Tavaszinak tervezett téli túra az Alacsony-Tátrában

Árnyékunk a Diumbier oldalában

Donovaly-ból indultunk neki az Alacsony-Tátra gerincnek, ahol nem igazán tavasz, hanem -8 fok várt bennünket. Sebaj. Megittunk egy teát, és nekivágtunk az üdülőfalu feletti fenyveseknek, aztán a Kecka csúcsnak. Na innentől a nyílt gerincen már tényleg cudar hideg volt, erős havas-jeges széllel. Aztán a Kozy Chrbát. Már fejből írom ezeket a földrajzi neveket, szeretek túrát kezdeni ezekkel a kisebb hegyekkel, valamiért kötődöm hozzájuk. Hamar megérkeztünk a Hiadel nyeregbe (Hiadelske sedlo), májd gyorsan sátrat vertünk a déli Hiadel felőli oldal fenyőkkel sűrűn körbevett gödrös és szélvédett zugában. Jól tettük, mert éjszaka olyan dühödt szél fújt át a neyeregben, hogy nem tudtunk aludni robbanásszerű hangjától. Reggelre fél méter friss hó fogadott bennünket a sátorból kilépve, amit csak áldhattunk, mert olyan jól leszigetelte a sátrat, hogy a víz sem fagyott meg az éjjel.

Fényképek

Hosszú tél

Nemcsak a Mátrában, de az Alacsony-Tátrában is elnyúlt a tél. Valami meghosszabbított hosszúhétvégén utaztunk ki Donovalyba március legvégén, vagy április elején. Titkon és esélytelenül reméltük, hogy tavaszodni kezd, de már Gyöngyösön is nagyon hideg volt reggel. Az ekkoriben szokásos döcögő 6.20-as sárgabusszal indultunk Gyöngyösről Salgótarján felé. Ez az a busz, ami elvisz Gyöngyöspatára, Szurdokpüspökibe, Pásztóra, Tarra, Mátraverebélyre, úgyhogy igen előnyös járat az említett helyekről induló mátrai túrákhoz. De most Salgótarjánba mentünk. Innen tovább Losoncra egy kecskeméti busszal (amit talán már megszüntettek). Aztán irány Zólyom, Besztercebánya, és végre Donovaly. Hála az akkor még nagyon jó szlovák tömegközlekedésnek dél körül már Donovaly-ban voltunk, ahol ha jól emlékszem -8 fok volt. Sebaj. Megittunk egy teát, és nekivágtunk az üdülőfalu feletti fenyveseknek, aztán a Kecka csúcsnak. Na innentől a nyílt gerincen már tényleg cudar hideg volt, erős havas-jeges széllel. Aztán a Kozy Chrbát. Már fejből írom ezeket a földrajzi neveket, szeretek túrát kezdeni ezekkel a kisebb hegyekkel, valamiért kötődöm hozzájuk. Hamar megérkeztünk a Hiadel nyeregbe (Hiadelske sedlo), májd gyorsan sátrat vertünk a déli Hiadel felőli oldal fenyőkkel sűrűn körbevett gödrös és szélvédett zugában. Jól tettük, mert éjszaka olyan dühödt szél fújt át a neyeregben, hogy nem tudtunk aludni robbanásszerű hangjától. Reggelre fél méter friss hó fogadott bennünket a sátorból kilépve, amit csak áldhattunk, mert olyan jól leszigetelte a sátrat, hogy a víz sem fagyott meg az éjjel.

A hegygerincen

Irány a Velka Chochula, a hó egyre több helyen ér combig. Egy lestrapált saucony sportcipőben nyomtam. Később a gerincen haladva elérve meredek lejtőkön néhol lépéseket rúgtam az összejegesedett hóba. Na ez volt a cipő utolsó túrája, de hősiesen végig bírta, mint ahogy én is a papírvékony cipőben. A Chochula csúcsot elérve, kiérve a főgerincre az időjárás is kezdte kimutatni a foga fehérjét, néhol allig lehetett állva maradni a viharos erejű északi szélben.
Az első adandó alkalommal lemenekültünk Bacuch felé a zöld jelzésen. Néhol törpefenyvesek felett túráztunk a nagy hóban. Az erdőbe beérve egy frankó erdei túristaházféleséget, vagy kulcsosházat találtunk, de természtesen nem a méteres hó idejére berendezve.

Fényképek

Leave a Comment