Utazás Oroszországba

Pecsétek és utazólevelek

Oroszországba utazva azonnal szembetűnik, hogy az orosz realisták hivatalokról, hivatalnokokról szóló szatírái koránt sem a képzelet szüleményei, a valóság jóval abszurdabb, legfeljebb kevésbé szórakoztató, mint irodalmi feldolgozása.

Vízumbeszerzés

Először is szükségünk van egy jó kis érvényes vízumra. A vízum egyszerűbben beszerezhető fajtái átutazásra, rövid ott tartózkodásra, transzszibéria expresszel való folyamatos vonatozásra, Moszkva-Szentpétervár városnézésre szólnak. Kizárt dolog, hogy az olvasó ennyivel beérné, így ezeket nem is részletezem. Ha komolyabb szándékaink vannak, akkor a turista-vízum, az üzleti (,,biznesz”)-vízum, és a magán vízum közül kell választanunk.

Turista vízum

A turista-vízum beszerzésének feltétele az előzetes szállásfoglalás a teljes ott töltött időszakra, és mondanom sem kell, hogy azokra a helyekre, ahová a magunkfajta idióta vágyakozik, egyáltalán nem lehet szerezni előzetes szállásfoglalást. Nem is beszélve az oroszországi szállások elképesztő áráról.
Magán vízum A magán-vízumhoz speciális meghívólevél szükséges, magánszemélytől. A magánszemélynek természetesen több hónapos hivatali herce-hurca útján kell kiállítani a meghívólevelet, majd mi ez alapján igényelhetünk vízumot a nagykövetségtől. Ha megérkezünk, a bennünket fogadó családnak újra be kell szereznie a már egyszer beszerzett iratokat, ami szintén több napos hivatali ügyintézést jelent. Mindezért a meghívónak fizetnie is kell, így érthető, hogy nem könnyű ilyen meghívólevélre szert tenni.
Üzleti vízum Az üzleti vízum lényege, hogy egy oroszországi cég hív meg bennünket üzleti útra, ezen a meghívólevélen megjelöli azokat a célhelyeket, ahová utazunk. Ilyen meghívólevélre – természetesen jó kis pénzért (kb. 20e Ft fejenként) – szert lehet tenni utazási irodáknál. A meghívólevél birtokában – némi nagykövetségi sorbanállással – kb. 15e Ft-ért hozzájuthatunk a jó kis vízumunkhoz. A vízum beszerzését szintén célszerű utazási irodára bízni, nekünk mindössze fejenként 1800 Ft-ba került ez az ügyintézés, egy percet sem kellett sorbanállnunk, szőröző ügyintézőkkel szívnunk, stb. A vízumszerzés további érdekes feltétele, hogy kell lennie az útlevelünkben két egymás melletti üres lapnak (üres útlevéllap nélkül egyébként sem lehet beutazni Oroszországba). Az egyik lapra ragasztják a vízumot, a másikra pedig tűzőgéppel (!) rátűznek egy kis szabálytalanul kivágott papírocskát, amin a vízumon szereplő adatok közül szerepel néhány. Utóbbi funkciója nem teljesen világos előttem, mert az egy hónap Oroszországi tartózkodás alatt senki semmit nem csinált vele. Viszont kaptunk pontosan egy darab pecsétet az útlevél azon oldalára, amit a tűzőgéppel odatűzött papírocska fed.

Regisztráció

Az orosz jogszabályok szerint bárhol tartózkodunk, be kell jelentkeznünk, ezt hívják regisztrációnak. A regisztrációs kötelezettség nem csak külföldiekre vonatkozik, hanem orosz állampolgárokra is. A fenti korlátozás részben csak elméleti jellegű, mivel a regisztráció elvégzésére három nap türelmi idő áll rendelkezésre, így rövidebb időt anélkül is gond nélkül eltölthetünk egy településen, hogy bejelentkeznénk (ha igazoltatnak és nem telt még le a három nap, ki tudjuk magyarázni, hogy épp most megyünk a hivatalba, vagy ilyesmi). A regisztrációt általában elvégezhetik az arra hivatott hivatalok (PVR és OVIR), bizonyos hotelek, és utazási irodák. PVR és OVIR hivatalokkal városokban találkoztunk, nagyobb városokban sok ilyen hivatal van (városon belüli területi illetékességgel), de valószínű, hogy községekben, vagy járásokban (rajon) is van egy-egy ilyen hivatal. Hogy az OVIR és a PVR között mi a különbség, nem tudom, az is lehet, hogy a PVR hivatali hierarchiábaan az OVIR felett áll. Fontos gyakorlati szabály, hogy három naponta regisztrálni kell, azaz nem telhet el háromnál több nap úgy, hogy ne lenne a hollétünkről pecsét a cetlinken.
Az útlevél utáni második legfontosabb dokument A pecsételés egy picinyke (kb. útlevélnyi alapterületű) vékony fehér lapra történik, ezt az országba való beutazáskor kapjuk és töltjük ki, és erre nyomják az induló pecsétet, az ezen lévő dátumtól indul az első három nap számítása. Ránézésre csak kb. 4-5 pecsét fér el egy ilyen cetlin, hogy mit kell tenni, ha betelik, fogalmam sincs (hogy nekünk hogyan nem telt be, arról majd később), valószínűleg még egyet be kell szerezni… A cetlire – nevetséges külseje ellenére – nagyon kell vigyázni, enélkül borzasztó nehéz és drága elhagyni az országot. Egy további kérdés a meghívólevélben feltüntetett célhelyek (hová hívott meg bennünket a meghívó) és a regisztrált helyek kapcsolata. Elvileg csak oda mehetünk, ahova meghívtak bennünket, viszont aligha hiszem, hogy ezt képesek ellenőrizni egy regisztrációkor, és az országból való kilépéskor sem túl valószínű. A meghívólevelet szerintem egyszerűen lenyeli a nagykövetség ügyintézéskor, képzeljük el, hogyan juthatna el a meghívólevél tartalma (pl. kézírással feltüntetett városnevek) mondjuk Tiranából Vlagyivosztokba… Na de fene tudja, mi csak olyan helyen regisztráltunk, ahová a meghívólevelünk is szólt, elvileg kilépéskor ellenőrizhették.
Végre átléptük az orosz határt, nézzük a nyírfákat a vonatablakon (ha sikerült elhúzni a mindenhová odaaggatott függönyt), a mocsaras talajt, a melltartó nélküli orosz lányokat, elraktuk relytekhelyére az útlevelet regisztrációs kártyástól, melyben az első pecsét friss tintaillatú, még három napig jó. Hátradőlünk (esetleg elsétálunk az étterem kocsiba, hogy vegyünk egy jó orosz sört), már csak pár nap utazás és Udmurtia szívében, Izsevszkben vagyunk. Vajon milyen lehet az udmurt nyelv? De térjünk vissza a valóságba, egy sokkal izgalmasabb kérdésre, a pecsétekre. A határátlépéstől számított három napon belüli regisztráció könnyen meghiúsulhat, hiszen az utazás is tarthat tovább, másrészt a hivatal külföldi állampolgárokat általában csak heti két napon fogad, de ezeken is könnyen talál okot a nem fogadásra. Ha pedig kicsúsztunk a három napból, akkor a hivatal szerint ,,vása prabléma” (az ön problémája) eset van. Kérvényezni kell, hogy regisztráljanak mégis, indoklással hogy mért nem regisztráltunk időben, csatolni kell a bizonyítékokat, hogy hol voltunk addig és miért, ezért őrizzünk meg minden vonatjegyet, buszjegyet, gasztinyícáról (olcsóbb szálloda), hotelről szóló dokumentumot, mert ezeket nem csak itt, de úton-útfélen szükséges lehet bemutatni akár egy csomagmegőrzőben, akár a bennünket igazoltató terepszínruhás, fegyveres kitudjakinek, akár egy váróterem bejáratánál, szóval mindenütt. A késésért járó büntetés információink szerint 1500 rubeltől indul, de valószínű, hogy jó hozzáállással és valóban indokolt esetben mindig eltekintenek a büntetéstől (a mi eseteinkről majd később). A kérvényezésünk azt jelenti, hogy a hivatali ügyintéző ,,protokollt” indít, ez egy több oldalas kézírással kitöltött nyomtatvány, amin minden olyan személyes adatunk rajta van, amit csak el tudunk képzelni, vagy nem. Ez aztán eljut a megfelelő szintre és meghozzák a remélhetőleg pozitív döntést, miszerint most elengedik a büntetést, mert jók voltunk, és megadják az újabb pecsátot a cetlinkre.
Mi sikeresen megérkeztünk a határátlépéstől számított három napon belül Izsevszkbe, annak is a nyitott OVIR hivatalába. Hurrá! Rövid sorbanállás, és máris az ügyintéző előtt állunk aki megnézve a papírjainkat, azt mondja, bennünket Izsevszkben nem lehet regisztrálni, mert a meghívó cég nem Izsevszkben van bejegyezve… Ez azért tűnik kicsit ellentmondásosnak, mert cégünk (melynek neve egyszerűen Logisztika volt :-) ) több városba is meghívott bennünket (ahogyan az üzleti meghívóleveleknél ez teljesen szokásos), és bejegyezve meg csak egy városba lehet… Erdélyi barátunk viszont nem tudott három napon belül bejelentkezni. Neki magán vízuma volt (a felesége családja hívta meg). Egy másik területi hivatalban volt, és őt először nem fogadták (bár elméletileg aznap kellett volna külföldieket fogadni), majd mikor sikerült fogadó időt találnia, közölték, hogy ,,vása probléma” (ez gyakori nyelvi fordulat hivatalokban), kifutott a három napból. Nyújtson be kérvényt. Benyújtotta, majd pár nap múlva kihallgatásra kellett mennie neki, és mindenkinek aki a befogadó családból meg mit tudom én, az anyósa, felesége, és két kislányuk is megjelent így a kihallgatáson. Itt aztán fél délelőttös keresztkérdések után engedték el őket, hogy két nap múlva megszülethessen a határozat, hogy rendben, pénzbírság nélkül megkapja a regisztrációt a teljes időszakra.
UdmurtiaMi viszont mentünk tovább a hivatalból Izsevszk, e gyönyörűséges udmurt főváros (amit az udmurtok egyszerűen csak gyárnak neveznek) központi hotelébe. Majd itt fizetünk egy kicsit – gondoltuk – és kapunk pecsátokat, amennyi csak kell. De nem. Kis sorbanállás, és megtudjuk, hogy pecsétet csak azokra a napokra kapunk, amikor kifizetünk a szállodában egy éjszakát. Az első pecsétünkért így ki is fizettük a kb. 5000 Ft-nak megfelelő rubelt, és arra gondoltunk, hogy néhány nap múlva újra pecsételünk és a határon majd ,,lesz valami”. Különben a hivatalban felmerült probléma itt is gondot jelentett, a hotel regisztrációs ügyintézője itt sem tudta beírni a Logisztika céget a megfelelő rubrikába, mert annak a száma nem izsevszki. Végül beírattuk egy véletlenszerű izsevszki cég számát és így sikerült a regisztráció. Az ügyintéző mindezt úgy kommentálta, hogy ha nem lesz dolgunk a hatóságokkal, akkor ebből sem lesz baj… Hű de megnyugodtunk. Az ügyintézéskor még azt figyeltük meg, hogy minden dokumentumunkat több példányban lefénymásolták és több helyre elfaxolták, illetve aktákba pakolták őket.
Második pecsát Másnap fogtuk a hátizsákjainkat, és elindultunk falvakat járni, kb. jó két hét múlva értünk vissza Izsevszkbe. Elbuszoztunk a főtérre és központi hotelbe, ott pedig közölték velünk, hogy nem lehet pecsételni, mert túlléptük a három napot. El kell mennünk abba a PVR-be, vagy OVIR-ba, ami a legutóbbi pecsét kiadásánál területileg illetékes, és ott kell kérvényezni. Az ügyintézés ilyen helyen különben nagyon reménytelen lehet oroszul nagyon jól tudó segítség nélkül, nekünk szerencsére újdonsült udmurt ismerőseink végtelen sokat segítettek az ügyintézésekben. A jószándékú (egyébiránt szintén udmurt) ügyintéző két ,,protokollt” indított az ügyünkben. Ezek sok oldalas, folyó kézírással kitöltött dokumentumok voltak, ahol még a munkahelyi beosztásunkat a szülőhelyünk rajonját (kisebb területi egység Oroszországban), oblasztyát (nagyobb területi egység) is pontosan fel kell tüntetni, és a kedves ügyintézőnek hála nem részesültünk a legendás itt nem szokatlan kihallgatási stílusból. Pl. erdélyi barátunktól Kovásznával kapcsolatos keresztkérdéseket tettek fel, hogy bebizonyítsák, ő bizony nem is Romániában született, hiába is tagadja, hanem Kovásznában, éles eszével átlát ám a hivatal minden turpisságon! (Izsevszki hivatalból nézve nyilván egyáltalán nem lehet világos, hogy Bergengócia, Kovászna és Románia közül melyik számít létező országnak, főleg latin betűkkel, és románul kitöltött dokumentumok esetén :-) .) A következő keresztkérdés pedig ez volt:
Mért visel gumicsizmát? Ehhez hozzá kell tenni, hogy az esős júliusban Izsevszk utcáin olyan mennyiségű víz van, hogy mi könnyen ragadunk gumicsizmát a probléma áthidalására. Valójában nagyon fontos különbséget hagy ilyenkor figyelmen kívül az odautazó idegen: a falusi emberek esőben gumicsizmában járnak, ,,száraz”időben sárcipőben, hiszen állandóan sár és víz van. Viszont a városi emberek attól városiak, hogy ők ilyenkor is körömcipőben, vagy elegáns cipőben járnak és amint kilépnek a vízből, sárból, igyekeznek lábbelijüket megtisztítani (pl. valaki kilép körömcipőjével a bokáig érő vízből egyenesen a buszlépcsőre, a retikülből azonnal előkap egy rongyocskát és gyorsan ledörzsöli a sárfoltokat). És ez így is van rendben (még mielőtt bárki háborgásnak tartaná a sárról írottakat), az egész világ lebetonozását elég rossz ötletnek tartanám, sőt.
Észbontó szerencsénk és hibás dokument elég jó aláírással Na visszatérve a barátságos udmurt ügyintézőnkre, kb. háromnegyed óra alatt kitöltötte a protokoll papírokat (az mondjuk nekem erősen feltűnt, hogy mindkettőnknek más-más adatokat kellett megadnia magáról és más sorrendben). Ezután a protokollokat be kell nyújtani egy ezredesnek, vagy vmi egyéb sokcsillagos egyenruhájú hivatalnoknak. Szerencsénkre (erdélyi barátunknak ehhez egy másik nap külön be kellett mennie az ő esetében illetékes hivatalba) rögtön felsétálhattunk egy emeleti irodába és egy barátságos, szemmel láthatóan nem helybéli (oroszos arcú) férfi fogadott bennünket. Nagyon megörült nekünk, katonatiszt volt a 70-es években Magyaországon, csupa jó emlékekkel, valahol a Balaton környékén szolgált. Kb. ennyit beszéltünk, majd aláírta a papírunkat, büntetés nélkül. Megköszöntük Násztyának a segítséget és rohantunk a központi szállodába a papírokkal pecsétért. Borzasztóan örültünk, hogy végre ez is összejött, ám a szállodában egy pillanatra újra rémületbe váltottunk. Az egyik dokumentről hiányzott egy szám! Ez alapján nem fogadhatják el, mondta a szállodai regisztrációs hivatalnok, és mutatja a főnöknek. A főnök viszont meglátta az aláírást, és a valamilyen protokoll szám nélkül is úgy látta, hogy el kell fogadniuk… Asszem valahogy így működik Oroszország. Nem hiszem, hogy létezik olyan protokoll, amiben ne lenne hiba, vagy hogy a szabályzásban lenne olyan terület, ahol az egyes szabályok ne kerülnének egymással feloldhatatlan ellentmondásba. Ám ha van egy pecsétünk, dokumentünk, vagy aláírásunk, az olyan mint egy kártya, vmi kártyajátékban. A mi aláírásunk ebben a szállodában szerencsére ász volt. Így újabb 5000-ért megkaptuk az újabb pecsétet. Jól elraktuk a kötegnyi dokumentet (a már addig is gyűjtögetett jegyek és szállodai papírok közé), aztán a továbbiakban három naponként szigorúan pecsételtünk (különben Baskíriában egyszerűbbnek tűnt a regisztrációs protokoll). A határon pedig egyetlen pillantást vetett az orosz határőr a papírunkra, majd azt mondta, hogy daszvidányia. Huhh. Ennyi volt? Máig sem tudjuk, hogy ugyanezt mondta-e volna pecsétek nélkül, esetleg egyetlen pecséttel is? Lehet.