Utazás Udmurtiába

Finnugor nyelvrokonság

Az udmurt nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, annak is a finn-permi ágáról vált le jó régen. Udmurt szemszögből a legközelebb nyelvrokon a szomszédos komi (ez írásban viszonylag hasonló, de az eltérő hangsúly és kiejtés miatt beszédben egyáltalán nem értik egymást), ezt követően pedig az ugor (hanti, manysi, magyar) nyelvek a legközelebb eső nyelvek. A mi szemszögünkből az udmurt a harmadik legközelebb eső rokon nyelv, közvetlenül az obi-ugorok után. Az udmurt népnév jelentése mezei ember (ud – mező, murt – ember), orosz megfelelője a votják, így sok helyütt votjákként olvashatunk az udmurtokról. Az uráli alapnyelv mintegy 5000 éve vált ketté, a szamojéd nyelvek ősére és a finnugor nyelvek ősére. A finn – ugor szétválás mintegy 4000 éve volt, tehát lényegében az udmurtoktól is ekkor váltunk el (!), majd a finn család permi ága (a mai udmurt és komi őse) 3500 éve vált el a finntől. Az ősmagyar nyelv pedig 2500 éve vált el legközelebbi nyelvrokonainktól, az obi-ugoroktól (manysik – akik a legközelebbiek, hantik).

Későbbi nyelvi kapcsolatok

Az udmurt-magyar nyelvi kapcsolatokat nem csak a finnugor idők jellemzik, nem teljesen feltárt terület, de bizonyított, hogy későbbi nyelvi kapcsolatok is vannak (nam csupán finnugor, de pl. török, iráni eredetű szavakban is). Ennek oka, hogy Magna Hungária (valahol a Káma és a Volga összefolyása körül) közel eshetett az udmurtok lakta területekhez, így vagy közvetítő nép(ek) segítségével, vagy közvetlen módon létrejöttek újabb közös gyökerű nyelvi elemek. Érdekes, hogy amíg a magyarok folytonos nyugati irányú meneküléseiről tanultunk (Magna Hungáriától a Kárpát-medencéig), addig az udmurtok milyen jól kihúzták nagyjából ugyanazon a területen évezredeken keresztül. Hogy ez hogyan is volt lehetséges, arra ránézésre az udmurt emberek békés és beleegyező természete könnyen szolgáltat magyarázatot (más kérdés, hogy mi a valóság :-) ).

Miféle rokonság ez a nyelvrokonság?

A nyelvi szétválásunk meglehetősen régen volt, így senki ne számítson katartikus hasonlóságra, sőt egymás hangzóinak kiejtése is kölcsönös nehézségekbe ütközik. Kulturális, vagy egyéb értelemben (pl. arcvonások, alkat) pedig szintén nem tűnik fel látványos közelség. Sőt, szerintem a legtöbb közös vonás a magyar és udmurt népet egyaránt meghatározó szláv hatás révén figyelhető meg. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy ha gyökereket, hasonlóságot keresünk, akkor első körben a Kárpát-medence környékén élő és megfordult népek körül nézelődjünk, hasonlóan az udmurtok a környező oroszok, tatárok, baskírok és régebben arra élt népek körében találhatják meg valódi ,,rokonságukat”, amíg a nyelvrokonság egy jóval régebbi történelmi időkbe visszamutató izgalmas adat. Mi az élő udmurtban hozzá nem értő fülünkkel ,,összevissza” hallottuk a várva várt hasonló hangzású szavakban a magánhangzókat, közel sem egyöntetűen a leírtak szerint, pl. a leírásokban levő ü és i hangokat hol így, hol úgy, az ö inkább az angol a-ra emlékeztet, vagy nem is tudom, a lényeg, hogy egyetlen magánhangzót sem tudtunk úgy ejteni, hogy az udmurt füllel elfogadható legyen… Mindezek ellenére meg fogok említeni pár rokon szót, valami közelítő fonetikával leírva. Kedvenc kifejezéseim, az ,,aftóbuszen mününü”, vagy ,,meneni”, ennek jelentése autóbusszal menni, ill. az aftóbuszön mününü, ami autóbuszon mennit jelent. Aztán a ,,vöj vány” (vaj van) kifejezés volt a második legnépszerűbb (vaj, azaz zsíradék van-e), amit kérdésként gyakran fel is tettem tréfából, mikor főzéskor a zsírt (ami az új udmurtban szintén hasonló hangalak az oroszból átvéve), vagy vajat kerestem (pár hét udmurt konyha után olykor nagy kedvem volt a magyar ízek demonstrálásához :-) , de az udmurt konyháról majd később). A vaj szó valóban finnugor eredetű. A számok közül is van néhány felismerhető: udik – egy (könnyebb megjegyezni az egyik-ről), kük – két, nyil – négy, vit – öt, kvaty – hat, a háromra sajnos nem emlékszem. Tetszetős hasonlóság még pl. a ,,kucsapi” (,,kutyafi”), ami kiskutyát jelent, már ahol értik egyáltalán ezt az archaikus kifejezést, vagy a vír (vér), illetve az archaikus kenyír (sűrű kása). Könyvekkel a hónunk alatt gyakran jártunk úgy, hogy mondjuk a szívünknek kedves hasonló hangzású szavak lelkes kimondására értetlen arc volt a válasz. Ennek több oka lehet. A legvalószínűbb, hogy a könyvből magyar hangokkal felolvasott hangalak egyáltalán nem hasonlít a helyi dialektusra, egy másik ok lehet, hogy az adott udmurt dialektusból hiányzik a keresett szó. Kiveszett, a helyét átvette egy tatár, vagy orosz átvétel, és mondjuk Munkácsi Bernátnak (aki az első udmurt kutató és 1885-ben fél évet töltött udmurtiában, meglehetősen termékenyen, mert az azóta is legjobb udmurt-magyar szótárt ekkor készítette) még lehetett esélye az eredeti közös gyökerű szót hallani, de nekünk nem. Most jut eszembe, az igazi kedvencem a ,,muhszur”, vagy ,,muszur”, ennek jelentése méhsör! A szur jelentése sör és valóban közös eredetű szó (kedves olvasó, ezek szerint nyelvi őseink már vagy 3000 éve söröznek!). A szó előtagjában kicsit bizonytalan vagyok, a muh és a mus egyaránt finnugor eredetű szavak és méhet és mézet jelentenek (lehet, hogy pont fordított sorrendben, mint várnánk), de hogy a pszichedelikus hatású, mámorító ital, a méhsör udmurt megfelelője a mézből, vagy a méhből jön, nem tudom. Szóval nem csak a sörözés, de az annak alapanyagát szolgáltató méhészet is ilyen régmúltba nyúlik vissza (nem is beszélve az udmurtok meséiben megjelenő méh/zsörrel terülj-terülj asztalkámról :-) ). A hagyományos udmurt méhészet nagyon fejlett, Udmurtiában kb. 220 méhfaj él(!), köztük van igazi udmurtikum is, amit itt azonosítottak először (és neveztek el udmurt méhnek).

Hol élnek az Udmurtok?

Az udmurtok jelenleg nagyrészt Udmurtiában élnek :-) , pontosabban Oroszország Udmurt oblasztyában (ami ilyen köztársaság féle, ami gyakran kap formálisan ,,autonóm” jelzőt), udmurtul ez Udmurt Kun. Hogy hol van, azt nézzétek meg pontosabban a térképen (majd szkennelek be jobbakat idővel), a lényeg, hogy az Urálon még jóval innen, és tőlünk jóval északabbra. Alapterülete egy szűk félmagyarországnyi (42100 négyzetkilométer), és mindössze 1.62 millió ember lakja. Valaha az egész területet erdők borították és ,,az udmurt” (mezei ember) vághatott mezőket magának a mocsaras erdőbe (ma északon még mindig túlsúlyban vannak az erdők, de délen a szántók legelők között vannak csak kisebb kiterjedésű erdőfoltok). Az erdőben lakik (talán még most is :-) ) a nyulesz murt (erdei, vagy erdő ,,ember”), a vizek és mocsarak tájékán pedig a vu murt (vízi, vagy víz ember), utóbbi két ember alatt bizonyosan valami olyat kell érteni, amit mi valami istennek neveznénk a mi nyugatias kultúránk kordinátarendszerében (egész más lehet ez a rendszer az udmurtoknál), az udmurt pedig önmeghatározó népnév is egyben. Ez a hármas szerintem sokat megmutat a gondolkodásmódról (az udmurt hiedelemvilág teli van olyan történetekkel melyekben a három murt közül kettő a főszereplő, pl. gyakori sztori, hogy az udmurt hogyan csapja be a vumurtot). Na de visszakanyarodok a hol kérdésére. Udmurtok élnek még a szomszédos permi és kirovi orosz oblasztyokban a peremvidékeken, illetve a Tatarsztánban és Baskíriában (ez a két délről határos oblaszty). A déli területekre főleg a kereszténység térhódítása miatt kényszerültek elmenekülni északról. Így északon (és a városokban) szórványosan már ortodox templomok is akadnak, míg az eredetileg iszlám vallású Baskíriában, meg Tatárszánban máig fennaradt a pogány gyakorlat (az iszlám nem foglalkozott a nem iszlám népek erőszakos ,,igaz hitre” térítésével, legalábbis ebben az időben). A délnyugati szélen él egy elszigetelt udmurt népcsoport (ez a sosmai dialektus), ők Tatársztánban, Mari Elben és a Kirovi oblasztyban élnek egy pár faluban. Mivel Udmurtia a szovjet időkben a fegyvergyárak miatt teljesen elzárt terület volt, kutatóink (pl. Bereczki Gábor nyelv- és Vikár László zenekutató) csak ide jutottak el, sőt még szovjet kutatóknak sem volt esélyük bejutni. Vikár László három fokú dallamokat gyűjtött itt, amiket ,,zenei kőkorszakként” aposztrofál. Igen, vannak hangszeres felvételeink a sosmai dialektusból: kubuz – élére állított hegedű, elnevézésben rokon a mi kobozunkkal (ami szintén húros, de pengetős), ill. tatár harmónika van a gyűjteményünkben. Előbb utóbb ki is rakom őket, csak még ki kell válogatni a hangolást a zenéből (ez az én hozzá nem értésem mellett nen is olyan egyszerű :-) ), vágni kell, stb. A sosmai dialektus nyelvileg úgy képzelendő el, hogy Miklós barátunk (háromszéki fiatalember udmurt feleséggel, aki kiválóan beszéli a nyelvet) udmurtul beszélt a helyi iskolaigazgatóval (aki vendéglátónk volt), majd ő fordított az adatközlőknek sosmaira, és fordítva. Élnek még udmurtok a Jekatyerinbugi oblasztyban és nagy számban élnek a mai Oroszországon kívül is (kb. 35 ezren), ha jól tudom, főleg Kazahsztánban. A baskíriai udmurt falvakba nem jutottunk el, de állítólag nagyon érdemes lett volna.

És hányan vannak?

Ja igen a számok, 1989-es népszámlálás szerint. Kb. 750 ezren vallották magukat udmurtnak (a szovjet utódköztársaságokban), ebből 715 ezren élnek Oroszországban, és 497 ezer vallotta anyanyelvének az udmurtot. Az Udmurt Kunban 1,62 millióan élnek, 58%-uk vallotta magát orosznak, 31%-a udmurtnak, 7%-a tatárnak, a többi pedig kb. 100 egyéb néphez sorolta magát. A helyszínen gyűjtött tapasztalatok és információk ezt annyiban egészítik ki, hogy a falvakban gyakorlatilag mindenki udmurtul beszél, a városokban pedig mindenki oroszul (még az értelmiség udmurt nemzeti öntudattal bíró része is, akár két vidéki udmurt szakos hallgató udmurt órán is oroszul beszél egymással, viszont ha hazamennek falujukba, akkor ismét anyanyelvükön…). Alig akadnak falvakban oroszok (ők is többnyire új betelepülők), falvakban nem udmurt lakosság leginkább tatár, környezetükből adódóan ők is beszélik az udmurt neylvet, de ha tehetik nem használják sem az oroszt, sem az udmurtot, csak tatárul hajlandók megszólalni. Az udmurtok viszont városra kerülve azonnal oroszul kezdenek el beszélni. A városok különben általában elég új keletűek, a szovjet időkben jöttek létre gyárak köré telepített oroszokból és betelepülő udmurtokból. Így Izsevszk (a főváros) valaha 5 falu volt (még látszanak a nyomaik), ezek közé építettek pár brutális lakótelepet.

Asszimiláció

A fentiekből jól látszik, hogy a nemzeti öntudat nagyon szerény formája él az udmurtokban, és egyébként is, nagyon szerény, végtelenül konfliktuskerülő emberek. Szerintem ez is a létük titka, de mostani várható asszimilációjuknak is oka egyben. A falusi udmurt nyelvhasználat magyarázata, hogy a hagyományos közösségben, és életforma mellett semmi nem indokolta nyelvük cseréjét az oroszra, az udmurt volt a legfunkcionálisabb ezen a területen, egészen mostanáig. A falvakban az idősebbek gyakran nem is beszélnek helyesen oroszul (legalábbis ezt mondták nekünk, én nem vettem észre :-) ). Viszont városon sokkal hasznosabb az orosz nyelv, az élet ottani dolgait oroszul lehet jobban megbeszélni, és persze egy udmurt nem is kockáztatná, hogy egy orosz ellenszenvét kivívja anyanyelvének használatával, inkább oroszul szólal meg. Ilyen körülmények között a mai értelemben vett fejlődés, vagy globalizáció a hagyományos közösségek felbomlásával a hagyományos életformák megszűnésével az udmurt nyelvhasználat eltűnését is előrevítíti, amit pedig rendszerint az identitás gyors elvesztése követ. Anyanyelvi oktatás szinte egyáltalán nem létezik (az a kevés is visszaszorulóban van), udmurt nyelvű feliratokat sehol nem láthatunk. Az udmurt nyelvű rádióadás, ha jól tudom mindössze napi egy óra, tévéműsor pedig szinte nincs is. Akad néhány újság, de ezek nagyon alacsony példányszámúak, és szinte hozzáférhetetlenek (rendelni kell őket). Az irodalom meglepően gazdag, sok faluban akad költő, aki udmurtul ír (alighanem a néplélek táptalaja a költészetnek), ám ez nem hiszem, hogy jelentősen erősítené az anyanyelvi nyelvhasználatot, annál is inkább, hogy könyvesboltban szinte nem lehet találkozni udmurt nyelvű szépirodalommal, könyvekkel.Folytatás következik!