Montenegró bicajos fölfedezése

Az alábbi információk 2006. június második feléből származnak.

Bicajszállítás és utazás vonaton

Lehet! Ha a vonaton van csomagszállító kocsi, akkor fel tudjuk adni a vonatra a bicajt. A pályaudvaron el kell menni a magacinba (raktár), itt lemérik, bizonytalan dokumentumokat állítanak ki a bicaj feladásáról, fizetünk a súly alapján és mehet. 30 kg-ot mértek csomag nélkül a két bicajra, ez Belgrád – Podgorica (504 km) viszonylatban 387 dínár volt. A bicaj fel és lepakolásánál biztos nem árt igyekezni ott lenni, mi ezt tettük. Vasút Crno Gorában Ha nincs ilyen kocsi, akkor ugyanúgy mint nálunk, mondjuk hátra fel lehet tenni a bicajt, bár egyszer WC-be kellett raknunk. A kalauz engedélye kell ehhez, ami általában megszerezhető :-) . Volt olyan, hogy rendesen csomagjegyet állítottak ki a biciklinek, két bicaj Prijepoljéről Szabadkára 600 szerb dinár volt (ez már Szerbia). Volt olyan, hogy csak odaadtunk 5 eurót a kalauznak, aki ettől megengedett (sőt segített fel és lerakni a bicajokat). És volt olyan is (Kelebiától Belgárdig), hogy nem is fizettünk, és a kalauz nem szólt semmit.

Vasút Crno Gorában A vonatok különben általában késnek, hosszabb utakon akár több órát. És hihetetlen alagutas, függőhidas vasútvonal vezet Crna Gorán keresztül le Bárba, itt nem is lehet száguldozni. Bar – Kolasin szakaszon ketten 13 eurót fizettünk helyjeggyel együtt. A Belgrád – Podgorica (504 km) 1706 dínár volt fejenként helyjeggyel együtt. A Budapest – Belgárd menettérti 7506 Ft volt fejenként a MÁV-nál. A Prijepolje – Belgrád jegy 700 dínár volt fejenként (itt nem adtak helyjegyet).

Szállás + árak

Ivan Do kemping a Durmitor alatt Amit mi kempingben tapasztaltunk az viszonylag olcsó volt, igaz erre törekedtünk is. Nagyrészt vadkempingeztünk, de a Durmitorban 5 euróért, Valdanosnál (Ulcinj mellett egy gyönyörű öböl) 3,6 euróért aludtunk egy éjszakát ketten, sátorban. Persze ettől lehetnek nagyon drága kempingek is a Kotor-öbölben, a Hotelok meg valószínűsíthetően drágák (az LP utal erre pl. Podgoricában).

Ételek, italok + árak

Hal csorba sopszka salátával Az ásványvíz feltűnően drága, ilyen 2 dl körüli ásványvizek gyakran 1 euró fölött vannak kávézókban. Próbáltunk Veliké (nagy, azaz 1,5 l-es) kiszerelést kérni, ez már elég is egy pihenőre két embernek, meg sokszor alig kerül többe, mint egy két decis!

Takarékos étkezésnél érdemes átugrani az ismeretlen tengeri lényeket taglaló szakaszt. A sült húsok (marha, disznó, juh, hal) árában nagyon nagy volt a szórás, pl. 10 dkg halat 1-4 euróért láttunk kínálni, ezek persze minimum igazi hegyipisztráng minőségűek (ami kicsit más, mint az itthon boltban kaphatók). A tengeri halakból viszont nem szereztünk tapasztalatot (pont mert kb. 4 euró volt 100g, amit láttunk az egyetlen tengeri helyen, ahol ettünk). Mindig érdemes kérni salátát, mondjuk sopszkát, ez 1,5 eurótól nem szokott több lenni, és hatalmas adagot adnak. A másik nagy ötlet a csorba, ez leginkább a török csorbákra emlékeztet, szintén másfél euró és mindig nagyon finom, citrommal és friss foszlós fehérkenyérrel. Így 3 euróból teliehetjük magunkat olyasmivel, amivel 40 fokban is vissza tudunk ülni a bicajra (de gondolom bicaj nélkül sem árt lazábban enni ilyenkor). Csorbából különben nem ritka a hal, borjú, bár sajnos gyakrabban csak az étlapon szerepel, a valódi kínálatban nem. Roston sült csevapi és véreshurka szerű kolbász Sült hal a Rijeka Crnojevicából Késő estére már bevállalhatók a rostilj-ok (rostonsültek). A csevapi, vagy csevapcsicsi nem sokban különbözik a román micstől (alakra megtévesztésig olyan), illetve abban, hogy mindig adnak hozzá jó zöldségeket (ha nem akkor meg kérjünk salátát). A pljeskovica egy húslepény, hamburgerszerűen is készítik, csakhogy ez nagyon jó! Hagymás darált hús lepény (ettünk ilyet borjúból is!), betéve olyan törökös fehérkenyér tésztájú lapos cipóba, választható zöldségekkel, salátákkal, hagymát (lukot) mindig kérjünk bele. Ezt 1-5 euróig láttuk kínálni, a méret és a minőség is nagyon különböző lehet. Sütnek még roston kolbászt, meg egyéb darált húsokat is, főleg az albánok, ők akár döner kebapot is adnak a kebaptárokban, meg fölthetően sok más finomságot, ha az ember Ulcinj körül tölt hosszabb időt. Az albánok nagyon jók rostiljban, erre érdemes építeni.

Az igazi crna gorai (vagy szerb) ételek a hegyekben a tengertől távolabb elérhetőek. Hasonlóakat ettünk mint nálunk a puliszka, vagy a ganca-dödölle.

Főznek úgynevezett gulyást is, ez bő szaftú pörköltszerű étel (mondjuk tésztával), de természetesen nem olyan, mint nálunk.

A nem roston sült húsokat ,,snicel”-nek hívják.

Veszélyek

Biciklivel főutakon

Kevésbé megrázó síremlék a Gara-kanyonban Sajnos itt is igaz, hogy gyakran csak gyorsforgalmi főutakon lehet eljutni A-ból B-be, így időnként ezekre rá kell mennünk. Az autósok talán nem előznek durvábban, mint nálunk, a kamionosok is megpróbáltak életben hagyni bennünket, de azért érdemes lehajtani az útról, ha egy nyerges vontatós nagyobb sebességgel előz. Ami baromi veszélyes, az az alagút. Alagút mindenütt előfordulhat a sok hegy miatt, ezek általában nincsenek kivilágítva, és lehetnek bennük veszélyes gödrök, vagy egyéb akadályok. Világítás nélkül a nyomvonal követése is gondot okozhat.

Mi montival mentünk, így az utak minősége nem okozott nagy gondot. Ami ebben a tekintetben veszélyes, hogy az utakat gyakran szakadékok övezik, szalagkorlát nélkül, időnként leszakadásokkal. Kőomlások is nagyon gyakoriak a sok robbantott szikla miatt. Nyilván nem érdemes gyorsan száguldozni a lejtőkön bicajjal, és persze autóval sem. Bizonyos útszakaszokon szinte 10 méterenként síremlékek vannak, fényképpekkel, emlékszövegekkel. Elég megrázó, mikor az ember egy rövid szakaszon kb. tíz síremlék mellett gurul el (szülök, gyerekek arcképpel…) a Tara kanyonban.

Kevésbé forgalmas út Az alacsonyabb rendű utakon nagyon vidáman lehet tekerni, előfordul, hogy órákig nem találkozunk autóval. Gond lehet még az utak jelölésével a térképen. Mi Bp-en 3600 Ft-ért vettünk egy szerb kiadású autóatlaszt, ez szörnyű volt, falukat, alagutakat, távolságokat, lejtőirányokat hol jelöl, hol nem, hol jól, hol rosszul. Vagy jelöl olyan utat, ami nem igazán létezik, egyszer órákig próbálkoztunk az albán határ mellett, mire feladtuk és visszamentünk a főútra (a rettegett forgalomba) egy falubeli javaslatára. Aztán itthon ezen megláttuk, hogy tényleg nincs ott út.

Hőség

A tengertől és hűs szelétől eltávolodva nagyon forróra fordul az idő, ez bicikliháton nagyon durva lehet, ráadásul az albán határ kivételével nem fordul elő sátorhelytől nagyobb sík terület az országban (sőt sokszor még akkora se :-) ), így rengeteget kell tekerni fölfelé dögforróságban. A bicajos sisak jól védett napszúrás ellen, meg a nagyon forró időszakban minden nap pihentünk egy kicsit egy lehetőleg árnyas-szellős kávézóban. A helyi férfiak is ezt teszik, csak jóval hosszebb ideig :-) . Napközben gyakran álljunk meg kávézóknál és mindig igyunk hidegvizet. A magas faktorszámú naptej szintén nem fölösleges, főleg ha nagyobb hegyekbe is megyünk. A hegyekben különben gyorsan hűlik az idő, de még ott is nagyon meleg tud lenni.

Kígyók

Sok elgázolt kígyót látni az utakon, meg néha élők is tekeregnek. Főleg fekete keresztes viperát láttunk, egyre majdnem rámentem bicajjal, ott tekergett a két kerék között. Meg van egy nagyobb termetű sárgásbarnás kígyó is, lapítatlanul egy ilyet láttunk átszaladni az úton, de még utána kell néznem, hogy mi lehetett.

Közbiztonság, háború

Sok félelem él(het) a délszláv háborút követően akár Montenegróval, akár más volt Jugoszláv tagköztársaságokkal kapcsolatban. Mi rendkívül kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk mindenfelé és a háború nyomát sem észleltük. A hegyek megkímélték a frontoktól az országot, így még lövésnyomokat sem láttunk (mint pl. Horvátországban), és aláaknázott területekről sem tudok.

A közbiztonság is jónak tűnt, a helyiek könnyen kezelik az értéktárgyaikat, főleg vidéken, ami arra utal, hogy nem lehet sok lopás. A Lonely Planetr is megerősít ugyanebben.

Történelem

Montenegró neve a venéziai nyelvből származik (a középkori venéziai birodalom idejéből), jelentése magyarul “fekete hegység”, ami a hegyeket övező sötét erdőkre utal, a mai délszláv államnyelven ez Crna Gora.

Crna Gora elődjének tekinthető első független államalakulatok kb. a 10. századtól vannak jelen a térségben, a Duklja (Docleae), majd a Zeta hercegség. Ezeket a hercegségeket szerb dinasztiák jellemezték, de a bizánci, később a bolgár birodalomnak is adóztak.

A 15. század végétől az ottomán birodalom része egészen a 20. század elejéig. Az ottomán uralom alatt is fennmaradt valamiféle montenegrói állam (előbb teokráciaként, majd hercegségként), központja Cetinje volt. 1910-ben Montenegró főhercegét megkoronázták (I. Nikola). Két évre rá az új király hadat üzent az Ottomán birodalomnak, ami kirobbantotta a két Balkáni háborút. A háborúk eredményeképpen az ottomán birodalom visszavonult a Balkánról, a független Montenegró pedig megkétszerezte területét, megszerezte a Novi Bazar szandzsákot is (ez ma részben Montenegróhoz, részben Szerbiához tartozik). Az első világháború idején rövid ideig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozik. 1918-ban egyesül a Szerb királysággal, majd a Szerb-Horvát-Szlovén királysággal, ill. 1929-től a Jugoszláv királyság része. A II. Világháborúban Olasz, majd német uralom alá kerül, a háború után Jugoszlávia tagköztársasága.

Jugoszlávia felbomlásával 1992-2006 között unióra lép Szerbiával, népszavazás alapján 2006. június 3-ától független állam (86,5%-os részvétel mellett 55,5% szavazott a függetlenségre), melyet azóta a jelentős hatalmak sorra elismertek.

Nyelv, emberek, identitás

Montenegró hivatalos nyelve a szerb, bár a montenegrói identitású emberek általában úgy tartják, hogy ők montenegróiul beszélnek és nem szerbül. Ehhez célszerű hozzáfűzni, hogy a szerb, horvát, szlovén nyelv mesterkélt kategóriák. A déli szláv nyelvek (stokáv, vagy ljekáv dialektus) használata nem a nemzetiségen, hanem azon múlik, hogy ki melyik térségből származik, másrészről pedig rengeteg nyelvjárás van.

A lakosság etnikai hovatartozása (2003-as népszámlálás alapján):

  • Montenegrói – 267,669 (43.16%)
  • Szerb: 198,414 (31.99%)
  • Bosnyák: 48,184 (7.77%)
  • Albán: 31,163 (5.03%)
  • Szláv muszlim: 24,625 (3.97%)
  • Horvát: 6,811 (1.1%)
  • Roma és “egyiptomi”: 2,826 (0.46%)

Az egyiptomiak albán nyelvű, muszlim vallású romák, vitatott eredetű népcsoport, Montenegróba főleg az 1999-as koszovói háborúkor menekültek.Az albánok főleg az ország délkeleti albán határán élnek Ulcinj megyében, itt több mint 90%-os az arányuk.

A bosnyákok főleg Novi Pazarban (vagy Bazarban), annak is inkább a keleti részén élnek.

A montenegrói és a szerb általában egymást nem kizáró identitások (népszavazásonként nagyon változik az arányuk), általában az mondható el, hogy minél inkább délre megyünk, annál “montenegróiabbak” az emberek, északon pedig erős a szerb identitás. Amíg délen eufórikusan, északon sokan traumaként élték meg a függetlenedést, gyakoriak a ,,NE” (nem a függetlenségre) feliratú pólók, és általában még a kanyonok sziklái is teli vannak a kék ,,nem” feliratokkal. Talán azt sem túlzás állítani, hogy a szerbek jelentős része számára Szerbia területcsökkenése a mi Trianonunkhoz hasonlítható friss trauma.

Montenegró Szerbiától való különállósága nem csak történelmi eredetű, a délen élő emberek természetre és külsőre is sokkal latinosabbak, északon pedig szlávosabbak. A latin hatást a magashegységekben a vlach eredetű földrajzi nevek (pl. Durmitor – alvó hegyek) is mutatja, délen pedig a korábbi dalmát (ma már kihalt olasz ági latin nyelv) jelenlét bizonyított.

Térképek

Bjelasica.jpg

Cartoon-map-Montenegro-big.jpg

coast-big.jpg

CrnaGora-big.jpg

crnagora_domborzat.jpg

Durmitor.jpg

map-cartoon-big.jpg

montenegro_politik.jpg

Montenegro_reszl.jpg

Podg_korny_elforg.jpg

Sinjajevine.jpg

Southpart.jpg

Tara.jpg

További térkép linkek