhoz van hozzáfűznivalóm: miért nem lehet elhinni az élményeit mesélő Attól, hogy negatívak (is vannak közte), még valószínűleg igazak. Apró adag ételért VALÓBAN a pofátlanság teteje elkérni akárcsak 10 eurót is, nemhogy többet. Jó eséllyel azért, hogy ha nem laktál jól vele, kérj újabb adagot. Valószínűnek tartom, hogy a görögök (itt elsősorban a vendéglátósokra, szállásadókra gondolok) az évtizedek során – hangsúlyozom: ilyen téren, tehát a szolgáltatások ár/érték aránya lett aggasztó a helyzet – igenis elkurvultak az angol, német, francia, holland, amerikai stb. turisták pénzbősége láttán (és nem csak ők, ezt hozzá kell tenni). Igen, ezért! EZÉRT! És igen, ennek a helyi lakosság is keményen megissza a levét, ők sem engedhetik már meg azokat a dolgokat maguknak, amiket esetleg még 15-20 éve igen. Tehát véleményem szerint nemcsak a mi zsebünknek lett drága ez az ország, hanem jó eséllyel az ott élő lakosság nagy része is ugyanígy van ezzel.

  13. Géel said,

    June 5, 2010 · 22:40

    Ez hülye! Görögország a király! 20× voltam és remélem még 100× megyek!

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Leave a Comment